De vajon hogyan lehetett Shipman egyszerre könyörtelen sorozatgyilkos és sokak által tisztelt és szeretett családi háziorvos, akiért valósággal rajongtak idős betegei? A válasz a szakértők szerint édesanyjával való kapcsolatára vezethető vissza, Verának ugyanis Fred volt a kedvenc gyermeke, akibe ideje korán beleoltotta a felsőbbrendűség érzését, ez azonban később gyakran beárnyékolta a fiú kapcsolatait, az elszigeteltség pedig nem tett jót a zárkózott Frednek.
Ahogy az sem, hogy végig kellett néznie anyja haláltusáját, akinek daganatos betegsége okozta fájdalmait csak a morfininjekciók tudták csillapítani 1963. június 21-én bekövetkezett haláláig, amikor egy nagyobb dózis után békésen elszenderedett. Pszichológusok szerint látva, hogy beteg édesanyjának milyen megkönnyebbülést jelentettek az injekciók, illetve a fiatalkorában nagy hírverést kapott morfinos gyilkos történetének hatására – John Bodkin Adams gazdag özvegyek népszerű orvosa volt, akire gyakran hagytak pénzt a nyugdíjasok –, Fredben hamar megfogalmazódtak nagyszabású tervei.
Jóképű, sportos orvostanhallgató
Harold Frederick Shipman már az iskolában híres volt gyors észjárásáról, és a rögbi játékban is remekelt, eredményeivel felhívta magára a tinédzserlányok figyelmét. Miután sikerült felvételt nyernie az orvosi egyetemre, másodéves korában megismerte a tizenhét esztendős Primrose Oxtobyt – az életvidám, vonzó lányt, aki kirakatrendezőként dolgozott a város egyik központi üzletében, azonnal lenyűgözte a sármos és sportos Fred. Amikor Primrose rájött, hogy gyermeket vár, csendben összeházasodtak a helyi anyakönyvi hivatalban, de később, miután Fred már lediplomázott és hivatalosan munkába állt, 1970-ben és 1979-ben is vállaltak még gyermeket.
Az első furcsaság a végleges orvosi engedélyéhez szükséges gyakorlati helyén következett be: egy kórházi alkalmazott később azt a megjegyzést tette, hogy Shipmannek egy idősödő hölgybetege gyanúsan váratlanul hunyt el, noha nem lehetett pontosan megállapítani Fred felelősségét. A gyermekgyógyászati, szülészeti és nőgyógyászati diplomák után huszonnyolc évesen végül a háziorvosi praxis mellett döntött. Nyugat-Yorkshire dimbes-dombos vidékén szerzett ideiglenes állást, melyből szorgalma, problémamegoldókészsége, aktív közösségi részvétele okán hamar állandó pozíció lett, és már csak a kertvárosi ikerház hiányzott a tökéletes idilli élethez. A felszín alatt azonban Shipman szenvedélybeteg volt, és a nagy mennyiségű petidin nevű gyógyszer fogyás – melyet a vajúdás fájdalmainak enyhítésére használtak – már szemet szúrt a körzetben ellenőrző kormánytisztviselőnek is.
Egy nap alatt három gyilkosság
Mindeközben a munkájának szentelt erőfeszítéseiről ódákat zengtek, és még azután is elhivatott, szorgalmas, segítőkész orvosként emlegették páciensei, valamint kollégái, hogy Marjorie Walker recepciós aggasztó bejegyzésekre bukkant a gyógyszertár veszélyes készítményekről szóló könyvében. A feljegyzések szerint Shipman olyan túlzó mennyiségű petidint írt fel több betege nevére – akik természetesen nem igényeltek és nem is kaptak a gyógyszerből –, hogy a combjában lévő vénák a sorozatosan beadott injekciók miatt gyakorlatilag teljesen elroncsolódtak. Ez a részlet már a rehabilitáció során látott napvilágot, ahová önként jelentkezett, és 1975 végére már gyógyultnak is nyilvánították.
A 70 000 milligramm ellopott petidinért és a hamisításért csekélyke pénzbírságot kapott, és hamarosan visszatért háziorvosi státuszába, mely mögé rejtőzve egy idő után már nehéz volt megállapítani, pontosan hány betege haláláért volt felelős. Páciensei valósággal rajongtak érte még akkor is, amikor kortársaik szokatlanul nagy számban kezdtek megfogyatkozni.
A Nyugat-Yorkshire-ben töltött első tizenhat hónap alatt összesen huszonkettő halálesetnél játszott szerepet,
beleértve azt a három alkalmat, amikor egyetlen nap leforgása alatt megölte a nyolcvannégy éves Elizabeth Pierce-et délután négykor, a hatvankét éves Robert Lingardot, majd nem sokkal később a hetvenhárom éves Lily Crossbyt. Kórházi munkájával azonban nem volt elégedett, ezért 1977-től a Hyde grófság városában, Donneybrookban kezdte meg háziorvosi feladatait: a nap bármely órájában hajlandó volt házhoz menni, megírta a recepteket a betegeknek, és ki is váltotta azokat, ezután személyesen kézbesítette. Ám mint később kiderült, morfin és diamorfin is rejtőzött orvosi táskájában.
Egy exhumálás buktatta le
Miközben a hétköznapi életben tagja volt az iskolatanácsnak, a szülői testületnek, a rögbi klubnak és számtalan orvosi bizottságnak, sőt, egy ideig annak elnökeként is munkálkodott, Shipman sorozatosan egyedülálló idős hölgyeket gyilkolt minden nyilvánvaló indíték nélkül. Az áldozatok semmiképpen nem álltak a halál küszöbén, nem szenvedtek kibírhatatlan fájdalomtól, nem vágytak a halál után, és a gyilkos háziorvosra sem hagytak pénzjutalmat. Adódott, hogy egyetlen hét alatt három embert is a másvilágra küldött, de volt, hogy naponta kettőt vagy havonta egyet, semmilyen megfigyelhető rendszeresség nem mutatkozott tetteiben. A helyi temetkezési vállalkozónak tűnt fel csupán, hogy Shipman elhunyt betegeit kivétel nélkül ruhába öltöztetve, ugyanabban az ülő vagy fekvő pozícióban érte a halál, később ebbéli gyanúja miatt értesítette a halottkém hivatalát, az pedig egyenesen a rendőrséghez fordult.
A popkultúrában kettős személyisége miatt Shipmant később Robert Louis Stevenson regényíró Dr. Jekyll karakteréhez hasonlították, akinek rossz énje, Mr. Hyde gyakran felülkerekedik és bűnös tettekre sarkallja (Fotó: Getty Images)
Mikor kihívták elhunyt pácienseihez, rendre olyan halálozási időt és okot állapított meg, ami elterelte róla a gyanút. 1993–1998 között Shipman 140 betegét ölte így meg, ámokfutása csúcspontját azonban 1997-ben érte el, ekkor 37 áldozatot szedett. Rá egy évre, 1998-ban elhatározta, nyugdíjas éveit Franciaországban kívánja tölteni, és mivel ehhez pénzre volt szüksége,
kiszemelte Kathleen Grundyt, az aktív, mesés, félmillió fontos vagyonnal és ingatlanokkal rendelkező 81 éves özvegyet, aki egykor Hyde polgármesterének felesége volt.
Egy átlagos szerda délután a díványon fekve találtak az idős hölgy kihűlt testére. Látszólag mély álomba merült, de valójában halálos dózisú morfin injekciót kapott. Shipman hamis végrendeletet készített, melyben Kathleen minden ingatlant és pénzt a háziorvosára hagyott, de lánya, a határozott és intelligens, jogászként végzett Angela Woodruff nem volt hajlandó elfogadni az új végrendeletet és az anyja halálára adott magyarázatokat. Woodruff meg volt győződve arról, hogy a dokumentum hamisítvány, ezért Kathleen Grundy holttestét exhumálták, és a vizsgálat során kiderült, morfium-túladagolás következtében halt meg.
A lefoglalt orvosi feljegyzések alapján a rendőrség számára nyilvánvalóvá vált, hogy nem egyetlen halálesetről van szó, a Shipman gépén található orvosi program ugyanis pontos időtartammal látta el a beszámolókat, így minden módosításra fény derült. A háziorvos utólagosan vitt fel évekig húzódó betegségeket, de a további exhumálások – volt, amikor nem sikerült Shipmannek elérnie a hamvasztást – is beszédes bizonyítékokkal szolgáltak. A vizsgálatok kimutatták, huszonnégy éves praxisa során valószínűleg 260 beteg haláláért lehetett felelős, akiket diamorfin injekcióval ölt meg, ezzel ő lett a világ egyik legtermékenyebb sorozatgyilkosa. Bár elkapták és börtönbe vetették, az áldozatok hozzátartozói így sem nyugodhattak. Shipman a durhami fegyházban 2004. január 13-án, hogy elkerülje az életfogytiglani büntetést, ágyneműjét használva felakasztotta magát cellája ablakrácsaira, így a gyászoló családok már soha nem tudhatták meg, valójában miért ölte meg szeretteiket. Maradványai holléte továbbra is rejtély maradt, egyesek szerint holtteste még mindig a hullaházban van, míg mások szerint az őt végig ártatlannak vélő családja őrzi abban a hitben, hogy valójában meggyilkolták.
Kiemelt kép: Murderpedia, nőklapja.hu
