Talán nincs olyan ember a Földön, aki életében legalább egyszer bele nem gondolt: vajon milyen érzés meghalni? Fájdalmas, vagy épp ellenkezőleg? Tudatunknál vagyunk-e végig, vagy inkább olyasmi, mintha elaludnánk? És ami a legizgalmasabb: megszűnünk-e a végén, vagy folytatódik létezésünk egy másféle módon? Azaz: van-e élet a halál után?
Azt szokták mondani, azért nem tudunk a halálról semmit, mert még senki se jött vissza a másvilágról, hogy beszámoljon róla. Ez nem igaz: egy 1992-es felmérés szerint csak az USA-ban 13 millió embernek volt halálközeli élménye – ez több, mint egész Magyarország lakossága. Akkor még nem is beszéltünk a többi államról, földrészről. A magas számnál már csak az lehet meghökkentőbb, hogy az elmesélt élmények látványos párhuzamokat tartalmaztak. Mintha ezek az emberek egymástól függetlenül valóban ugyanazokat tapasztalták volna meg.
A pillangó kiszabadul
Évszázadokig természetes volt, hogy a halál nem pusztulás, hanem átlépés egy másik létmódba. Csak az 1700-as évek Európájában vert gyökeret az ötlet, hogy esetleg nincs is semmi odaát, mivel ekkoriban kezdték a lélek létezését tagadni. Szókratész, a nyugati civilizáció egyik szellemi atyja azonban még így tanította: „Biztos vagyok benne, hogy valóban újra megszületünk, és hogy a halálból új élet ered, s a halottak lelke tovább él.”
…
Cikkünk folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2015/6. számában, a 38. oldaltól találod!
Szöveg: Magyar Diána
Fotó: Thinkstock