„A rendszerváltás előtti generáció egészen máshogy viszonyult a mindennapokhoz és a hétköznapi tárgyakhoz. Ennek kulturális jellegzetességei és politikai okai egyaránt voltak. Teljesen más belső mechanizmus szerint működtek a mindennapok: más jelentéssel bírt a munkahely, a tanulás, a közösség és a szabadidő. Az erős politikai kontroll megnehezítette az információáramlást. A viszonylag zárt határok korlátozták az információ és a külföldi tárgyak beáramlását a szocialista blokk országaiba. Az utazás erős korlátozása fényévekre repítette Magyarországot (is) a nyugati kultúra szellemi és tárgykultúrájától.”
A rendszerváltás (rendszerváltozás vagyrendszerváltoztatás) Magyarországon az 1980-as évek végén és a 90-es évek elején zajlott, miután a kommunista rendszer gazdasági és politikai téren is kudarcot vallott. Az országban élő emberek elégedetlensége, a szabadság és bizonyos emberi jogok hiánya, valamint a Szovjetunióban bekövetkezett változások hatására a magyar kormány is reformokat kezdett el bevezetni. Az 1989-es év már a jelentős politikai változások időszaka volt, az új pártok és az új választási törvények megjelenése lehetővé tette a szabad választásokat és az ellenzék már az első, 1990-es szavazáskor felülkerekedett. Mielőtt azonban a kommunista diktatúra felől a többpárti demokrácia felé vettük volna az irányt, a hétköznapi életben is a rendszerből adódó korlátozottság uralkodott, ami az áruk és szolgáltatások választékát egyaránt érintette. Az emberi találékonyság azonban nem ismert határokat.
A farmer, mint a szabadság jelképe
„Voltak kiskapuk, ahol beszűrődött némi információ a vágyott nyugati országokból, és voltak közvetítők. Ilyenek voltak például a kamionsofőrök, akik fontos áruval látták el a zárt közösségeket” – fogalmaz Czingel Szilvia, majd hozzáteszi, a farmernadrág a szabadság igazi szimbóluma és előfutára lett ezekben az időkben. A szocialista divat élére vasalt szövetnadrágját egyszer csak felváltotta az életlen és vasalatlan indigószövet, melyet a magyar Trapper farmermárka próbált itthon lemásolni a nagy külföldi gyártók mintájára.
„A farmerbe rejtett szabadság és vágy, a táblás társasjátékok, mint a Gazdálkodj okosan vagy a Monopoly gazdasági és politikai rendszert támogató, vagy épp kritizáló hozzáállása, szabad és kritikus gondolkodásra és a művészi kifejezésre teremtett alternatív közösségi lehetőséget a Kádár-rendszerben.”
Cigaretta és farmer az 1985-ben készült csoportképen (Fotó: Fortepan / Baráth Endre)
A fogyasztói társadalom csúcsán, amikor applikációkból, külföldi fast fashion oldalakról vagy közösségimédia-csoportokból is már percek alatt gyarapíthatjuk ruhatárunkat, különös belegondolni, hogy nem is olyan régen a nők sokkal kevesebb ruhával is beérték. Sőt, Czingel Szilvia szerint a fiatalok megelégedtek mindössze néhány divatos darabbal, a shoppingolás magyarul sem szerepelt a szótáraikban, ahogy a pazarlás és az ebből adódó környezetszennyezés sem, ellenben napjaink pusztító vásárlási szokásai természeti értékeinket sem kímélik.
Marlboro és magnókazetta
Na de ugorjunk vissza a II. világháborút követő évekbe, ugyanis ekkorra néhány termékből már nyugati importra szorult az ország, ami eleinte csak a legszükségesebb áruk cserealapon történő beszerzését jelentette, majd 1959. április 1-jén megalakult a Konsumex Külkereskedelmi Vállalat, amely már valutáért is folytatott külkereskedelmet. „Az itt megszerzett valutamennyiséget nem sikerült a magyar termékek külpiaci értékesítéséből előteremtenie, ezért a dollárboltokon keresztül kívánták a valutát becsatornázni az államkasszába.”
Czingel Szilvia hozzáteszi, az 1960-as évek elején azonban nem sokan rendelkeztek dollárral vagy márkával az országban – kivéve az itt élő nyugati diplomatákat és az idelátogató turistákat, továbbá azokat, akiknek külföldre szakadtak a rokonaik. Egyes magyarországi üzletekben kizárólag az útlevél felmutatásával lehetett vásárolni, és természetesen nem forintért, hanem nyugati valutáért – például amerikai dollárért, svájci frankért vagy nyugatnémet márkáért. „Ha volt egy külföldi rokon, aki valutát küldött haza, az úgynevezett dollárboltokban Milka csokoládétól kezdve a Marlboro cigarettán át a magnókazettákig és videómagnókig olyan kincsnek számító tárgyak sokasága volt megvásárolható, amelyeket az akkori hagyományos üzletekben – forintért – nem lehetett kapni.”
A külföldön tartózkodó vagy ott élő rokonok nem csupán valutával segíthették az itthoniakat. Családi és baráti körben is keringenek olyan történetek, melyek az itthon kuriózumnak számító ajándékokról szólnak a nejlonharisnyától és szivartól az intim női eszközökön át a különféle számítógépalkatrészekig vagy játékokig. Kozmetikumok, körömlakkok, menstruációs betét és tampon, fehérneműk és parfümök, de cigaretta, konyak, rágógumi és a Coca-Cola is azok közé a tárgyak közé tartozott, melyek kézről-kézre jártak, ha hazatévedt a távoli rokon vagy az általa küldött postacsomag.
Irány Bécs!
„Az ötvenes években banánt csak időszakos jelleggel, főleg télen árultak. Mindig hír volt, ha banánszállítmány érkezett – ami rendszerint el is fogyott, mire az átlagpolgár tudomást szerzett róla. Ilyenkor rendszerint hosszú sorok alakultak ki a bolt előtt” –meséli Szilvia.
A bécsi vásárlás a határ közelsége miatt vonzó alternatívának számított, ha valaki nem akart várni, vagy nem volt lehetősége más módon beszerezni a szükséges termékeket. Az osztrák fővárosban széles választék állt rendelkezésre és a mennyiség mellett a minőség is jóval színvonalasabb volt a hazai áruházak kínálatához képest. A Bécsbe utazók többsége az áruk mellett a kikapcsolódás, a szórakozás és a változatos élmények miatt is szívesen látogatta az osztrák fővárost, az 1989-es rendszerváltás és a határok megnyitása után pedig még inkább megnőtt a kiutazási kedv.
Bécsben már az 1970-es években is árult egzotikus gyümölcsöket a sarki zöldséges (Fotó: Fortepan / Fortepan/Album040)
Ez volt a Gorenje hűtőszekrény korszaka is, amikor az osztrák oldalon úgynevezett nagyimegőrzőkben pihenhettek az idősebb rokonok, akikre főleg valutakeretük miatt volt szükség
és a hosszas korzózás, vásárlás után hazafelé ismét csatlakoztak a családhoz. De Czingel Szilvia szerint az esőkabát, a Meinl kávé, a banán és a kiwi, a Fa szappan vagy a Persil mosópor is – a hűtőládához hasonlóan – a Bécsben vásárolt tárgyak jellemző példái voltak.
Természetesen minden időszaknak megvannak a maga előnyei és hátrányai.
A rendszerváltás előtti és utáni vásárlási szokásaink szempontjából is fennáll ez, hiszen még előbbi a szűkös választék és az áruhiány miatt okozott mindennapi nehézségeket, addig utóbbi, vagyis jelen világunk emberének épp ellenkezőleg; a túlkínálat, a túlfogyasztás és az ebből adódó következmények miatt fájhat hosszú távon a feje.
A két korszak kontrasztját megélők mindenesetre jóleső nosztalgiával tekintenek vissza és idézik fel a roskadásig megrakott polcok előtt állva, milyen volt, amikor mindenből csak egyfélét lehetett kapni (már ha lehetett) vagy amikor egyedül nekik volt az utcában fényes nejlonharisnyájuk vagy olyan Lewis farmerük, amit Marlon Brando is viselt a filmjeiben.
Kiemelt kép: Getty Images/nőklapja.hu
