Folytonos vitázás, gond a szexszel? – Párterápia a gyakorlatban

Régi közhely, hogy hamarabb visszük szervizbe az autónkat, mint hogy terapeutához fordulnánk, ha gond van a párkapcsolatunkkal. Szerencsére ma már egyre elfogadottabb párterápiára járni, ez a munka pedig életünk egyik legjobb befektetése lehet. De hogyan is zajlik ez a folyamat?

Ma már egyre több filmben és sorozatban látni példát arra, hogy a problémákkal küszködő párok szakemberhez fordulnak. A valóság persze olykor egy kicsit más, már csak azért is, mert rengetegféle terápiás irányzat létezik, és a szakemberek habitusa is sokféle: meg kell találnunk a hozzánk legközelebb állót. Cikkemhez olyan terapeutákat kerestem, akik maguk is párban dolgoznak. Szőnyi Lídia és Szöllős Ákos öt éve tartanak közösen terápiákat.

Azt mondják, mindenféle korú pár megfordul náluk, a húszévesektől a hetvenévesekig. Jellemzően a kihívásokkal teli életciklusváltásoknál jelentkeznek. A házasságkötés előtt álló fiatalok szeretnének meggyőződni arról, egymáshoz valók-e. A házasság első évtizedében jelentkezőknek általában kisgyerekeik vannak, és szinte már csak munkatársakként tolják a család szekerét. 

– Előfordul, hogy a gyerekeknél jelenik meg valamilyen szokatlan tünet, például bepisilés, feltűnően­ bizonytalan viselkedés, magatartás-probléma vagy evészavar, ami sokszor valójában a családi rendszer problémájára utal – mondja Szőnyi Lídia. – A felnőttek párkapcsolatában felmerülő nehézségek nagyon el tudják bizonytalanítani a kicsiket, és nem ritka, hogy a szorongásuk valamilyen külső tünetben ölt testet. 

Aztán persze a kamaszok határfeszegetése, majd a felnőtt gyerekek kirepülése is újabb, kisebb-nagyobb kríziseket hoz, és a pár tagjainak folyton újra kell értékelniük az egymáshoz fűződő viszonyukat is. 

Vannak, akik ezeken maguk is túllendülnek, mások belefásulnak, és akadnak, akik egy ponton úgy érzik, túlságosan csikorognak a fogaskerekek, de még bíznak a kapcsolat erejében. Ők azok, akik segítséget kérnek. 

– Ezerféle pár érkezhet a legkülönfélébb problémákkal, a folytonos vitáktól kezdve a szexuális gondokig – meséli Szöllős Ákos. – Ha van bennük nyitottság, tenni akarás, felelősségtudat, bizalom a kapcsolat megváltoztathatósága iránt, hajlandóság arra, hogy lemondjanak a saját, merev álláspontjukról, ha elhiszik, hogy ők ketten képesek valami jobbra, akkor van esély a változásra. Mi pedig kísérőik leszünk ezen az úton. 

Mindenki mindenkivel

Egy ülés kilencven percig tart, két alkalom között pedig ­általában két hét telik el. Nemcsak az lehet felkavaró, ami az ülésen történik, hanem az a belső munka is, ami a két találkozás között zajlik. Ahhoz, hogy mélyen magunkba nézzünk, és új szemszögből tekintsünk a párkapcsolatunkra, bátorság és elszántság kell. 

A terapeuták minden egyes alkalomra felkészülnek, és vannak terveik arról, merre érdemes haladni, ezzel együtt a párterápia mégis meglehetősen spontán műfaj: azzal foglalkoznak egy-egy ülésen, ami a pár életében éppen felbukkan. Azokat az élethelyzeteket, tapasztalásokat, fájdalmakat hozzák be a terápiába, amiket pont átélnek, és ezekkel dolgoznak a szakemberekkel együtt. Igen, ez a legjobb szó, hogy együtt, mert mint Szőnyi Lídia és Szöllős Ákos hangsúlyozza, teljes mértékben partneri együttműködésről van szó. 

A szakemberek olyan biztonságos teret hoznak létre, amelyben mind a négyen kapcsolódnak egymáshoz. Amikor épp egyiküknél van a szó, addig a másikuk képletesen egy kicsit hátrébb lépve más perspektívából szemléli a történéseket. Ő talán mást vesz észre, vagy mást is. Mint mondják, annak is jelentősége van, hogy ők hogyan beszélnek egymással, hiszen ezzel egyfajta mintát is mutatnak együttműködésre. 

Ott vagyunk már?

A szakemberek úgy fogalmaznak, hogy rendszerekkel dolgoznak. A pár tagjai a múltjukból, a családi mintákból és a tapasztalataikból felépülő rendszert képviselik, majd ketten együtt maguk is létrehoznak egy közös rendszert. A lényeg nem az, hogy ki a hibás, vagy kinek kellene változnia: a közösen létrehozott építményt közösen fogják renoválni.

Egy-egy ülésen a legkülönfélébb dolgokról eshet szó. Lehet, hogy dühös szóváltással indul arról, ki viszi le a szemetet, de aztán szép lassan felfeslenek a mélyben húzódó gyerekkori traumák, a régi berögződések, a téves feltételezések: kinek-kinek a belső valósága, ami meghatározza, miért reagál úgy, ahogy. 

Csodálatos dolog felismerni, megérteni és elfogadni társunk viselkedésének mozgatórugóit. Ez a nagyfokú egymásra figyelés, a valódi meghallgatás, a kölcsönös egymásra hangolódás vágya az, ami beindíthatja a változást. A terapeuták pedig nem fogalmaznak meg sommás ítéleteket, inkább kérdeznek, figyelnek, ráirányítják a figyelmet egy-egy elhangzott részletre. 

Előfordul, hogy olyan elakadás bukkan a felszínre, ami az egyik partner saját történetéből, múltjából fakad, független a párkapcsolattól. Ő külön – akár egyéni terápia keretén belül – is dolgozhatna ezen, de a szakemberek tapasztalatai szerint az is szépen működik, ha ez a feldolgozás a társ elfogadó és együttérző jelenlétében történik. Azt szokták mondani, hogy a terápiában maga a terapeuta és a kliens közötti kapcsolat az, ami gyógyít. Mint Szőnyi Lídia és Szöllős Ákos megjegyzi, párterápia esetén ehhez még magának a párkapcsolatnak a gyógyító ereje is hozzájárul. 

Kéthetenkénti találkozással számolva átlagosan körülbelül egy év alatt a legtöbb pár eljut oda, hogy megfogalmazza: bekövetkezett az a változás, amit az elején célul tűztek ki. Természetesen az is érvényes végkövetkeztetés lehet (és nem feltétlenül a párterápia kudarca), ha a pár arra jut: nem megy tovább együtt. 

A szakemberek azt is elárulják, hogy a legtöbb klien­süket a szívükbe zárják.

– Mindenkiben van valami, amit nagyon meg lehet szeretni – mondja Szöllős Ákos. – Terapeutaként a megértés a feladatom. Ha pedig már értek valakit, azt is látom, hogy ő mint ember szeretetre méltó. Küszködik, azt szeretné, hogy szeressék, és dolgozik ezért.

(Fotó: Getty Images)