Annál, hogy felesleges tészta marad meg, már csak az a bosszantóbb, ha kevésnek bizonyul a szószhoz, vagy az étvágyunkhoz képest. Akar a csuda felállni az asztaltól és még egy adagot kifőzni, vagy napokig pakolgatni az egyre szomorúbb külsejű maradékot, nem igaz? De mégis, hogyan tudjuk jól belőni a kellemesen laktató adaghoz szükséges mennyiséget, és hogyan mérjünk ki épp annyit, amennyi kellene, ha nincs konyhai mérlegünk?
A bolti tészta szárazon mért mennyiségére vonatkozó ajánlás olasz forrásokban jellemzően 10 deka/fő, de nem biztos, hogy a tésztanagyhatalom által kijelölt mennyiség itthon is mérvadó, ugyanis
Olaszországban a tésztaételeket jellemzően előételnek eszik, ezért nem is túlozzák el az adagokat.
Sok függ emellett attól is, mivel esszük a tésztát! Egy egyszerű paradicsomszószos, vagy épp mákos tésztából több fog fogyni, mintha tartalmas húsos, vagy rengeteg zöldséggel teli ragut teszünk rá, esetleg szalonnapörcös túrós csusza van terítéken.
Az étvágy és a feltétek okozta eltéréseket kihagyva a képletből, egy főételként tálalt tésztaételhez főzött tészta száraz súlya legyen kicsit magasabb, mint az olasz ajánlás, mondjuk 12,5 deka. Ez nemcsak azért jó, mert nem maradunk éhen, és nem is keletkezik sok maradék, de azért is, mert ha így számolunk, könnyedén tudjuk akár mérleg nélkül is kimérni az egy főre szükséges adagot az egyébként jellemzően 50 dekagrammos, tehát 4 főre tökéletesen porciózott tésztából.
Hogyan állapítsuk meg, mennyi egy adag tészta – mérleg nélkül?
A mérleg a gyengék fegyvere! A 12,5 dekás adagokat, hála az 50 dekás kiszereléseknek könnyedén, akár szemre is kimérhetjük, és négy főre egy egész, kettőnknek egy fél, egymagunkban egy negyed zacskónyit számolhatunk főzés előtt. Vegyük magunk elé a tésztás zacskót, fektessük a pultra, és simítsuk el benne a tésztát. Fogjuk meg két oldalról a hasánál (keressük meg a zacskó közepét), képzeljünk oda egy egyenes vonalat, ami a zacskót két oldalról fogó kezeinket köti össze, és szórjunk ki belőle annyit, hogy a képzeletbeli vonal felett ne maradjon a zacskóban.
Kész, ezzel el is feleztük tésztánkat, és ugyanígy tudjuk a maradék fél is tasakot (vagy a kiöntött mennyiséget, immár szemre) felezni, ha szükséges. Spagettit, makarónit vagy más hosszú szárú tésztát függőlegesen felezzünk, vétek ugyanis eltörni a hosszú szálakat, az eljárás egyébként ugyanaz. Spagettit ráadásul az otthoni, lyukas közepű tésztaszedőddel is kimérhetsz: a csokor, ami a lyukba fér, éppen egy adagnyi lesz.
Na és a bögre?
Vannak akik a szükséges mennyiségű tésztát bögrével, pohárral, vagy más edénnyel mérik ki, ehhez a méricskéhez számtalan skálát találhatunk az interneten, de a
legjellemzőbb egy bögre száraz tészta egy adag ajánlás nem minden tésztafajtánál állja meg a helyét, mert csaknem minden tésztaformából más térfogatnyi adja ki a 10-12 dekás súlyt.
A nagyobb méretű, esetleg lyukas tésztákból egy bögrényi aligha lesz elég, ugyanennyi tarhonya viszont még sok is, ezért a bögrés módszert akkor alkalmazzuk, ha mindig egyféle, közepes szemű tésztát fogyasztunk. Az olyan, kisebb méretű, de nem apró szemű tésztákból mint a csavart cső, fussili, a szarvacska vagy penne egy megtermett bögrényi körülbelül elegendő mennyiség (10-12,5 deka), de tarhonyából vagy más apróbb tésztából ennek a fele is elég lehet, mert egy egész bögre súlya jóval több, mintha penne volna benne.
Mi van a levestésztával, friss tésztával, gnocchival?
Jó hír, hogy a felezős-negyedelős módszer a levestésztáknál is működik. Bár levestésztából kevesebbet kell egy adagnak számolnunk (hiszen nemcsak ezzel, hanem a levesben főtt zöldségekkel és hússal lakunk jól), itt is érvényes az egy zacskó négy, fél zacskó kettő, negyed zacskó egy adag el, hiszen ezeket a tésztákat a gyártók jellemzően 25 dekás kiszerelésben árulják a lúdgégét, eperlevelet, cérnametéltet.
Frissen gyúrt tésztából körülbelül húsz dekát érdemes számolni, gnocchiból el fog fogyni a huszonöt is, ez utóbbit ugyanakkor akár szemre is meg tudjuk becsülni, mert a térfogata nem fog akkorát változni, mint a száraz tésztáé, ezért amennyi főzés előtt tisztességes adagnak tűnik, az is lesz.
Ahhoz, hogy jól sikerüljön a tésztaebéd nemcsak arra van szükség, hogy a megfelelő mennyiséggel tervezzünk, de az is, hogy jól főzzük meg a kész tésztát. Azt, hogy egy olasz tésztaétel az al dentére, azaz kellemesen ruganyosra, de még nem puhára kell főzni, mindenki tudja, mint ahogy azt is, hogy a tésztát bő és erősen sós vízben kell főzni, a főzővízből pedig érdemes keveset félretenni, és a szószhoz felhasználni.
Érdekelnek még további, a tésztákkal kapcsolatos tippek?
Korábbi cikkünkben a legjobb olasz tésztafőzési módszerekről írtunk, egy másik írásunkban pedig a házi tészta elronthatatlan receptjét közöltük.
Kiemelt kép: Getty Images