Ma már egyre több filmben és sorozatban látni példát arra, hogy a problémákkal küszködő párok szakemberhez fordulnak. A valóság persze olykor egy kicsit más, már csak azért is, mert rengetegféle terápiás irányzat létezik, és a szakemberek habitusa is sokféle: meg kell találnunk a hozzánk legközelebb állót. Cikkemhez olyan terapeutákat kerestem, akik maguk is párban dolgoznak. Szőnyi Lídia és Szöllős Ákos öt éve tartanak közösen terápiákat.
Azt mondják, mindenféle korú pár megfordul náluk, a húszévesektől a hetvenévesekig. Jellemzően a kihívásokkal teli életciklusváltásoknál jelentkeznek. A házasságkötés előtt álló fiatalok szeretnének meggyőződni arról, egymáshoz valók-e. A házasság első évtizedében jelentkezőknek általában kisgyerekeik vannak, és szinte már csak munkatársakként tolják a család szekerét.
– Előfordul, hogy a gyerekeknél jelenik meg valamilyen szokatlan tünet, például bepisilés, feltűnően bizonytalan viselkedés, magatartás-probléma vagy evészavar, ami sokszor valójában a családi rendszer problémájára utal – mondja Szőnyi Lídia. – A felnőttek párkapcsolatában felmerülő nehézségek nagyon el tudják bizonytalanítani a kicsiket, és nem ritka, hogy a szorongásuk valamilyen külső tünetben ölt testet.
Aztán persze a kamaszok határfeszegetése, majd a felnőtt gyerekek kirepülése is újabb, kisebb-nagyobb kríziseket hoz, és a pár tagjainak folyton újra kell értékelniük az egymáshoz fűződő viszonyukat is.
Vannak, akik ezeken maguk is túllendülnek, mások belefásulnak, és akadnak, akik egy ponton úgy érzik, túlságosan csikorognak a fogaskerekek, de még bíznak a kapcsolat erejében. Ők azok, akik segítséget kérnek.
– Ezerféle pár érkezhet a legkülönfélébb problémákkal, a folytonos vitáktól kezdve a szexuális gondokig – meséli Szöllős Ákos. – Ha van bennük nyitottság, tenni akarás, felelősségtudat, bizalom a kapcsolat megváltoztathatósága iránt, hajlandóság arra, hogy lemondjanak a saját, merev álláspontjukról, ha elhiszik, hogy ők ketten képesek valami jobbra, akkor van esély a változásra. Mi pedig kísérőik leszünk ezen az úton.
Mindenki mindenkivel
Egy ülés kilencven percig tart, két alkalom között pedig általában két hét telik el. Nemcsak az lehet felkavaró, ami az ülésen történik, hanem az a belső munka is, ami a két találkozás között zajlik. Ahhoz, hogy mélyen magunkba nézzünk, és új szemszögből tekintsünk a párkapcsolatunkra, bátorság és elszántság kell.
A terapeuták minden egyes alkalomra felkészülnek, és vannak terveik arról, merre érdemes haladni, ezzel együtt a párterápia mégis meglehetősen spontán műfaj: azzal foglalkoznak egy-egy ülésen, ami a pár életében éppen felbukkan. Azokat az élethelyzeteket, tapasztalásokat, fájdalmakat hozzák be a terápiába, amiket pont átélnek, és ezekkel dolgoznak a szakemberekkel együtt. Igen, ez a legjobb szó, hogy együtt, mert mint Szőnyi Lídia és Szöllős Ákos hangsúlyozza, teljes mértékben partneri együttműködésről van szó.
A szakemberek olyan biztonságos teret hoznak létre, amelyben mind a négyen kapcsolódnak egymáshoz. Amikor épp egyiküknél van a szó, addig a másikuk képletesen egy kicsit hátrébb lépve más perspektívából szemléli a történéseket. Ő talán mást vesz észre, vagy mást is. Mint mondják, annak is jelentősége van, hogy ők hogyan beszélnek egymással, hiszen ezzel egyfajta mintát is mutatnak együttműködésre.
Ott vagyunk már?
A szakemberek úgy fogalmaznak, hogy rendszerekkel dolgoznak. A pár tagjai a múltjukból, a családi mintákból és a tapasztalataikból felépülő rendszert képviselik, majd ketten együtt maguk is létrehoznak egy közös rendszert. A lényeg nem az, hogy ki a hibás, vagy kinek kellene változnia: a közösen létrehozott építményt közösen fogják renoválni.
Egy-egy ülésen a legkülönfélébb dolgokról eshet szó. Lehet, hogy dühös szóváltással indul arról, ki viszi le a szemetet, de aztán szép lassan felfeslenek a mélyben húzódó gyerekkori traumák, a régi berögződések, a téves feltételezések: kinek-kinek a belső valósága, ami meghatározza, miért reagál úgy, ahogy.
Csodálatos dolog felismerni, megérteni és elfogadni társunk viselkedésének mozgatórugóit. Ez a nagyfokú egymásra figyelés, a valódi meghallgatás, a kölcsönös egymásra hangolódás vágya az, ami beindíthatja a változást. A terapeuták pedig nem fogalmaznak meg sommás ítéleteket, inkább kérdeznek, figyelnek, ráirányítják a figyelmet egy-egy elhangzott részletre.
Előfordul, hogy olyan elakadás bukkan a felszínre, ami az egyik partner saját történetéből, múltjából fakad, független a párkapcsolattól. Ő külön – akár egyéni terápia keretén belül – is dolgozhatna ezen, de a szakemberek tapasztalatai szerint az is szépen működik, ha ez a feldolgozás a társ elfogadó és együttérző jelenlétében történik. Azt szokták mondani, hogy a terápiában maga a terapeuta és a kliens közötti kapcsolat az, ami gyógyít. Mint Szőnyi Lídia és Szöllős Ákos megjegyzi, párterápia esetén ehhez még magának a párkapcsolatnak a gyógyító ereje is hozzájárul.
Kéthetenkénti találkozással számolva átlagosan körülbelül egy év alatt a legtöbb pár eljut oda, hogy megfogalmazza: bekövetkezett az a változás, amit az elején célul tűztek ki. Természetesen az is érvényes végkövetkeztetés lehet (és nem feltétlenül a párterápia kudarca), ha a pár arra jut: nem megy tovább együtt.
A szakemberek azt is elárulják, hogy a legtöbb kliensüket a szívükbe zárják.
– Mindenkiben van valami, amit nagyon meg lehet szeretni – mondja Szöllős Ákos. – Terapeutaként a megértés a feladatom. Ha pedig már értek valakit, azt is látom, hogy ő mint ember szeretetre méltó. Küszködik, azt szeretné, hogy szeressék, és dolgozik ezért.
(Fotó: Getty Images)
