Amióta világ a világ, az egyik legnagyobb kérdés az emberiség életében a szerelem. Mi okozza? Mitől múlik el? És mi a sikeres hosszú távú párkapcsolat titka? Ezekre a kérdésekre szakemberek is már jó ideje keresik a választ, és úgy tűnik, hogy a pszichológusok – akik évekig tanulmányozták a témát – meg is találták, melyek azok a tulajdonságok, amelyek a sikeres hosszú távú kapcsolatok alapját képezik, amiket az Insider össze is gyűjtött.
Természetesen nem kell megijedni, ha nem ismerünk a párunkra és magunkra az összes pontban, hiszen mindez nem azt jelenti, hogy elkerülhetetlen a szakítás. Inkább vegyük iránymutatásnak, ami segíthet elhozni a boldogságot és az elégedettséget a kapcsolatunkba.
1. Gyakran gondolunk a partnerünkre, amikor nincs velünk
Ha a párunkkal sokat gondolunk egymásra, amikor nem vagyunk együtt, az nagyszerű jel. 2007-ben a Stony Brook Egyetem kutatói több száz felnőttet hívtak fel véletlenszerűen, és a köztük lévő csaknem 300 házas embernek egy sor kérdést tettek fel a párkapcsolatukról és arról, hogy mennyire érzik magukat szerelmesnek. Az eredmények azt mutatták, hogy bizonyos párkapcsolati jellemzők sokkal erősebb szerelmi érzést váltottak ki. Az egyik különösen érdekes megállapítás az volt, hogy minél gyakrabban számoltak be a megkérdezettek arról, hogy sokat gondolnak a párjukra (amikor külön vannak), annál szerelmesebbnek érezték magukat.
Ugyanez a tanulmány tartalmazott egy utólagos kísérletet is közel 400 New York-i házas lakos bevonásával, amelyből kiderült, hogy ha nehézséget okoz más dolgokra koncentrálnunk, miközben a partnerünkre gondolunk, szintén összefügg az erős szerelmi érzésekkel, különösen a férfiak esetében.
2. Pozitívan reagálunk egymás jó híreire
Az egymás örömében való osztozás a szoros kötelék másik jele. A Psychology Today egyik bejegyzése alapján négyféleképpen reagálhat valaki, miután a párja elújságolja, hogy előléptették a munkahelyén:
- Az aktív-konstruktív válasz a lelkes támogatás: „Ez nagyszerű, édesem! Tudtam, hogy meg tudod csinálni, olyan keményen dolgoztál.”
- A passzív-konstruktív válasz a visszafogott támogatás: meleg mosoly kíséretében azt mondani, hogy „Ez jó hír!”
- Az aktív-romboló válasz egy olyan kijelentés, amely lealacsonyítja az eseményt: „Ez azt jelenti, hogy mostantól még többet fogsz dolgozni? Biztos vagy benne, hogy kibírod ezt?”
- A passzív-romboló válasz gyakorlatilag figyelmen kívül hagyná a jó hírt: „Ó, tényleg? Hát nem fogod elhinni, hogy velem mi történt ma hazafelé menet!”
Talán nem meglepő, hogy az aktív-konstruktív válasz az, amely a legszorosabban kapcsolódik a párkapcsolati elégedettséghez.
3. Nem várunk el mindent a párunktól
Ha vannak hobbijaink, barátaink és egyéb érdeklődési körünk, attól teljesebbé válhatunk, amitől jobb társak is leszünk. Fontos az is, hogy ne várjuk el a partnerünktől, hogy egyszemélyben az összes igényünket kielégítse. Az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb követelményeket támasztunk házastársunkkal szemben: már nemcsak azt várjuk el tőlük, hogy pénzügyi partnerek, védelmezők és társak legyenek, hanem azt is szeretnénk, ha személyes kiteljesedést is nyújtanának. Eli Finkel pszichológus azt javasolja, hogy ha boldogok akarunk lenni a házasságunkban, akkor a legjobb, ha nem a partnerünktől várjuk az összes egzisztenciális szükségletünket. A szakember azt javasolja, hogy találjuk meg önmagunkat a hobbikban, a barátokban és a munkában, ne a párkapcsolatunk jelentse ezeket.
4. Hasonló humorérzék
Neil Clark Warren pszichológus, az eHarmony társkereső oldal alapítója az Insidernek elmondta, hogy a humor „szociális kenőanyag” lehet a párkapcsolatban. A partnerünkkel való belső poénok, saját nyelv pedig elősegíti a kötődést, és gyakran jelzi a kapcsolati elégedettséget.
5. A házimunka egyenlő felosztása
Ezt talán nem is kellene kihangsúlyoznunk, de (sajnos) még mindig sokaknál nem alapvető, hogy a házimunka NEM kizárólag női feladat. Egy felmérésben a házas amerikaiak 56%-a mondta, hogy a házimunka megosztása „nagyon fontos” a sikeres házasság szempontjából, megelőzve azoknak az arányát, akik szerint a megfelelő jövedelmet tartják ugyanennek. Úgy tűnik, a házimunka megosztása különösen a fiatalabb párok számára bír jelentőséggel: a 18-29 éves házas felnőttek 67 százaléka nevezte a sikeres házasság szempontjából elengedhetetlennek. Bár a férfiak az elmúlt években egyre több házimunkát végeznek, a kutatások szerint a nők még mindig a legtöbbet vállalják.
6. Új dolgok kipróbálása
A Journal of Social and Personal Relationships (Társadalmi és személyes kapcsolatok) című folyóiratban Art Aron párkapcsolati szakértő által vezetett kutatásban a kutatók több, mint 50 középkorú házaspár kapcsolatának minőségét vizsgálták, és három csoportba sorolták őket. Az egyik csoport új és izgalmas tevékenységeket választott, amelyeket hetente 90 percig együtt végeztek, például színházba mentek vagy táncoltak. A másik csoport heti 90 percet töltött kellemes, de rutinszerű tevékenységekkel, például moziba járással. Az utolsó csoportot nem kérték arra, hogy bármin is változtasson.
Tíz hét elteltével a kutatók újraértékelték a párok kapcsolatának minőségét, és azt találták, hogy azok voltak a legelégedettebbek, akik új és izgalmas dolgokat próbáltak ki. „Dr. Aron figyelmeztet, hogy az újdonságok önmagukban valószínűleg nem elégségesek egy válságba került házasság megmentéséhez. De
azoknak a pároknak, akiknek viszonylag jó, de kissé unalmas a kapcsolatuk, az újdonságok segíthetnek újra lángra lobbantani a régi szikrákat”
– számolt be erről a The New York Times.
7. Extrém hullámvölgyek hiánya
Az Illinois-i Urbana-Champaign-i Egyetem és a Harrisburgi Pennsylvaniai Állami Egyetem kutatói közel 400 társkereső párt vizsgáltak meg, és a kapcsolatukról adott visszajelzéseik alapján négyféle elköteleződési mintát azonosítottak: drámai, konfliktusokkal teli, szociálisan elkötelezett és partnerorientált. Gary Lewandowski pszichológus és párkapcsolati szakértő szerint a drámai párok idővel nagy ingadozást mutattak a partnerük iránti elkötelezettségükben. A partner-orientált párok pozitívan látták partnerüket, és többnyire akkor tapasztaltak ingadozást az elköteleződésben, amikor nem tudtak annyi időt együtt tölteni. A szociálisan elkötelezett párok általában akkor tapasztaltak ingadozást, amikor a barátaik és a családtagjaik megváltoztatták, hogy mit gondolnak a partnerükről és a kapcsolatukról. A konfliktusokkal küzdő párok pedig gyakran veszekedtek, és sok mini ingadozást tapasztaltak az elkötelezettségük szintjében. A kutatásból kiderült, hogy legvalószínűbb módon a partnerközpontú párok kapcsolata vált komolyabbá, és a drámai párok pedig szakítottak a legnagyobb valószínűséggel.
8. Felépülés egy veszekedésből
Előfordulnak nézeteltérések, de ha képesek vagyunk kibékülni, az az erős kapcsolat jele. John Gottman pszichológus és párkapcsolati szakértő az Insidernek elmondta, hogy a sikeres kapcsolatok első számú közös tulajdonsága, hogy képesek helyrehozni a köteléket egy veszekedés után.
Nem arról van szó, hogy egyáltalán ne legyen konfliktus – hanem arról, hogyan közelítjük meg azt.
„Az igazán jó házasságokban és szerelmi kapcsolatokban az a közös, hogy olyan azt közvetítik a partnerük felé, hogy ha ideges, akkor meghallgatják, és megjavítják a dolgokat. Nem hagyják a dolgokat veszni. Nem hagyják egymást a fájdalomban. Beszélnek róla, és megjavítjuk” – mondta.
9. Egymás értékelése
„A hála és a megbecsülés apró megnyilvánulásai is segíthetnek javítani a párkapcsolati elégedettséget” – írta Andrea Bonior klinikai pszichológus, a Detox Your Thoughts (Méregtelenítsük a gondolatainkat) című könyv szerzője a Psychology Todayen. Ugyanis azok a párok, akik úgy érzik, hogy a partnerük megbecsüli őket, kisebb eséllyel szakítanak – állapította meg egy tanulmány. A 2010-es, a National Institute of Mental Health által támogatott kutatás szerint azok a párok, akik több hálát fejeztek ki, elégedettebbek voltak a kapcsolatukkal, mint azok, akik kevesebbszer tették ezt. Sőt, azok a párok, ahol mindkét partner érezte, hogy a másik megbecsüli őket, kisebb eséllyel szakítottak kilenc hónappal később, mint azok, akik nem éreztek annyi megbecsülést – derül ki egy másik, a Journal of Personality and Social Psychology című szakfolyóiratban közzétett 2012-es tanulmányból.
Kiemelt kép: Getty Images
