Szokatlan látványosságot nyújt egy Isztambultól mintegy 250 kilométerre, gyönyörű környezetben fekvő település. Mudurnu egy hegyekkel, erdőkkel szegélyezett völgyében mintegy hétszáz, egymásra kísértetiesen hasonlító, feltűnő villa áll teljesen üresen, részben befejezetlenül, körülöttük kiépített infrastruktúra nélkül, földutakkal szegélyezve.
A szürke, csúcsos-csipkés tetőkkel pettyezett környék messziről úgy néz ki, mintha egy Disney-film díszletvárosa lenne, de közelebbről szemügyre véve a Burj Al Babas hátborzongató posztapokaliptikus hangulatot áraszt félig kész épületekkel, szerteszét hagyott, be nem épített építőanyagokkal, itt-ott hiányos tereprendezéssel, és persze kóborló kutyákkal és macskákkal. Az, hogy a kertek közül alig néhány jutott el a tereprendezési fázisig, csak tovább fokozza a szinte síron túli hangulatot.
Pedig az alapkoncepció bombaüzletnek tűnt: egy török beruházó cég még 2014-ben álmodta meg a nyaralókomplexumot. Olyan gazdag külföldiekre, elsősorban arab üzletemberekre céloztak vele, akiket hidegen hagynak (vagy világiasságával riasztanak) az egyébként az arab országokban is kedvelt úti célok, mint például Dél-Franciaország vagy Spanyolország, ellenben szívesen költetének gyakorlatilag bármennyit arra, hogy egy iszlám országban, csodálatos természeti környezetben, saját, gótikus stílusú villájuk tetőteraszán élvezhessék a mediterrán éghajlatot. A projektnek helyet adó völgy természeti adottságai is extra vonzerőt jelentettek a projekt tervezésekor. Nemcsak, mert a területet gyönyörű hegyes vidék és erdők szegélyezik, de azért is, mert a Burj al Babas egy, a már a római korban is ismert fürdővárosban épült fel, amely gőzforrásai és gyógyvizei miatt igen közkedvelt: ezen tulajdonságát kihasználva pedig minden villába padlófűtést és pezsgőfürdőt is ígértek a vagyonos pihenni vágyóknak. Európai luxus a Közel-Keleten.
Műgótika és nagyratörő tervek
Az eredeti tervek szerint a komplexum központja egy hatalmas kupolás csarnoképület lett volna, amely bevásárlóközpontot, különféle egészségügyi és szépségápolási létesítményeket, török fürdőt, mecsetet, mozit és egyéb, a leendő lakosok kényelmét és szórakozását szolgáló létesítményt tartalmazott volna, emellett pedig több mint 700(!) egymáshoz nagyon hasonló, részben gótikus (legalábbis arra erősen hajazó) építészeti elemekkel jellemezhető, háromeletes, tetőterasszal rendelkező luxusvilla építése volt tervben. A lakóépületeket az olasz gótika mellett az isztambuli Galata-torony, valamint a Boszporusz-szorosban, a várostól néhány száz méterre, egy szigeten álló Kiz Kulesi (azaz leánytorony) ihlette. A tervezők mindent beleadtak: tornyok, manzárdtetők, kőerkélyek és bőséges díszítés jellemzi a liftesnek tervezett, és magánmedencével is felszerelt épületeket.
Az arab piacot megcélozva a fejlesztők a Burj Al Babas Thermal Tourism Company nevet adták a projektnek (a Burj tornyot jelent, az Al Babas pedig a régió egyik híres gyógyfürdőjére utal) és a házakat kuvaiti ingatlanügynökségükön keresztül kezdték el forgalmazni. Bár a villák mintegy felét, csaknem 350 ingatlant sikerült (főként közel-keleti ügyfeleknek) eladni, a vállalat az építkezés harmadik évében csődvédelmet kért. A vevők egy része visszalépett a vásárlástól, ami többek között az olajárak zuhanásának és a török pénznem mélyrepülésének volt köszönhető. A Burj Al Babas jelenleg lakatlan, befejezetlen, és bár a park tervezett bejáratát őrzik, az utóbbi években sok elszánt urbexesnek sikerült bejutnia és izgalmas felvételeket készíteni a szellemvárosról.
Mi romlott el?
Az építkezés 2014-ben kezdődött, és a tervek szerint négy évig tartott volna, azonban fejlesztőknek több tényező számukra kellemetlen összjátéka miatt bő két év után csődöt kellett jelenteniük. Egyrészt már a kezdetekkor óriási tiltakozással találták szembe magukat a helyiek részéről: ahogy az építkezés elkezdődött, egyre több panasszal éltek, nemcsak a készülő villák nagyzoló, sokak szerint ízléstelen megjelenése, de a környezet elcsúfítása és a fejlesztők sokszor tisztességtelen üzleti gyakorlata miatt is. A környéken élőket zavarta, hogy az épületkomplexum nemcsak a tájba nem illeszkedik szervesen, de építészetileg is erősen eltér mindentől, ami a környéken megszokott, és pláne nem hasonlít (a korábbi ígéretekkel ellentétben) a történelmi oszmán stílusú kúriákhoz. Mudurnu városának lakói méltán büszkék ugyanis évezredes történelmükre – például a település 600 éves mecsetjére –, így nem meglepő, hogy a felhúzni kívánt nagyzoló várost kulturális szempontból is vállalhatatlannak gondolták.
A fejlesztők ellen indított perben azt is kiemelték, hogy a cég a beruházás alapjainak lefektetésekor fákat pusztított el, és ezzel indokolatlan mértékben károsította a környezetet.
Súlyosbította a helyzetet, hogy Törökország gazdasága épp a projekt elindulása utáni években kezdett mélyrepülésbe, és a fejlesztők hamarosan 27 millió dolláros adósságot halmoztak fel. A rossz döntések és a rossz időzítés kombinációja miatt az építkezést végül leállították.
Elkészül valaha?
Bár mind a befektetők, mind a vásárlók kivonták a pénzüket a 200 millió dolláros projektből, a kivitelező cég hosszú ideig biztos volt abban, hogy ez csak egy átmeneti nehézség, és a projekt mégis elkészül. A 2020-ban beköszönő világjárvány azonban hamarosan minden korábbi tervet átírt, és a komplexum továbbra is befejezetlen maradt. Bár persze nem kizárt, hogy az építkezés valaha folytatódhat, ez jelenleg valószínűtlennek tűnik. Egyelőre a kastélyokkal tarkított völgy egy üres, félkész házakból, hivalkodó épületcsontvázakból álló, meglehetősen lehangoló környék, amit a nagyra törő tervek és suta megvalósulásuk kontrasztja kifejezetten bizarrá tesz. Sokakban felmerül a kérdés, hogy ha lenne is pénz befejezni, volna-e még ma is olyan ügyfél, aki a luxusról gondolkodva egymás szájába épített, parvenü palotákat képzel maga elé. Cinikus hangok szerint maximum turista-látványosságnak mehet el, egyrészt felelőtlen gazdasági döntések mementójaként, másrészt pedig mert télen, amikor a hó lepi, messziről szép is…
Szellemváros Magyarországon
Hasonló beruházási fiaskóról itthon is (nem is egyről) tudunk. A legismertebb közülük talán a balatonfüredi, Görög Falu néven elhíresült komplexum, melyet csaknem 30 éve, 1994-ben kezdtek építeni, és amely több különböző üzemeltető próbálkozásai ellenére sem tudott igazán prosperálni, ma pedig az egykori tulajdonosok pereskednek az önkormányzat egyoldalú kisajátítási akciója ellen. Azok, akiknek ilyen vagy olyan anyagi érdekeltségük volt a lakó-, szórakoztató és üzletközpontban, elátkozott helynek tartják, és tény, hogy valóban nagyon hányattatott sorsú épületcsoportról van szó.
A vad ötletekben egyébként is bővelkedő kilencvenes években született az elgondolás, hogy jó volna a mediterrán görög építészet stílusjegyeit Magyarországra is elhozni: görögös megjelenésű, üzletekből, szórakoztató egységekből és lakóinganokból álló parkot akartak itt létrehozni. Egy beruházó egy év alatt, a leendő üzletekre pályázó vállalkozók pénzéből tervezte felhúzni az épületet. A pénz elfogyott, és bár később, megint csak vállalkozói pénzből még jó adagot öltek bele, a beruházás nem készült el, és nyolc évig teljesen üresen állt.
Az épületegyüttes 2005-ben és 2008-ban is gazdát cserélt, volt üzletközpont, később bulinegyeddé nőtte ki magát, egyes épületek üzemeltek motelként is, ma viszont megint üresen állnak, és nemcsak egyre romló állapotuk aggasztó, de szomorú a korábban itt üzletet vásárló vállalkozók jelenlegi helyzete is. Miközben Balatonfüreden az elmúlt 30 évben több mint tízseresére emelkedtek az ingatlanárak, az akkor 2-3 millió forintért vásárolt helyiségekért ma mindössze másfél-kétszeres pénzt ajánlanak, olyan keveset, amiből Füreden ma nemhogy görögös hangulatú ingatlant, de még egy garázst sem lehet vásárolni.
Kiemelt kép: A szellemváros 2023 májusában, Chris McGrath/Getty Images
