Ahogy minden más élelmiszer, a fagylalt egyaránt lehet jó vagy rossz minőségű alapanyagoktól és az elkészítéstől függően, ami kihatással lehet a fogyasztás élményére. Akárcsak a piacon a különféle termékek között, a jégkrémek és fagyi esetében sem árt bizonyos szempontok szerint szelektálni. (Ha emiatt nem kockáztatnátok, és inkább otthon készítenétek, ezekhez a receptekhez még fagylaltgép sem kell.) 

A gyenge minőségű fagylalt nem csupán nagy mennyiségű cukrot tartalmazhat, de feleslegesen sok hidrogénezett zsírt, mesterséges színezékeket és tartósítószert is. Ezeknek pedig mindegyike rendkívül káros az egészségre, emésztési zavarokat vagy allergiás reakciót okozhatnak. De honnan ismerhetjük fel, hogy rossz minőségű gombócok sorakoznak a tölcsérünkben, és egyáltalán, milyennek kell lennie az igazán jó fagyinak? 

Szerkezet és textúra

A jó minőségű fagylalt krémes és selymes, könnyed textúrájú, nem túl kemény vagy túl lágy. Az azonnali olvadás általában jelzi, hogy magas a cukortartalma – ezt úgy is megállapíthatjuk, ha pár perc múlva ránk tör a szomjúság. Tehát abban az esetben tekinthetjük jó minőségűnek, amennyiben a lassabb olvadás közben marad idő még kiélvezni az ízeket.

Szájpadlásunkon rögtön érezhetjük a túl sok felhasznált zsírt is. Ez különösen akkor jelenik meg, amikor egészségtelen hidrogénezett zsírokat használnak, ezek adják a klasszikus vajas érzetet.

Már a pultban sorakozva is vegyük alaposan szemügyre a fagylaltokat, mert bizony sokat elárulhat a külalakjuk. Kerüljük a túlságosan habos, púpozott tégelyeket, ha a fagylalt ugyanis duzzadtnak, terebélyesnek, levegősnek tűnik, akkor nagy valószínűséggel hidrogénezett zsírokat tartalmaz. Ezt a trükköt gyakran használják, hogy javítsanak az egyébként rossz minőségű desszert megjelenésén, és hívogatóbbá tegyék a vásárlók számára. 

A fagyi színe is árulkodó

A fagylalt színének, különösen a rajta illetve benne található gyümölcsöknek természetesnek kell lennie, és minél inkább tükröznie kell a gyümölcs valódi árnyalatait. A friss gyümölcsből készült fagylaltok gyakran inkább tompa, mintsem vibráló színűek. Ezt alapul véve azonnal gyanakodhatunk, ha a pisztácia például foszforeszkáló zöldben, a banánfagylalt élénk sárgában pompázik, mert akkor biztosak lehetünk benne, hogy rengeteg színezéket tartalmaz. Persze vannak természetes ételszínezékek, de ha már maga a hirdetett ízvilág is valószerűtlen – például rágógumi vagy hasonló fantázianév –, nem árt az óvatosság. 

Fotó: Canva

Frissesség = minőségi fagyi

Az utóbbi években nem hiába lettek népszerűek a kézműves fagylaltozók, ahol a legtöbb esetben helyben készítik a jeges finomságokat. Garancia a minőségre, ha a fagylalt friss, és nem fagyasztották vissza. Ez utóbbira a fagyi belsejében talált apró jégdarabok utalhatnak, ami amellett, hogy keménnyé és nehezen olvadóvá teszi a masszát, egyértelmű jele annak, hogy vízzel hígították. (Vagyis gyakorlatilag újra gyártották kiolvadás után, majd visszafagyasztották.)

Tej a gyümölcsfagylaltban? 

A minőségi gyümölcsfagyi hivatalos neve a sorbet, amely kizárólag vízből, cukorból és friss gyümölcspépből készül. Amennyiben a termék tejet tartalmaz, az nagy valószínűséggel egy újabb trükk a rossz minőségű alapanyagok álcázására. Ennek egy másik jele, ha a gyümölcsfagyi után jóllakottságot érzünk, mintha csak egy kiadós tésztaételt fogyasztottunk volna. Ez esetben nem biztos, hogy természetes hozzávalók kerültek bele. Figyeljük a gazdag gyümölcstartalmat, a különféle, egymáshoz jól illő összetevők kombinálását (például ez a bazsalikomos málnafagylalt frissítő, harmonikus ízbomba), mert ezek minden esetben a minőség alapvető fokmérői. 

Kiemelt kép: Getty Images/nőklapja.hu