Bár egyes állatfajok kihalása sokrétű folyamat eredménye, tagadhatatlan, hogy a modern ember kizsákmányoló életmódja jelentette a legnagyobb problémát. Több tízezer évvel ezelőtt a nagy testű állatok eltűnése egybeesett az emberek megjelenésével: Európában kihalt a gyapjas mamut, a glyptodont (vagyis a tatuk méretesebb ősét) Amerikában kihalásig vadászták, Ausztráliában a 100 kilónál nehezebb állatfajok 85%-a teljesen eltűnt, a közelmúlt óta pedig a röpképtelen moák, a vándorgalambok, a dodók és a tasmán tigrisek sem részei már az ökoszisztémának.
A kihalt fajok újraélesztése mindig is izgatta a tudományt, a modern géntechnológiának köszönhetően pedig soha nem kerültünk ennyire közel hozzá. A tudósok szerint számos előnnyel járhat, ha bizonyos állatfajok újra közöttünk élnének. Egyes növény- és állatfajok eltűnése (nem meglepő módon) ugyanis a táplálékláncra is hatással volt; ártott a biológiai sokszínűségnek, illetve kiegyensúlyozatlanná tette az ökoszisztémát. Sergey Zimov tudós úgy véli, hogy a globális felmelegedést is lelassítaná, ha egy, a gyapjas mamuthoz hasonló állatot telepítenénk vissza a tundrákra: az ősi síkság újraéledne, ami a jégsapkák olvadását is megakadályozná.
DNS nélkül nem megy
Egy faj újrateremtésének legfontosabb eleme a DNS, vagyis az örökítőanyag. De a DNS idővel lebomlik, és ha egyszer teljesen eltűnik, soha nem lehet reprodukálni. A kutatók szerint a DNS felezési ideje 521 év, ebből adódóan a dinoszauruszokat például képtelenség lenne visszahozni – szóval nyugi, a Jurassic Park továbbra is fikció marad (ha a raptorokat nem is, kedvenc veterán hírességeinket, Jeff Goldblumot és Sam Neillt azért szívesen látnánk). Viszont a közelmúltban kihalt élőlényeknek még lehet esélyük.
A kihalt faj DNS-ének másolatával ugyanis létrehozható egy úgynevezett hibrid faj, ami bár nem ugyanaz, mégis hasonló tulajdonságokkal rendelkezik
– összegyűjtöttük, milyen állatfajok újraélesztését fontolgatja a géntudomány.
1. Kvagga, az alföldi zebra kihalt alfaja
A kvagga Afrika déli csücskében élt. Különleges ismertetőjelei a fején, illetve a teste elülső részén lévő zebracsíkok voltak. Ízletes húsa miatt sajnos a kihalásig vadászták – az utolsó példány 1883-ban pusztult el az amszterdami állatkertben. A kvagga DNS-ét elsőként tanulmányozták a világban: már az 1950-es években is felmerült, hogy szelektív tenyésztéssel talán újra lehetne telepíteni, de az elmélet 1980-ban kapott igazán lendületet, amikor biztossá vált, hogy a kvagga valójában az alföldi zebra egyik rokona, és nem számít különálló zebrafajnak, ami magyarán lehetővé tenné a két faj keresztezését. A
Quagga Project ezért indult 1987-ben: a modern állatfarm célja egy több mint száz évvel ezelőtti, kizsákmányolásból fakadó tragikus hiba helyreállítása. A projekt kezdete óta számos csikó született, és bár nem egészen kvaggák, mégis kísérteties a hasonlóság.
@user2345btv The Guagga #fyp #extinctanimals #theguagga #fypシ゚viral ♬ lazy - Official Sound Studio
2. Erszényesfarkas, vagyis a tasmán tigris
Egykor az ausztrál szárazföldön, Új-Guinea és Tasmania szigetén barangoltak, az erszényes populáció pedig már az európaiak érkezése előtt is fogyatkozóban volt a térségben. A kormány 1936-ban hivatalosan is védetté nyilvánította a tasmán tigriseket – mindhiába. A döntéshozók későn kapcsoltak, és hiába küzdöttek az állat megmentéséért, 59 nappal a bejelentés után az utolsó ismert példány, Benjamin is elpusztult az állatkertben.
Fotó: Hulton Archívum/Getty Images
A tudósok 2017-ben bejelentették, hogy sikerült meghatározni az állat DNS-szekvenciáját: Andrew J. Pask, a Melbourne-i Egyetem munkatársa kifejtette, hogy a következő lépés egy teljesen működő genom létrehozása (vagyis a szervezet DNS-be kódolt örökítő információja) lenne – bár ehhez időre és további kutatásokra van szükség.
3. Gyapjas mamut
Az egyik legismertebb ősi elefántfaj időszámításunk előtt 1650 körül tűnt el. A tudósok több mint egy évtizede kutatják, hogy milyen módszerekkel lehetne „feltámasztani”. Az egyik legkézenfekvőbb megoldás az ázsiai elefántok mamutspermával (bizony, a fagyott állapotban lévő mamutspermák tökéletesen átvészelték az évszázadokat) történő mesterséges megtermékenyítése lenne, illetve a gyapjas mamutok génjeit vándoroltatnák át az ázsiai elefántok génjeibe. Bármelyik módszer lesz a befutó, a kutatók szerint 2027-re talán már eredménye is lehet.
Illusztráció: Getty Images
4. Vándorgalambok
A 20. század elején előszeretettel vadászták őket: a gyönyörű madarak egykor Észak-Amerika egét szelték, mára azonban teljesen kihaltak. A Revive & Restore nevű természetvédelmi nonprofit szervezet a DNS-ben található mutációk azonosítására összpontosít, ami lehetővé tenné a vándorgalambok keresztezését legközelebbi rokonaikkal, a sávosfarkú galambokkal. A hibrid faj kísérletei már javában folynak, a tervek szerint 2030-ra jelentős számú egyedet telepíthetnek vissza a természetbe.
Illusztráció: Getty Images
5. Dodó – az ember miatt kihalt állatfajok jelképe
A dodónak komoly szimbolikus súlya van: félnie kellett volna az embertől, de nem félt.
A röpképtelen, földön fészkelő madarak egykor Mauritius szigetén éltek. A pulykáknál nagyobb galambalakúak körülbelül 23 kg-ot nyomtak, kékesszürke tollazatuk, nagy fejük és jellegzetes, erős csőrük volt. Mivel természetes ellenségeik egyáltalán nem éltek a szigeten, a félelem teljes hiánya jellemezte őket: még a szigetre érkező portugál tengerészektől sem rémültek meg, ami rövid időn belül a faj pusztulásához vezetett.
A dodó könnyű prédának számított: feljegyzések szerint kifejezetten kereste az emberek társaságát, és még akkor sem rohant el, amikor a beérkező hajósok tizedelni kezdték őket – a dodótojásokból lakmározó majmok, disznók és patkányok későbbi betelepítése pedig csak rontott a helyzeten.
Illusztráció: Getty Images
Ezek nem csak tervek
2021-ben Ben Lamm tech-vállalkozó és George Church, a Harvard Egyetem genetikusa által alapított óriáscég (Colossal Biosciences) kijelentette, hogy újraalkotná a mamutot. Egy évvel később a tasmán tigris felélesztésének munkálatait is megkezdték, idén pedig a rég eltűnt dodó is csatlakozik a sorhoz. Hogy a kihalt madár újraélesztése megvalósítható-e, az egyelőre vita tárgyát képzi.
A kihalt fajok újjáélesztése pedig felvet néhány etikai kérdést. A tudomány oldaláról nézve izgalmas és elgondolkodtató, míg sokak szerint katasztrofális következményei lehetnek,
és érdemes alaposan mérlegelni, hogy milyen állatokról lenne szó, és tényleg jót tenne-e az ökoszisztémának, ha visszatérnének.
Kiemelt kép: Dave Watts/Jacana/Gamma-Rapho via Getty Images
