Marci, kisfiam, nagy oktató vagy, születésed óta sokat tanulunk tőled. Még nem beszéltél, de már viselkedtél, példát-példákat adtál és ismételtél meg következetesen és szisztematikusan, alig győztünk figyelni rád, ellesni tudományod, bölcsességed, mosolydiplomáciá­dat, viszonyulásodat az élethez globálisan, no meg az élet dolgaihoz egyenként és egymással kapcsolatban. Fejlődött napról napra, egyre nőtt kíváncsiságod, mind többet tudtál és egyre több mindent osztottál meg velünk tudástáradból, a rád már akkor is jellemző humorral, okossággal, előrelátással. „Ha okítom őket – gondolhattad –, az később nekem is kamatozik majd, kapcsolatunk jó alapra kerül, jó irányban halad, fontos, hogy egy nyelvet beszéljünk, értsük a másikat, szavainkat, mondatainkat, gondolatainkat, érzéseinket. Nem könnyű, de nem is reménytelen eset ez a két figura, mármint anyám és apám, külön-külön és együtt, meghálálják majd a fáradságomat, a nevelésükbe fektetett időmet, energiámat.” Nos, igazad lehetett, legalábbis nagy vonalakban. Kudarcaid természetesen akadtak velünk, de nem vagy hibáztatható miattuk, elvégre hozott anyaggal dolgoztál.

Fejlődésed, és ennek megfelelően a mi fejlődésünk is sok meglepetéssel szolgált az idők során. Különösen, amikor már beszélgettél is velünk és másokkal (nagymamák, egyéb rajongók, szomszédok és alkalmiak) parkban, játszótéren, autóbuszon, mindenhol másutt. Kezdetben nem ismerted például a kettős tagadást. Saját logikádat követve nem így mondtad: „Semmi nem történt”, hanem így: „Semmi történt.” Emellett ezt sem így: „két szék”, hanem így: „két székek”. Észszerű. Nem sejthetted: így beszél az angol, így a német. Később persze alkalmazkodtál a mi logikátlan gyakorlatunkhoz, ám a logikus gondolkodásra való igényed és képességed máig megőrizted. Ennek mentén kiscsoportos óvodásként habozás nélkül átalakítottál és adtál elő akár klasszikus meséket is. A Piroska és a farkas drámai pillanatait például így mesélted: „…És akkor a farkas bekapta a nagymamát… – kis hatásszünet –, és ezután kiköpte a nagymama hálóingét…” Hát persze, a kedves Grimm bácsi e fontos részletről nagyvonalúan­ vagy egyszerűen csak felületesen megfeledkezett… Kész szerencse, hogy te, az Aktuális Mesemondó e hibát bravúrosan korrigáltad. A siker természetesen nem maradt el a hallgatóság részéről, már csak azért sem, mert e javított változatban már akkor felcsillant a fenntartható fejlődés, az újrahasznosítás szemlélete. Szüksége lehet még valakinek arra a hálóingre – gondolhatta az okos és jóságos farkas.