Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy férfi, aki pankrátorként nyűgözte le a világot az 1930-40-es években. Maurice Tillet francia szülők gyermekeként, az egykori Orosz Birodalom területén látta meg a napvilágot 1903-ban. Szőke haja, angyali arcocskája, elbűvölő jelleme és kedvessége miatt gyerekkorában az Angyal becenevet kapta, élete azonban 17 éves – egyes források szerint 20 éves – korában nem várt fordulatot vett: az akromegália tünetei kezdtek mutatkozni rajta.
A fiatalember kinézete innentől fogva gyökeres átalakulásnak indult. Jogi diplomáját még meg tudta szerezni, ám gyerekkori álma, hogy ügyvéd lehessen, betegsége miatt nem válhatott valóra. Mérnöki végzettséget szerzett, majd a francia haditengerészethez vonult be, ahol öt évig szolgált. 1937-ben Szingapúrban jártakor hozta össze a sors Karl Pojello profi ökölvívóval, ő vette rá, hogy kezdjen el bokszolni. Segítségével Tillet a következő két évben Párizsban és Angliában edzett, ám a második világháború kitörése miatt 1939-ben az Egyesült Államokba, egészen pontosan Bostonba emigrált. Itt fedezte fel magának egy Paul Bowser nevű helyi sportmenedzser. Bowser hatalmas üzleti lehetőséget látott a meglehetősen szokatlan külsejű fiatalemberben, megérzését pedig már rögtön Tillet első meccse beigazolta, amire hatalmas tömeg volt kíváncsi.
Így indult el Tillet karrierje a ringben a tengerentúlon, méghozzá nem is akárhogyan: tizenkilenc hónapon át Francia Angyal néven pankrátorként csak veretlen meccsei voltak. 1940 és 1942 májusa között az American Wrestling Association nehézsúlyú bajnoka volt. Sikerét jól mutatja, hogy még életében sok pankrátor próbált meg utánozni őt úgy, hogy az Angyal becenevet választotta magának: a Francia Angyal mellett többek közt a Svéd Angyal, a Lengyel Angyal, a Kanadai Angyal, a Fekete Angyal, és az Ír Angyal is felbukkant.
Mi az az akromegália?
De mégis mi ez az akromegália, ami eltérítette Maurice Tillet életét? Ez egy felnőttkorban jelentkező betegség vagy tünetegyüttes, amit legtöbb esetben az okoz, hogy az agyalapi mirigy (hipofízis) túlzott mennyiségű növekedési hormont állít elő egy jóindulatú daganat következtében. A növekedési hormon túltermelődése felnőttkorban jellemzően 30 és 50 éves kor között, már jóval azután kezdődik, hogy a csontok növekedési zónái lezárultak. Mivel a csontok ilyenkor már nem képesek nyúlni, a fokozott hormonhatás következtében deformálódni, torzulni kezdenek.
A leglátványosabb változások az arcon érhetők tetten: a vonások eldurvulnak, az orr megnyúlik, az állkapocs előre is ugorhat.
Gyakori emellett a kéz- és a lábfej megduzzadása; a betegek gyakran arról számolnak be, hogy a gyűrűt már nem tudják felhúzni az ujjukra, vagy lábuk megnő akár két számmal is. Akromegália esetén megnövekszik bizonyos betegségekre való hajlam, így például a magas vérnyomás, a cukor- és pajzsmirigybetegég, valamint a szív- és érrendszeri problémák. A betegség diagnosztizálását és kezelését ma már endokrinológus orvos végzi, kezelés nélkül a beteg életkora az átlagosnál rövidebb lesz, viszont megfelelő szakorvosi ellátással az élethossz kitolható és a beteg életminősége is javítható.
Maurice tehát a kamaszkor végén furcsa duzzanatokat kezdett érezni lábában, kezében és fejében,de nem hagyta, hogy állapota meggátolja bármiben: kinézete és számtalan, betegségéből fakadó egészségügyi problémája ellenére megpróbált annyira hétköznapi módon élni, amennyire csak lehetősége volt rá, bátorsága és optimizmusa példaértékű volt. Életébe még a szerelem is beköszöntött egy Olga nevű gyönyörű nő személyében, aki úgy tűnt, viszonozta is Tillet érzelmeit. Ám arról, hogy végül mi vezetett a szakításhoz, nem sokat lehet tudni. Személyes tragédiája, hogy akkoriban még csak meglehetősen korlátozott lehetőségek álltak az orvosok rendelkezésére a betegség kezelése terén, így a kór előrehaladtával a nagy harcos testének rohamos léptékű növekedésével már nem volt képes megküzdeni. Utolsó meccsét 1953-ban vívta, amit el is vesztett. Sportkarrierje hanyatlásával elszigetelten, elzárkózott a világ elől, és magányosan élt a rákövetkező évben bekövetekezett haláláig, amit szívroham okozott.
„Ne ítélj meg egy könyvet a borítója alapján”
Rövidke életében több gipszlenyomat is készült Tillet eldeformálódott arcáról: egyrészt azért, hogy emléket állítsanak vele a kivételes férfi bokszolói karrierjének, másfelől azért, hogy bemutassák, mit tesz az akromegália az emberi testtel. A chicagói Nemzetközi Sebészeti Múzeumban pedig egy életnagyságú szobor őrzi az emlékét. Bár a DreamWorks animációs stúdió hivatalosan soha nem erősítette meg – ugyanakkor nem is cáfolta – hogy Tillet ihlette Shrek karakterét;
nehéz szó nélkül elmenni kettejük hasonlósága mellett.
Ráadásul nem csak kívülről emlékeztetnek egymásra: ahogyan a zöld ogre, úgy a tragikus sorsú francia férfi is a „Ne ítélj meg egy könyvet a borítója alapján” életfilozófiája szerint élte a mindennapjait, alázattal és bátorsággal viselve mindazt, ami számára megadatott.
Kiemelt kép: DreamWorks Animation, Getty Images, nőklapja.hu
