„Amikor meghallottam, hogy rák, hirtelen nem tudtam, mihez kezdjek” – Interjú Benkő Lászlóval

Benkő Lászlónak, az Omega együttes billentyűsének születésekor olyan rendkívüli csillagállások jöttek létre, amelyről az asztrológia úgy tartja, a születése ajándék karma. A mostani születése tehát nem más, mint jutalom, az előző életek jó cselekedeteiért. Mindez annak ellenére állítható, hogy a művész éppen harcot folytat a rákkal.

– Annak ellenére, hogy nem vagyok járatos az asztrológiában, az ezotériában, én is úgy érzem, hogy az életem minden területén sikeres vagyok, és ha visszapillantok, elégedett lehetek. Hiszen például azzal keresem a kenyeremet, amit szeretek, a családi életem is boldog. A rákkal való küzdelemben pedig optimista vagyok, és hiszek a gyógyulásban.

– Hogyan vette észre a betegséget?

– Éppen Baselben léptünk fel az Omegával, amikor megfájdult a vállam. Felhívtam a sógoromat, aki orvos, és az utasításait követve megvizsgáltam magam. Az így felállított gyors diagnózis alapján azt mondta, amikor itthon leszünk, mindenre kiterjedő vizsgálaton kell majd részt vennem. Aztán amikor hazajöttünk, a háziorvosi beutalóval felkerestem a kórházat, hogy időpontot kérjek. Csak néztem, mert a doktor kijelentette, hogy azonnal elkezdi a vizsgálatokat.

– A képlete szerint korábban ritkán volt beteg.

– Így van, ezért ért durva arculcsapásként a hír, amikor az orvos közölte velem: maga rákos. Abban a pillanatban fel sem fogtam a dolgot. Azt válaszoltam, nekem dolgom van, koncertre kell mennem. Az Omegával az elmúlt ötvenöt év alatt egyetlen előadást sem hagytam ki. A nővér elvette a cipőmet, az orvos azt válaszolta: innen nem megyek sehova. Végül az együttes tagjai segítségével kapcsolatba kerültem a koncert közönségével, és a kórházi ágyon ülve mondtam el, miért nem lehetek velük.

– Hogyan tudja kezelni ezt a helyzetet?

– Amikor meghallottam, hogy rák, hirtelen nem tudtam, mihez kezdjek. Később, mikor már kiderült, hogy viszonylag korán felismerték, és primer tumorról van szó, ami azt jelenti, hogy csak a májamon helyezkedik el, nincs áttét, valamennyire megnyugodtam, és hiszem, hogy le tudom győzni. Nagyon erős, immunrendszert gyengítő kemoterápiát kapok, ami rendkívüli módon megterheli a szervezetet, de szemmel látható a javulás. Olyan módszert alkalmaznak, amellyel a rákos sejteket leblokkolják, nem terjednek tovább, elhalnak. Többször eszembe jut, micsoda mázlim volt, hogy megfájdult a vállam, mert különben nem fordultam volna orvoshoz. Valószínűleg később sokkal súlyosabb állapotban kerültem volna. Igaza van a csillagoknak, mert még a betegségben is szerencsés vagyok, hiszen akkor derült fény a bajra, amikor még kezelhető.

– Az ezotéria úgy tartja, rák általában akkor alakul ki, amikor feldolgozhatatlan esemény történik az illető életében. A betegség nem akkor jön létre, amikor a nehéz helyzetet át kell élni, a probléma akár egy-két évtizeddel korábban is keletkezhetett. Vissza tud emlékezni, hogy az ön életében is volt ilyen szituáció?

– Mindez nem elképzelhetetlen. Ha az elszenvedett sérelmeket nem tudjuk megoldani és feldolgozni, akkor ezek a negatív történések lerakodónak a lelkünkben, és valamilyen formában kitörhetnek, megbetegíthetnek. Én is sokat gondolkoztam ezen, amióta beteg vagyok, de nem találtam visszamenőleg semmi olyat, amiből arra következtethetnék, hogy ez okozhatja a problémát. Mint az Ikrek jegyének szülötte, szeretek kommunikálni, megbeszélni mindent, ami foglalkoztat. Ha sérelem ér, annak is hangot adok. Ezért nem hiszem, hogy nálam múltbeli, feldolgozatlan esemény váltotta ki a rákot.

– Fél a haláltól?

A választ és az interjú folytatását keressétek a Nők Lapja Ezotéria 2017/5. számában.

Szöveg: Izing Klára

Fotó: : SMAG/Toroczkay Csaba