Lamar Johnson története az elmúlt bő egy évben (mióta egyre valószínűbbé vált, hogy végül csak kiengedik) bejárta a világsajtót. A korábban büntetlen előéletű fekete férfi összesen 28 évet ült egy olyan gyilkosságért, amelyet nem ő követett el, és amivel kapcsolatban az első pillanattól kezdve próbálta bebizonyítani saját ártatlanságát.
A férfit 1994-ben ítélték el első fokon a 25 éves Marcus Boyd, Johnson egyik legjobb barátja állítólagos meggyilkolásáért: az egyébként kábítószerhasználó Boydot hidegvérrel, a nyílt utcán, fényes nappal lőtték le. Az eset kapcsán érdemi tárgyi bizonyítékot nem találtak, a rendőrség Johnson gyanúsítását a férfi – a valódi gyilkossal összecsengő – becenevére és arra alapozta, hogy egy szemtanú felismerni vélte benne az elkövetőt. Bár Johnsonnak alibije volt – a barátnője házában, a bűncselekmény helyszínétől távol volt aznap este – ez és a csupán közvetett bizonyítékok ellenére elítélték.
Bár később a vád tanúja visszavonta vallomását, mi több, néhány évvel ezután a valódi tettesek be is ismerték a bűncselekményt, megdöbbentő módon ez sem vezetett Johnson ítéletének megváltoztatásához.
Lamar Johnson ügyét később felkarolta az Innocence Project nevű nonprofit szervezet, amely lezárt bűnügyeket vizsgál, és amely ebben az ügyben is számtalan visszásságot talált hanyag ügykezeléstől egészen a tanúk megfélemlítéséig, szakértők lefizetéséig. Ennek hátterét még vizsgálják, de valószínű, hogy a fekete férfi egyszerűen kéznél volt, amikor tettest kellett keresni, később pedig a hatóságok egyre kétségbeesettebb módszerekkel próbálták leplezni az eljárás hiányosságait. A bíróság végül idén februárban kimondta, hogy Lamar ártatlanul ült, és a majdnem 50 éves férfi könnyekben tört ki felmenésekor.
Lamar Johnson felmentésének kihirdetésekor, 2023 februárjában (Fotó: Christian Gooden/Pool/St. Louis Post-Dispatch/Tribune News Service via Getty Images)
Az Innoncence Projectnek a mostani előtt már több, mint száz sikeres ügye volt, az ártatlanul elítélt fogvatartottak majd 60 százaléka fekete volt.
Ártatlanul a börtönben
Elképzelni is nehéz, mit élhetett át az ártatlansága biztos tudatában raboskodó férfi (egy a rabosításakor mindössze húszéves fiatalemberről beszélünk), aki fogvatartásának évei alatt végig minden erejével azért küzdött, hogy végre igazságot szolgáltassanak neki. A kiemelkedően intelligens, szerény Johnson nem kis részben annak köszönhette, hogy megpróbáltatásaiban nem roppant össze, hogy egy bizonyos Ginny Schrappen nevű, ma nyolcvan éves nyugdíjas tanítónő a férfi rabságának első éveiben levelezőtársául fogadta, és a majd három évtizeden át végig tartotta benne a lelket. Schrappen és Johnson utóbbi fogvatartása alatt végig kitartóan leveleztek, sőt Schrappen nemcsak írt neki, de a férfi minden bírósági tárgyalására elment, és végig szabadon bocsátását igyekezett kijárni, mert szilárd meggyőződése volt, hogy ártatlan.
Filmbeillő történet
Már a kettős történetének indulása is filmbe, sőt mesébe illő. 25 évvel ezelőtt egy nap egy levél került a St. Louis megyei Mária, az Egyház Anyja kis gyülekezet Ginny Schrappen nevű tagjának kezébe. Egy felbontatlan boríték volt, amelyet a Jefferson City-i büntetés-végrehajtási intézetből címeztek annak, aki a templomban úgy dönt, hogy egyáltalán kinyitja azt, és hajlandó választ küldeni a levél feladójának. Schrappen kinyitotta a borítékot, és visszaemlékezései szerint egyenesen „el volt ájulva” Johnson elegáns megfogalmazású levelétől, ezért úgy döntött, válaszol neki.
„Gyilkosságért ült, tudom, hiszen ő maga írta meg. Sokszor mondtak már naivnak, de én nem féltem. Úgy voltam vele, csak nem fog idejönni értem – mesélte nevetve. És egyébként is: mibe került nekem válaszolni? Nem ér meg egy bélyeget, hogy jobban érezze magát?” – folytatta.
Ez a válasz több, mint két évtizedes, egyre mélyülő emberi kapcsolatot indított el, amiben minden levél egyre többet árult el a feleknek a másikról. A húszas évei közepén járó férfi és az ötvenes tanárnő szívbéli jóbarátok lettek, Schrappen pedig már néhány levél után egészen biztos volt benne, hogy Johnson nem lehet gyilkos. 25 évvel később erre Missouri állam elöljárói is rájöttek, többek közt annak is köszönhetően, hogy az Innocence Project nem egyedül állt ki Johnson mellett: Schrappen is végig támogatta őt. Minden alkalommal levelet írt neki a bírósági fellebbezési időpontok előtt, és több alkalommal ott is volt mellette, noha már barátságuk kezdetén háromgyermekes édesanya volt és közben kétszeres nagymama lett. A több sikertelen fellebbezés ellenére Schrappen soha nem hagyta abba Johnson rendszeres látogatását, ami minden egyes alkalommal újra lelket öntött a sokszor elcsüggedő férfiba.
Az Innocence Project végül elérte, hogy Johnsont 28 év letöltött büntetés után szabadon engedjék,
és az ezt követően létrehozott GoFundMe alap többszázezer dollárt gyűjtött össze, hogy a férfi újrakezdhesse életét.
Szabadnak lenni 28 év után
A szabadon engedése utáni hetekben Lamar Johnson elkezdte bepótolni, amit korábban elmulasztott: autózott, fagyizott, természetet járt és életében először meglátogatta egyik legjobb barátját, Ginny Schrappent is, akihez ez alkalomból a helyi tévé is kiszállt. Az idős nő természetesen kitörő örömmel, szinte fiaként fogadta, körbevezette a házában, adott neki egy dobozzal a férfi kedvenc gabonapelyhéből, és átadott egy utolsó üdvözlőlapot is, amiben ez állt: „A legjobbat érdemled, Lamar!”
Johnson későbbi interjúiban hosszan beszélt arról, miért jelentett neki rengeteget, hogy a nő végig mellette volt, és hogy a legnagyobb ajándék, amit Schrappentől kapott, a belé vetett hit volt. „Ha ártatlan vagy, muszáj, hogy legyenek körülötted olyanok, akik hisznek neked és benned. Ők segítenek abban, hogy végül ne add fel a magad igazáért való küzdelmet” – mondta.
Johnson most már élvezi, hogy rendszeresen, ráadásul szemtől-szemben tölthet időt régi barátjával, és mint mondja, már nem haragszik élete tragikus és hosszú kitérője miatt. „Ha ragaszkodnék a haragomhoz, akkor csak egyik börtönt cserélném le egy másikra. Bármennyire sok nehézségen is mentem át, van miért boldognak és hálásnak lennem” – fejtette ki, Schrappen pedig csak annyit fűzött hozzá, mintegy tanácsként, nekünk többieknek, hogy „Mindig nyújtsd ki a kezed valakinek, akinek szüksége lehet egy barátra. Ez többet jelenthet, mint gondolnád.”
A világtörténelemben nem példa nélkül való, hogy valakit ártatlanul ítéljenek el hosszú időre, vagy akár ki is végezzenek. Ez a téma a művészetben is sokszor visszatérő ihletőforrás, számos remek irodalmi alkotás és film is szól ilyesmiről, de mindig megrázó szembesülni azzal, hogy hasonló a valóságban, napjainkban is megtörténhet. A DNS technológia fejlődésével, és a perbefogottakra, fogvatartottakra vonatkozó egyre szélesebb körben alkalmazott szabályok miatt napjainkban viszonylag sok bűnesetről derül ki, ha téves ítéletet hoztak benne: 2020-ban a magyar állam hatvanöt esetben fizetett ilyen ügyben kártalanítást. Erről, és a téma egyéb vetületeiről olvasóink figyelmébe ajánljuk Ducsics Emese kollegánk Janecskó Katával készült izgalmas interjúját is.
Kiemelt kép: Lamar Johnson még 2022-ben, a fellebbezési procedúra hajrájában. Emily Curiel/The Kansas City Star/Tribune News Service via Getty Images
