Szép is a szerelem – ameddig tart. Aztán vagy leesik rólunk a rózsaszín szemüveg, vagy leverik a fejünkről, mondjuk úgy, hogy megcsal a párunk. A hűtlenségről szóló statisztikák kemény olvasmányok: nemzetközi adatok szerint minden negyedik (más források szerint „csak” minden ötödik) párkapcsolatban élő vagy házas ember csalta már meg a partnerét, az Egyesült Királyságban a házaspárok ötöde hűtlen egymáshoz – a házas férfiak 25,4%-a, a házas nők 18,3%-a követett el legalább egyszer házasságtörést. (És ezek a házaspárok, a „csak” kapcsolatban élőkről nem szól a fáma.) A legfrissebb hazai statisztika 2017-es, a felmérést a viszony.hu online társkereső portál készítette, amiből az derül ki, hogy a magyarok legtöbbje negyvenéves kora körül lép félre; a férfiak nagyobb arányban hűtlenek; és a budapestiek negyede, a vidékieknek pedig a fele nyilatkozott úgy, hogy soha, semmilyen körülmények között sem lenne hűtlen.

Nem túl merész feltételezés, hogy a legtöbben megtapasztalták már a megcsalás valamilyen formáját életük során. Az okok – ahogy mi is megírtuk korábban – szerteágazóak lehetnek, és egyáltalán nincsenek összefüggésben azzal, hogy ki milyen jó nő vagy pasi, sőt: a leggyönyörűbb sztárokhoz is ugyanúgy hűtlen lehet a partnere, mint bármelyikünkhöz. (Tudom, ez nem vigasztal senkit.)

Adja magát tehát a kérdés, hogy vajon meg tud-e változni az, aki egyszer hűtlenkedett? Valószínűleg nem, legalábbis a statisztikák alapján. A kutatások szerint azok, akik gyermekkorukban megtapasztalták, hogy egyik vagy mindkét szülőjük félrelépett, nagyobb valószínűséggel lettek hűtlenek maguk is. Továbbá,

ha valaki az első kapcsolatában félrelépett, háromszor nagyobb valószínűséggel lépett félre újra, és közben folyamatosan igazolta a viselkedését, azaz meg tudta magyarázni valahogy, amiért mindez – szerinte – rendben volt.

A rossz hírek pedig csak folytatódnak: A Denveri Egyetem szerint kettőtől négyszer nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy személyt megcsaljanak, ha egy korábbi kapcsolatában megcsalták vagy gyanította, hogy megcsalták.

A hűtlenség férfisport, de a nőket sem kell félteni

Érdemes a megérzéseinkre hallgatni: a szakértők szerint a gyanút nem szabad elhessegetni, (mert nem zörög a haraszt… tudjuk a végét), különösen a nőknek: a Global Investigations szerint, ha egy nő azt gyanítja, hogy a férje megcsalja, az esetek 79%-ában igaza van, míg a gyanakvó férjnek az esetek „csupán” 62%-ában lesz igaza a felesége feltételezett hűtlenségével kapcsolatban.

A Smith Investigation Agency friss adatai szerint a házas férfiak 20 százaléka, a házas nők 13 százaléka ismerte be, hogy a házastársán kívül mással is ágyba bújt már a kapcsolatuk során. Ez annak ellenére van így, hogy a nők körében a hűtlenség aránya az elmúlt 20 évben 40%-kal nőtt.

Kiből lesznek a sorozatos megcsalók?

A Choosing Therapy párkapcsolati tanácsadói blogon Kristin Davin pszichológus, párterapeuta szerint azok lehetnek hajlamosabbak a félrelépésre, akiknek valamilyen személyiségzavaruk van, elkerülő a kötődési stílusuk, akiknek problémájuk van az elköteleződéssel és intimitással, és/vagy valamilyen gyermekkori traumák feldolgozásával küzdenek. Az adatai szerint ezen kívül a félrelépő felek részéről közrejátszik a hűtlenségben az alacsony önbecsülés, a harag, a felfedezés és a változatosság iránti vágy, az elhanyagolás, vagy egyszerűen a kínálkozó lehetőség.

A szakember szerint ezekre figyeljünk oda a partnerünknél, mert a sorozatos hűtlenség jelei lehetnek:

Nárcisztikus tendenciák: Aki nárcisztikus személyiségzavarban (amivel természetesen nem szabad csak úgy vagdalkozni) szenved, önző, kevés empátiát mutat mások iránt, és hízelgésre és figyelemre törekszik. Önző, és nem érez bűntudatot vagy szégyent a megcsalás után, mert úgy érzi, hogy a partnerük nem úgy bánik vele, ahogy kellene.

Már korábban is félrelépett: Ha a múltban már hűtlen volt, és nyíltan, gyakran bűntudat nélkül beszél róla, és meg tudja magyarázni, miért tette, sőt, azt állítja, hogy mi mások vagyunk, ezért velünk nem tenne ilyet sosem. 

Gyakran kacérkodik másokkal: Gyakran előfordul, hogy a szemünk láttára flörtöl másokkal annak ellenére, hogy megkértük, hogy ne tegye, vagy ha külön megyünk szórakozni, később elbüszkélkedik a „hódításaival”, amitől kellemetlenül érezzük magunkat.

Óvja a készülékeit: Túlságosan félti a számítógépét, telefonját és minden jelszavát, ráadásul megsértődik, ha információt kérünk tőle, és védekezni vagy ködösíteni kezd, ha mindezekkel szembesítjük. A sors iróniája, hogy gyakran pont a technológia miatt bukik le, mert olyan hanyag, amikor viszont ez megtörténik, még minket vádol meg szimatolással.

Hűtlenséggel vádol: A félrelépő személy gyakran vádolja a partnerét megcsalással, ami egyfajta kivetítés (és gyakran valóban azt hiszi, hogy a partnere megcsalja), vagy egy módja annak, hogy elterelje a figyelmét a valóságról, mivel az ártatlan partner gyakran azon kapja magát, hogy védekezik, és megpróbálja meggyőzni a partnerét arról, hogy nem csalja meg.

Negatívan beszél a volt partnereiről: Gyakran nevezi őrültnek korábbi partnereit, és hangoztathatja azt, hogy a kapcsolat teljes egészében a volt párja miatt ment tönkre, és hogy ő mindent megtett azért, hogy működjön a dolog – hiába.

Nem vállalja a felelősséget semmiért: Lényegében soha semmi nem az ő hibája. Manipulációs taktikákat alkalmaz, hogy elkerülje a felelősségvállalást, és partnerére vagy egy másik személyre hárítja a felelősséget.

Nem tud egyedül lenni: Alapvetően tele van bizonytalansággal, emiatt keres kalandokat, mivel ezzel szeretné növelni az önbecsülését, de ez ahhoz is vezet, hogy nehezen tud egyedül lenni, mert másoktól, kívülről várja a megerősítést.

Bárhogy is állunk a kérdéshez, ha már megtörtént a hűtlenség (és rájövünk), akkor érdemes megbeszélni az okokat, hiszen csak ebből tanulhat mindkét fél – akkor is, ha szakítás lesz a vége. A bizalom elvesztése és a másikban való csalódás természetesen borzasztó érzés, de tudnunk kell, ebből is van kiút, de először a saját fejünkben kell rendet tenni, amihez mutatunk is hét módszert.

Kiemelt kép: Getty Images