Tetszett, amit írtál, de ha betoppan a tavasz, „nézelődj szépeket” is, mert ránk fér – jut eszembe egy egri tanárnő kedves e-mailje, amikor vásárlás közben felfigyelek két rosszkedvű hölgyre. Egész napi munka után fáradt középkorúak? Vagy nyugdíjasok? Ki tudja ezt megítélni? Mindenesetre a beszélgetésük kizárólag betegségekre összpontosul. Akaratlanul is hallom, hogy ízületi bántalmakról, fájó hátról, derékról, térdről folyik a szó, miközben egy másik „hallgatójuk” a tettek mezejére lép. „Hölgyeim, táncoljanak, az minden betegségre gyógyír!” – mondja mosolyogva egy őszes „legény”. „Önnek remekül állna a csacsacsa” – közli a szőkés hajú, formás alacsonyabbal. „Ön zseniálisan tangózna” – mondja a magasabb barnának, majd átadja a névjegyét, és tisztelettel elköszön. Várnak otthon, nem tölthetek több időt bámészkodással, de később megpillantom a hölgyeket a parkolóban, épp mellettem áll a kocsijuk. Ragyognak, szeretni valóan vihorásznak, és arról értekeznek, hogy a férjeiket is el kell cipelniük a táncórára. Pakolok, nem látszik, hogy őket figyelem, de amikor a szőke kíváncsian fordul a barátnőjéhez – „Szerinted melyikünk tetszett neki?” –, bizony felnevetek. Pedig nem érdekel, ki tetszett jobban az ősz daliának, de az nagyon, hogy hová tűnt a hölgyek fájó háta, dereka és térde. Elsodorta a tánc, vagy felkapta és messzire vitte a bolondos tavaszi szél?
Nézd, táncolok! – kiabálja határtalan boldogsággal Panna a játszótér közepén, miközben úgy riszál és dobálja kicsi lábait az apja telefonjából áradó zenére, hogy eszembe jutnak a néhány hónapja látott dél-amerikai gyerekek, akiknek egy-két faág ritmusos összeütögetése is elég ahhoz, hogy táncra perdüljenek. Csakhogy Pannának kevés, hogy a szomszéd padon ülő nagymamák megtapsolják, ő tágítani szeretné az örömtáncolók körét. „Apuska, tartsd magad egyenesen, rázd a csípőd!” – kiabálja jókedvűen az apjának, akin látszik, hogy egész napi munka van mögötte, ráadásul soha nem lehetett a parkett ördöge. „Ötös” – jelenti ki Panna a papa gyöngécske riszálását látva, majd szeretettel közli, hogy a spárgát majd otthon fogják gyakorolni. „Miiit?” – horkan fel az apa, mire a kislánya a füves területre rohan, és a következő percben tökéletes spárgával lepi meg a padon ülő nagymamákat, akik azonnal tapsolnak, majd egyikük odaszól a lelkes gyereknek: „Édeském, én és a barátnőim hamarabb spárgázunk, mint apukád, mert a férfiakhoz nem illik ez a gyakorlat”, mire Panna elgondolkodik, aztán diadallal vágja ki: „Ő nem »a férfiak«, ő az én apuskám, aki mindent tud!” – kiáltja, mire a papa arca felragyog, és a nagymamák ismét tapsolni kezdenek. Lám, mit tud a tánc! Ritkán látni ekkora rokonszenvet és összhangot a generációk között.
