Mielőtt hozzáfogtam ehhez a cikkhez, elővettem az utazáskor írt jegyzeteimet, végignéztem a telefonomban a képeket, és rögtön tudtam, hogy baj van, mert annyi mindenről kellene írnom, hogy az nem férhet bele egy cikkbe. Végül úgy döntöttem, hogy a praktikumokat sűrítem, a különlegességeket kifejtem. Kezdjük a fontos információkkal! Az egész sziget akkora, mint Budapest másfélszer, van buszközlekedés, de azért praktikusabb autót bérelni. (A sofőr készüljön fel, hogy mindenhol iszonyú meredekek az utak, de legalább jó minőségűek.) A partszakasz nagyobb része sziklás, így kevés a strandolási lehetőség, viszont egészen lenyűgöző a túraútvonalak mennyisége és sokfélesége; kedvünkre válogathatunk, hogy dzsungelszerű erdőben bóklásszunk, vagy épp sziklásabb részen menetelnénk, miközben csodáljuk az éjkék tengert. Mi hét nap alatt százhuszonhárom kilométert gyalogoltunk, és közel sem végeztünk mindennel. Az időjárás változékony; egy napon belül átélhetjük mind a négy évszakot, ezért esőkabáttal és naptejjel mindig készülni kell.
A sziget leghíresebb szülötte Cristiano Ronaldo, és ezt nem is engedik, hogy elfelejtsük; a róla elnevezett repülőtérre érkezünk meg, lépten-nyomon őt ábrázoló szobrokba, képekbe, falfestményekbe botlunk, az éttermekben aláírt fotók, mezek köszönnek ránk, és a szuvenírárusoknál minden C. Ronaldó-s, a hűtőmágnestől a szappanig. Rajongói a Funchalban található CR7 múzeumban leróhatják a tiszteletüket, megnézhetik a focista érmeit, kupáit, a karrierjéhez fűződő temérdek ereklyét. A magyar történelem szempontjából egy másik fontos személy is kötődik a szigethez; itt van eltemetve IV. Károly. Az utolsó magyar király 1921 őszén érkezett Madeirára, fél évre rá tüdőgyulladásban elhunyt, a montei Miasszonyunk templomban helyezték örök nyugalomra. A koporsója előtti rácson több magyar nemzeti színű szalagot látni, a templom emeletén pedig egy fotókkal gazdagon illusztrált kiállításon ismerhetjük meg az életét.
Aki nem túrázni érkezik, az is bőven talál itt magának programot. São Vicente igazi hegyi ékszerdoboz, kellemes bárokkal, boltokkal, szép templommal, ahol a Szűz Máriát és Jézust ábrázoló kép kék-fehér csempéből készült, ahogy az összes többi templomban, ház falán, recepción, állomáson. Porto Monizban egy sziklákkal elkerített részen lehet fürdőzni a tengerben, egyszerre biztonságos és vadregényes. Közvetlenül mellette található a madeirai akvárium, van minden, ami a sziget körüli vizekben él: tonhal, cápa, muréna, tengeri csillag, millióféle rák. Funchalban kötelező program a tobogánozás. A közlekedésnek ez a különleges módja százharminc éves hagyománnyal bír; egy kétszemélyes faszánt két csinosba öltözött, markos legény tol ezerrel lefelé a húszszázalékos lejtőn, a turisták sikongatnak, mindenki boldog.
Câmara de Lobosnak van a legszebb öblöcskéje, a város is nagyon hangulatos a macskaköves utcákkal, kerthelyiségekkel, éttermekkel. Úgy hirdetik magukat, hogy ez volt Churchill egyik kedvenc nyaralóhelye, áll is egy szobra a tengerparton.
A GYÖNYÖR BIRTOKA
Már a megérkezés első pillanataiban szembetűnik, mennyire buja a flóra, az út menti susnyás virágaiért is sírva könyörögne egy magamfajta botcsinálta botanikus. Több mint hétszáz faj honos, én egész nap a növényhatározó applikációt nyomkodtam, hogy beazonosítsam, miket látok. Az egész sziget olyan, mintha egy arborétumban járnánk, az otthoni szobanövények itt ötször akkorák és a betonból is kinőnek, fejnagyságú hortenziák virulnak, a muskátliból sövényt ültetnek. Az égig érő fákon szinte világítanak a narancssárga, sárga, rózsaszín, fehér virágok, és egy-egy kiadós zápor után a földet is virágszőnyeg borítja. Ha nem lenne olyan jó Madeira gasztronómiája, akkor sem lenne gond, mert a helyben termett gyümölcsökön boldogan elélnék. Mindenhol hatalmas banánültetvények vannak, és a banánnak egészen más az íze frissen szüretelve, mint ha még zölden leszedik, és hetekig utazik a boltba. A legtöbb ház kertjébe ültettek mangófát, ezekről kétöklömnyi lila mangók csüngenek, és persze ne feledjük a maracuját! A piacon tizennégy különböző fajtát árulnak, kicsit és nagyot, hosszúkásat és gömbölyűt, lilát, sárgát, narancssárgát, pinket, mind isteni! A legkisebb sarki bolt zöldséges pultján a választék felét fel sem ismertem, de legalább megtudtam, hogy a zöld, hatalmas tobozszerű valami a könnyezőpálma termése, és nagyon finom!
Több botanikus kert is van a szigeten, de a Monte Palace trópusi parkja mindent überel. A 18. században Charles Murray angol konzul vásárolta meg a területet, és alakította a maga ízlésére, akkoriban úgy emlegették, „Quinta do Prazer”, azaz a gyönyör birtoka. Később a francia kastélyok mintájára egy palotát is építettek ide, és folyamatosan bővítették, gazdagították a lépcsőzetes kertet, ahol most akár egy fél napot el lehet bóklászni. Nemcsak az egzotikus virágok, bokrok, fák, sövények láttán tátjuk el a szánkat, hanem attól is, mennyire harmonikusan alakították ki az egészet. Van japán rész pagodával, több izgalmas alakú medence hatalmas aranyhalakkal, kis tó, nagy tó, vízesés, szökőkút, Buddha- szobor parkkal, csodálatos csempékkel díszített falak, zegzugos ösvények, rengeteg kőszobor, hidak, kisebb-nagyobb építmények.
