Női közösséget építeni, a nőket emelni, várandós nőkben és családjukban az előttük álló feladathoz szükséges erőt ébreszteni.
Röviden ezek Zágoni Bettina perinatális tanácsadó, dúla, kismama és baba-mama jógaoktató missziói. A várandósság alatti, és a szülés utáni felemelő és nehezebb érzésekkel, örömmel és kihívásokkal foglalkozó megerősítő üzeneteket és azokat kiegészítő, illusztrációt tartalmazó kártyái már több mint 8000 nőt kísértek el az anyaság útján, legutóbb pedig gyerekek és édesapák számára készített hasonló vizuális üzeneteket.
Zágoni Bettinával a nőkben rejlő erőről, a szülés beavatás-jellegéről és arról beszélgettünk, mire van szüksége a férfiaknak ahhoz, hogy olyan apává válhassanak, amilyenné szívük mélyén lenni szeretnének.
Zágoni Bettina (Fotó: Zágoni István)
Mit csinál egy perinatális szakember?
A perinatális szakemberek nők és a családok testi-lelki egészségével foglalkoznak, őket kísérik, leginkább a gyermekvárás idején. De mivel nemcsak a várandósság és a szülés, hanem az azt követő néhány év is nagyon szenzitív időszak minden érintettnek, így ez a kapcsolat tovább is fennmaradhat, később is szoros lehet. A perinatális szakemberek holisztikusan állnak a szüléshez: a testtel és a lélekkel is foglalkoznak és a családi, párkapcsolati dinamikák olyan átalakulásával is, melyek a szülők és gyerekeik, de akár még a nagyszülők viszonyait befolyásolják. Mindenki új szerepkörbe kerül ugyanis a fogantatás pillanatától kezdve, és a korábbi rendszer ilyenkor nagyon fel tud borulni.
Te hogy találtál rá erre a hivatásra?
A gyermekem születése előtt pár évvel, korábban már elkezdtem foglalkozni azzal, hogy egyszer anya leszek, és egyébként is mindig is nagyon érdekelt minden, ami ezzel a témával kapcsolatos. A férfi, akivel mindezt el tudtam képzelni, akkor már mellettem volt, de még nem voltunk teljesen felkészülve. Beiratkoztam az ELTE perinatális szaktanácsadó képzésére, és nemcsak, hogy közben hivatássá ért bennem a dolog, de tanulmányaim végére már a kilencedik hónapban jártam a babámmal. Csodálatos volt úgy megszülni a kislányomat, hogy hatalmas, erőt adó tudás volt velem.
Kapcsolódó
Hogy a szülés a miénk legyen!
Mi ez a tudás, amit szerinted át kellene adni a nőknek?
A legegyszerűbben megfogalmazva az, hogy képesek vagyunk rá.
Az elmúlt évtizedekben elfelejtjük, hogy a várandósság, szülés mennyire jól kitalált rendszer, és nőként minden eszközünk megvan ahhoz, hogy végigcsináljuk.
Közben pedig megfeledkeztünk arról is, hogy nemcsak testileg fogadunk be egy gyermeket, hanem a gondolatainkba és a szívünkbe is, és hogy ez egy olyan változás, aminek érdemes nagy teret adni az életünkben. Nagyon fontosnak tartom a tudatos gyerekvállalást még akkor is, ha sokszor másképpen alakul az élet. De ha van módunk rá, nagyszerű úgy gyereket vállani, hogy átgondoljuk és átbeszéljük, hogyan képzeljük el az életet a baba születése után, mi lesz a karrierünkkel, hogyan osztjuk meg a párunkkal a teendőket, kikre számíthatunk a családban, hogy fogunk határokat húzni. Fontos tudás az is – és ezt tényleg nem lehet elégszer hangoztatni – hogy maga a szülés, ha kellően fel tudunk rá készülni lelkileg is, egy hihetetlenül megerősítő élmény lehet, amiben a nők megérzik a saját erejüket, és ez lehet az, amiből későbbi gyermekágyas, csecsemős időszakhoz szükséges hatalmas energiákat is mozgósítani tudják.
Sosem gondoltam még így a szülésre, és sokszor inkább rémtörténeteket olvasok…
Nagyon sok nehéz helyzet van, pláne sok olyan, ahol túlzó orvosi beavatkozás okoz problémát, de a szülés alapvetően egy hatalmas beavatódás, akárhogy is esik meg: olyan erőforrásokat kell itt használni, amikről nem is tudott előtte a szülő nő, és megfigyelhetjük azt is, hogy ilyenkor mintha a spirituális világhoz is jobban tudnánk kapcsolódni. Mindemellett bárki is van mellettünk, a szülést a nőnek végül egyedül kell megcsinálni, gyermekét neki kell kivinni a világra, és ez egy olyan feladat, amiből nem lehet a vége előtt egy pillanattal kiszállni. Egy állásinterjú után mondhatom azt, hogy mégsem kérem a munkát, meggondolhatom magam az oltár előtt, sőt, megírhatok egy könyvet is, amit aztán mégsem adok ki, de a szülésből nem lehet kiszállni. Pusztán az, hogy az ember mindezt végigcsinálta, hatalmas energiákat szabadíthat fel.
Hogy segítenek a kártyáid abban, hogy a várandósságra, szülésre jobban fel tudjon készülni a nő, a partnere és az egész család?
A kártyák leginkább abban segítenek, hogy megértsük azt: teljesen normális, hogy érzelmi hullámvasút a várandósság. Lesz, amikor azt érezzük, hogy ez a legcsodálatosabb dolog, ami velünk történt, máskor meg azt, hogy nem biztos, hogy erre készen állunk. Ettől komolyan elbizonytalanodhatunk abban, hogy biztos ezt akartuk-e, kényelmetlen lehet a testünkben lenni, és ezzel nehéz néha szembesülni. Kihívás lehet megélni az ilyenkor a megint csak egészen természetes konfliktusokat is a mi elképzelésünk, a párunk elképzelése és a család elképzelése között. Ez káoszt generál bennünk, ezért elképesztően fontos néha elcsendesedni és jó, ha ehhez vannak eszközeink. Például megerősítő üzenetek, amik a várandósság idején mélyen gyökeret tudnak verni bennünk, ugyanis ez egy érzelmileg nagyon intenzív állapot, amikor jó és rossz egyaránt szíven tud találni. Egy jó időben érkező megerősítés szárnyakat ad.
Hogy lettek a megerősítés vágyából kártyák?
Otthon a kislányom mellett kezdtem mélyrehatóban foglalkozni a témával. Ekkoriban kezdtem el rajzolni a bennem kavargó érzésekkel, kérdéseimmel kapcsolatban, a covid alatt pedig már reflexiókat osztottam meg az Instagramon, mert úgy éreztem, hogy nagyon nehéz lehet ebben a helyzetben életet kiengedni magából egy nőnek. Nagyon magukra voltak hagyva az anyák, és azt gondoltam, másnak is jól jöhet, ha látja, nincs egyedül a nehéz érzéseivel. Így született meg az első kártyacsomag megerősítő üzenetekkel és hozzájuk kapcsolódó rajzokkal. Ezeket többféleképpen lehet használni. Húzhatunk belőlük rendszeresen néhányat, vagy napi egyet, ami elindít bennünk egy önreflexiót, de azokat, amik a legtöbbet jelentenek nekünk, ki is tehetjük otthon. Először 100 ilyen csomagot készíttettünk: úgy gondoltam, hogy majd egy év alatt talán, szép lassan elfogy. De 2 hét alatt elment, és akkor rájöttem, hogy erre bizony nagyobb szükség van, mint gondoltam. Vágyunk rá, hogy meg legyünk erősítve abban, hogy bár vannak mindent felülíró élethelyzetek, ezekkel képesek vagyunk megbirkózni. Ma már 15 szülészeten vannak kinn a kártyáink alapján készült képek, és hiszem, hogy ezek is nap mint nap erőt adnak a nőknek és a családoknak.
Gyerekeknek, sőt apáknak szóló kártyáid is vannak. Ezek milyen indíttatással készültek?
Ez a várandós anyáknak szóló kártyákból nőtte ki magát: éreztem, hogy sokkal könnyebb lenne megbirkózni az érzelmeikkel felnőttként, ha a gyerekkorunkból több erőforrással jönnénk el. A gyerekeknek rengeteg pozitív megerősítésre van szükségük ahhoz, hogy egészséges emberként nőhessenek fel, olyanokká fejlődhessenek, akik elhiszik, hogy ők formálják az életüket, akik tudják, hogy mindannyian más képességekkel vagyunk itt, de mindannyiunkban ugyanannyi az érték. Olyanokká, akik elhiszik, hogy vannak eszközeik, hogy megküzdjenek a stresszel, a félelmekkel és a jó érzésekkel is. A gyerekeknek szóló kártyákkal elsősorban azt szerettem volna üzenni, hogy nem az a kérdés baj-e, ha sérültünk az életünkben, hanem az, hogy képesek vagyunk-e belső erőforrásokat találni a megoldáshoz és meg tudjuk-e találni, hogyan fog bennünket szolgálni még a legnehezebb érzés is. Ezeket a kártyákat felnőttek is jól használhatják, mert rávilágíthatnak arra is, hogy mi az, amit ők nem kaptak meg, vagy rosszul kaptak meg, és hogy ők hogyan akarják vagy nem akarják továbbadni.
Milyen témákat hoztál nekik?
Az 52 kártyán a gyerekeket saját értékességükben megerősítő üzenetek vannak arról, hogy ők jók, szerethetők, sokfélék. Ezeket készíteni nekem is nagyon nagy tapasztalat volt, mert amikor először jött a gyerekkártya ötlete, szinte manipulatív üzeneteket fogalmaztam meg, olyasmiket, mint sokat vagyok a szabad levegőn, szeretem gyümölcsöket… Pedig a gyerekeknek nem az ilyesmiben van szükségük megerősítésre. Ma már azt tudom mondani, hogy nagyon büszke vagyok a kártyákra, amiket Dr. Sándor Mónika adjunktus, illetve pszichológus is megnézett és azt a visszajelzést kaptam, hogy képileg és szövegileg is tiszták, és át is mennek az üzenetek a gyerekeknek.
Nem elég, ha csak mondjuk nekik, hogy jók?
Az természetesen nagyon fontos, de nem mind tudjuk jól, jókor mondani. Ezek a kártyák segíthetnek abban, hogy beszélgetések induljanak el, ugyanakkor játékossá tehetik azt is, hogy a gyerekek számára nehéz, vagy nehezebben megfogalmazható témákkal is kezdjünk valamit.
És mi van az apákkal?
Itt térünk vissza ahhoz, hogy egy perinatális szakember az egész családdal foglalkozik. Ideális esetben a várandósságot végigkíséri az édesapa, de az a tapsztalat, hogy a férfiak még nehezebben beszélnek az értéseikről, és – mivel ahogy fentebb is írtuk, a várandósság, a szülés és a kisgyereknevelés is, még a legtámogatóbb apa mellett is a nő dolga – néha elbizonytalanodnak abban is, mi az ő valódi kompetenciájuk, egyáltalán miben van rájuk szükség. Az apáknak szóló kártyák nekik segítenek a saját érzéseikre reflektálni (például megérteni, milyen mintákat hoztak otthonról, hogy ezeket szeretnék-e követni, vagy ők egészen másképp szeretnék csinálni), ami közelebb viheti őket ahhoz, hogy hitelesnek érezzék magukat a szerepükben. A kártyák emellett segítenek jobban megérteni azt is, mi zajlik le az édesanyákban, ezáltal hozzájárulhatnak a konfliktusok megoldásához. Az ugyanis, hogy a párkapcsolat rendben legyen, alapvető fontosságú nemcsak a várandósságkor, de később is, mert ez a magja egy olyan családnak, amiben mindenki jól érezheti magát.
Megszólítják a kártyák, vagy akár a perinatális tanácsadók azokat a nőket is, akiknek nehezített a fogantatásuk, esetleg nem kívánt terhességből, vagy nehéz körülmények között születik majd gyerekük?
Rengeteg élethelyzetben jöhet egy várandósság és nagyon fontosnak tartom, hogy ezekről mind beszéljünk, főleg, mivel rengeteg támogatásra van szüksége annak, akinek valami nehezebb. A teherbeesés nehezített körülményei, a párkapcsolat kihívásai, egy esetleges lombikprogram vagy császármetszés, abortusz, vagy az, hogy valaki nem tudja fogadni a babát, érzelmileg mind rendkívül megterhelő élethelyzetek, de szeretném azt hinni, hogy mindegyiket lehet jóra, vagy legalább jobbra fordítani, és hogy ebben a megerősítő üzeneteknek kiemelkedő jelentőségük van.
Tény, hogy a legszívesebben mindenki természetes úton foganna meg, egy természetes és erőt adó szüléssel, majd jól támogatott gyermekággyal menne végig az úton. Ez nincs mindig így, nekünk pedig azért kell dolgozni, hogy alapjaiban változtassuk meg a társadalom jelenlegi felfogását a várandósság körül, és hogy ebben a folyamatban minél nagyobb teret kapjon a nők, családok saját erőforrása. Addig is; én nagyon szeretném, hogy bármilyen utat jár is be, egy anya megkapja a támogatást, a megértettséget, és megérezze a saját erejét abban, hogy ez a történet az övé, és ezzel ő igenis meg fog tudni jól küzdeni.
Kiemelt kép: Getty Images
