Sokszor nézünk kikerekedett szemmel azokra, akik azt állítják, hogy képesek megérezni a közelgő eső illatát – pedig nagyon is igazuk van. Az érzékenyebb szaglószervvel rendelkezők ugyanis könnyedén – még az első viharfelhők megjelenése előtt – kiszimatolhatják a zivatarokat. Az illat képződésének folyamatát ausztrál tudósok dokumentálták először 1964-ben, a jelenség mechanikáját pedig a Massachusetts Institute of Technology tudósai tanulmányozták tovább.
A csapadékhullás utáni, sokak szerint kellemes, pézsmaszerű, földes illatot a tudósok petrichornak (a πέτρα, vgayis pétra, azaz kő és azἰχώρ (ikhṓr) az éteri folyadék, amely a görög mitológiában az istenek ereiben csörgedezik szavakból) nevezték el, ami akkor keletkezik, amikor a csapadék száraz talajra hull – egyesek szerint ugyanez ez illat hatja át a levegőt esőzések előtt is, így talán nem is annyira meglepő, hogy a parfümgyártó cégek is előszeretettel alkalmazzák a vegyületet. De miért is érezhetünk csapadékhullás előtt esőillatot? Nézzük csak az elejéről:
A földes illat fő alkotóelemei a növények által termelt illóolajok, illetve az aktinobaktériumok, amelyek éppúgy megtalálhatóak vidéki és városi területeken, mint a tengerek melletti környezetben. Ezek az apró mikroorganizmusok a bomló szerves anyagokat egyszerű kémiai vegyületekké bontják, így növényi tápanyagként funkcionálnak tovább a talajban. A folyamat mellékterméke a geozmin nevű, alkoholmolekulákat (is) tartalmazó szerves vegyület, amire – alkoholtartalma lévén – az emberi orr különösen érzékeny lehet.
„Ez egy nagyon erős vegyület, aminek olyan illata van, mint a betonnak, amikor elered az eső. Ezt az ősi illatot az emberek akkor is megérezik, ha hígítva kerül az üvegcsékbe”
– felelte 2018-ban a BBC kérdésére Marina Barcellina prafümőr.
Hogyan érezhetjük a közeledő eső illatát?
Hosszabb ideig tartó szárazság idején az aktinobaktériumok sebessége lelassul. Esőzések előtt – a párásodó levegő, illetve a pára miatt nedvesebbé váló talaj hatására – ezek a mikroorganizmusok újra aktivizálódnak, ami az erősebb illatanyagokért felelős geozmin képződését is működésbe hozzák – és amit a szagokra kifejezetten érzékenyek még az első esőcseppek előtt megérezhetnek. Továbbá az esőcseppek – különösen porózus felületekre, laza talajra vagy betonra hullva – természetes aeroszolokat juttatnak a levegőbe, a felszínen található mikroorganizmusokkal, illetve geozmin-vegyületekkel keveredve pedig könnyedén terjednek a szélben.
Így történhet, hogy több kilométeres távolságból is kiszimatolhatjuk, ha eső közeledik felénk.
De mindemellett eső előtti illatot még az oxigén egyik formájából, az ózonból is érezhetünk, amit a villámlás, illetve a légkörben lévő ionizált gázok vagy mesterséges források (például elektromos generátorok) hoznak létre párásodó levegő esetén. A szaga – ellentétben az aktinobaktériumok illatával – kevésbé nevezhető kellemesnek, a csípős, édeskés illat pedig szinte minden esetben viharos időjárást jelöl (amit gyakrabban érezhetünk mostanában, hiszen a klímaváltozás miatt hazánkban is gyakoribbá váltak az extrém viharok).
Ezekre az állatok is igen fogékonyak természetesen. Biológusok szerint a folyókba jutó, esőzések előtti vegyületek az édesvízi halak számára a szaporodási időszakot jelölik, Keith Chater mikrobiológus pedig azt találta, hogy a tevék a geozmin illatának segítségével jutnak el az oázisokig. Emellett Diana Young, a Queenslandi Egyetem antropológusa az ausztráliai Nyugati-sivatagban élő, vadászó életmódot folytató őslakosok hagyományait tanulmányozta, kutatásai feltárták, hogy a nedves téli, illetve a nyári hónapok előtti esőzések miért is fontos események a törzsek életében. A geozmin-képződés következtében felszabadult illatok ugyanis vadakat – például kengurut és emut – vonzzanak a környékre, megkönnyítve ezzel az élelemszerzést.
És ilyenkor szokás azt mondani, hogy tényleg együtt lélegzünk a természettel – már csak ezért is megéri vigyázni rá.
Kiemelt kép: Getty Images
