Már a tizenegyedik században is nagyon érdekelték a kelet-európai lakosságot az élőhalottakról szóló mítoszok. Feljegyzésekből tudjuk, hogy az emberek évszázadokon keresztül rettegtek attól, hogy egyes halottaik képesek visszakaparni magukat a föld felszínére, hogy aztán vérszívó szörnyetegként riogassák az élőket. Kontinensünk egyes részein, kiváltképp a szláv népek körében a vámpírokról szóló legendákba vetett hit olyannyira elterjedt, hogy az nemcsak tömeghisztériát, hanem a vámpírnak hitt emberek tömeges kivégzését is okozta – Magyarországon például még a tizennyolcadik században is tartottak vámpírvadászatokat.
Ezekben az időkben csekélységek is elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy valakit vámpírnak bélyegezzen a közösség, aki azonban így járt, annak nagyon komoly következményekkel kellett szembenéznie: legtöbbször kínzással és halállal. Amennyiben pedig valakiről csak halála után kezdték el gyanítani, hogy bizony vámpír lehetett (mondjuk, amiatt, hogy saját kezével vetett véget az életének), annak tetemét szintén megcsonkították, hogy így nehezítsék meg dolgát a későbbi feltámadásban. Nemrég mi is megírtuk, hogy minden bizonnyal azt a nőt is vámpírnak hihették kortársai, akinek csontvázát szeptemberben találta meg egy Pień nevű, észak-lengyelországi faluban egy régészekből álló csoport. Vezetőjük, a közeli Toruń városában található Nicolaus Copernicus Egyetem professzora, Dariusz Poliński a Daily Mailnek elmondta, hogy azonnal felfigyeltek a meglehetősen szokatlan temetkezési módra, a testet ugyanis sarlóval a torkán és lakattal a lábujján szegezték a földhöz – nehogy visszatérjen a halálból (a népi bölcsesség szerint a sarló a vajúdó nőket, a gyermekeket és a halottakat védelmezte a gonosz szellemektől; de fontos szerepe volt a fekete mágia és a boszorkányság elleni rituálékban is); de találtak már korábban olyan csontvázakat is, melyeknek koponyáján fémrudat ütöttek át, vélhetően szintén azért, mert vámpírnak gondolták.
Hasonló dolgok történhettek azokkal az emberekkel is, akiknek tömegsírját most fedezték fel a lengyelországi Luzino városában, útbővítési munkálatok közben (az alábbi fotón látható a helyszín). A 18. századi templom közelében mintegy 450 holttestre bukkantak, amelyek közül az építkezést felügyelő régészek szerint sokat nyilvánvalóan kiástak és újratemettek, valamint
voltak közöttük olyanok is, akiket lefejeztek, majd koponyájukat a lábaik közé tették, míg másoknak érméket helyeztek a szájába, 20-30 százalékuknak pedig téglákat raktak a feje, karjai és lábai mellé.
A régészek szerint mindezt azért tehették a régi kor emberei, mert azt hitték, vámpírral van dolguk.
Miért pont így kell eltemetni a vámpírokat?
Maciej Stromski vezető régész szerint a korábban már egyszer kiásott és lefejezett csontvázakkal azért tettek így, hogy a feltételezett vámpírok ne tudjanak feltámadni a sírból – régi lengyel temetkezési hiedelmek szerint ugyanis a lefejezés véget vetett a „vámpírok átkának”.
„Úgy hitték, hogy ha az elhunyt személy egyik családtagja röviddel a temetés után haldokolni kezd, akkor az eltemetett rokon vámpír lehetett.
Ezért a temetés után kiásták a holttestet, levágták a fejét, majd azt a lábai közé visszahelyezve újra eltemették az elhunytat” – magyarázta Stromski a Nadmorski24.pl lengyel honlapnak. Az egyik legérdekesebb most felfedezett csontváz azonban egy olyan nőé, akit anno ugyan lefejeztek, de a sajátja helyett egy ismeretlen gyermek koponyájával a mellkasán temettek el újra.
Régészek szerint az egyes csontvázak szájában talált érméknek pedig az volt a célja, hogy az elhunyt lelkek túlvilágra történő távozását biztosítsák.
Kiből lehet vámpír?
Kapcsolódó
Vámpírok, akikért élünk-halunk
A lengyel The First News híroldal szerint a most szóban forgó helyszínen legalább egy olyan érmét találtak, ami nem is olyan régről, egészen pontosan 1846-ból származik – mindez pedig teljesen érthető, tekintve, hogy sok vámpírellenes praktika még a 19. században is igen nagy népszerűségnek örvendett, a Nadmorski24.pl szerint pedig bizonyos lengyel régiókban a mai napig élnek ezek az ősi hagyományok.
Az Ancient Origins szerint
sok régi kultúrában a tuberkulózisban szenvedő emberekről gondolhatták azt, hogy bizonyára vámpírok lehettek,
mivel az ilyen betegekre jellemző, hogy sápadtak és soványak, valamint vért is felköhöghetnek. Lengyelországban azonban a portál szerint kicsit másképp alakultak a vámpírok eredetéről szóló legendák, a lengyelek ugyanis ezeket a lényeket inkább olyannak gondolták, mint amilyennek a mai mozifilmekben a zombikat ábrázolják, azaz szerintük holttestek voltak, melyek valamilyen úton-módon visszatértek az életbe.
Kiemelt kép: Illusztráció – Getty Images
