Veiszer Alinda kerekasztal beszélgetés közben faggatta Gál Béla (Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium), Faragó Zsolt (Térségi Általános Iskola, Szakközépiskola és Kollégium) és Csengeri Mária (Győri Szolgáltatási Szakképzési Centrum Móra Ferenc Általános Iskola és Szakgimnázium) iskolaigazgatót arról, mi a különbség a vidéki és a fővárosi iskolák között.
VEISZER ALINDA: Ha az ember szülőkkel beszélget arról, hogy ki hova íratná szívesen a gyerekeit, az alternatív iskolák felé billen a mérleg. Önök mind állami fenntartású, saját kategóriáikban vezető iskolák igazgatói. Hogyan győznének meg arról, hogy annak ellenére érdemes magukat választani, hogy állami iskolák?
GÁL BÉLA: Én azt gondolom, hogy az iskola alapvetően a pedagógus. A nagy baj az, hogy egyre kevesebb a jó pedagógus a pályán, de a Szegedi Radnótiban sokan vannak.
VEISZER ALINDA: Elfogadom, de akkor definiálja, hogy kit nevez jó pedagógusnak.
GÁL BÉLA: Aki olyan órai munkát tud biztosítani, kialakítani, amit a gyerekek élveznek. Így aztán megszeretik a tanulást, megismerik a tudást és annak örömét.
VEISZER ALINDA: Hogyan válogat? Mit figyel egy leendő kollégában? Hiszen egyre kevésbé vonzó pálya az önöké, egyre kisebb az elvárás a tanár szakra jelentkezők felé.
GÁL BÉLA: Igyekszem két évre előre gondolkodni. Fiatalokat keresek, pályakezdőket, mert a tapasztalt, jó tanárok nem átcsábíthatók. Őket ugyanis megbecsülik a munkahelyükön, nem tudunk többet nyújtani a mai viszonyok között. Úgy hogy mi fiatalokat keresünk, és három év alatt igyekszünk megtanítani őket.
VEISZER ALINDA: De kiket választ ki?
GÁL BÉLA: Megnézzük, ki hogyan bánik a gyerekekkel, ki hogyan irányítja az órát, színes-e, hogyan ad elő. Gyakorlatban derül ki, kiből lesz jó tanár.
VEISZER ALINDA: Egy Zala megyei kistelepülésen, Csapin hátrányos helyzetű gyerekek tanulnak. Ingyen biztosítják nekik a tanszereket, az iskolába szállítást, de még a tisztálkodószereket is. Ott is az a legnagyobb kérdés, hogy jók-e a tanárok, vagy az, hogy egyáltalán vannak-e?
FARAGÓ ZSOLT: Hozzánk nagyon sok lemaradással érkeznek a gyerekek. Ezért az én kollégáim a nagybetűs pedagógusok. Ők nemcsak tudást adnak át, hanem pótszülők is. Olyan problémákkal foglalkoznak, amiket más gyerekek a szülőkkel oldanak meg. A mi intézményünk térségi feladatokat lát el, óvoda, általános és szakközépiskola, illetve emellett kollégium. Szóval egészen pici koruktól foglalkozunk velük, az életükkel.
VEISZER ALINDA: Önök azért küzdenek, hogy a gyerekek válasszák egyáltalán az iskolát?
FARAGÓ ZSOLT: Sok gyereknél nincs szülői minta. Nem mennek reggel dolgozni, nem élnek együtt.
VEISZER ALINDA: Mit nem tud egy gyerek, aki önökhöz kerül?
FARAGÓ ZSOLT: Azoknál, akik nem jártak óvodába, olyan problémák is előfordulnak, hogy a gyerekek nem tudják, hogyan kell használni a mellékhelyiséget vagy hogyan kell ceruzát fogni a kézbe.
GÁL BÉLA: Nem olyan szűkkörű probléma ez! Mi tagjai vagyunk az Arany János Tehetséggondozó Programnak. Hozzánk is kerülnek sajátos nevelési igényű gyerekek. Mind gyakrabban találkozunk az előbb említett helyzetekkel. Egyáltalán: a családok szétesése még a jobb helyzetűeknél is borzasztóan hat a gyerekekre.
FARAGÓ ZSOLT: Én olyan történeteket hallok a diákoktól, amiket el sem tudunk képzelni. Hogy a családon belül hogyan működik az élet.
VEISZER ALINDA: Mi az, ami magát meg tudja még lepni?
FARAGÓ ZSOLT: Engem már az is meglep, hogy valaki háromévesen odaadja a gyerekét egy óvodának úgy, hogy csak pénteken látja viszont. Az eszemmel viszont tudom, hogy a gyereknek így jobb.
VEISZER ALINDA: Mária, az önök győri iskolája jó kontraszt. Hiszen a honlapjukon büszkén jelentették, hogy a szülőket aktívan bevonják az iskolai életbe.
CSENGERI MÁRIA: Igen, mi úgy építettük fel a mórás szellemiséget, hogy partnerként kezeljük a szülőket. Média szakon is végeztem, szóval tudom, hogy mennyire fontos a kommunikáció. Igyekszünk meggyőzni a szülőket, a leendő elsősökéit és kilencedikesekéit, hogy a sok győri lehetőség közül minket válasszanak, ha az érdeklődési körükkel harmonizálunk. Specialitásunk, hogy élsportolók is tanulnak nálunk, így az órarend összeállításakor tekintettel vagyunk az edzések időpontjaira is.
VEISZER ALINDA: Mit jelent az, hogy guruló képzés?
CSENGERI MÁRIA: Az általános iskolában az alsó tagozaton alkalmazzuk ezt a módszert, egyszerűen azért, hogy a pedagógusok és a gyerekek között lehetővé tegyük a jó viszonyt. Nem választjuk szét a nappali és napközis képzést, az osztálytanító és a napközis tanító egyaránt jelen van a délelőtti tanórákon és a délutáni tanulás ideje alatt is. Így látják a gyerekeket komplexen.
…
Az interjú folytatását keressétek a Nők Lapja Iskolaválasztó 2017-es számában!
Szöveg: Veiszer Alinda
Fotó: Garai Edit
