Az ember a civilizáció hajnala óta használ mérgeket. A mikrobiológus Louis Pasteur csíraelmélete (miszerint a – főként fertőző – betegségeket mikroszkopikus organizmusok okozzák) azonban új távlatokat nyitott a biológiai fegyverek iránt érdeklődők számára. A kormányok hamar felismerték az ebben rejlő veszélyt, ami két nemzetközi nyilatkozatot eredményezett Brüsszelben (1874) és Hágában (1899), megtiltva a mérgezett fegyverek használatát. De még így sem tudták megakadályozni, hogy az érdekelt felek vírusokkal fertőzött fegyvereket fejlesszenek és használjanak: a német hadsereg az első világháborúban például elsőként vetett be vegyi tömegpusztító fegyvereket. De ugorjunk vissza a kezdetekre, és nézzük meg, milyen út vezetett idáig.
Kígyók, skorpiók és méhek
Időszámításunk előtt 184 körül, amikor Hannibál karthágói hadvezér a pergamoni király (II. Eumenész) ellen harcolt, jelentős, ám kétségkívül meglepő győzelmet aratott ellensége felett – legalábbis ez derül ki Cornelius Nepos római történetíró feljegyzéseiből. Eszerint Hannibál, felismerve, hogy a hagyományos fegyverek készlete megcsappant, megparancsolta csapatainak, hogy
gyűjtsenek halálos mérgű kígyókat, tegyék őket agyagedényekbe, és dobják fel mindet az ellenséges csapatok hajóira
Nepos szerint a kígyók akkora rémületet és felfordulást okoztak, hogy Eumenész flottája rövidesen visszavonult. Később, i.e. 198 körül a kígyókat skorpiókra cserélték, és a rómaiak körében a méhkaptárok használata is elterjedtté vált.
Hannibal átkel a Rhone folyón (Illusztráció: Getty Images)
Vízszennyezés
A vizek emberi holttestekkel történő megfertőzése különösen népszerű módszer volt a 12. században, Barbarossa (Rőtszakállú) Frigyes német-római császár idején. A császár első itáliai hadjárata során oszló holttesteket dobatott az ellenség kútjaiba, a testekből származó baktériumok pedig rövid időn belül megbetegítették és megölték a szomjukat oltani kívánó katonákat.
A sors iróniája, hogy a császár halálát szintén a víz okozta: 1190. június 10-én a Szalef folyóba fulladt.
A rettegett pestis
14. századi feljegyzések alapján széles körben úgy vélik, hogy a „fekete halál” a Krímről érkezett Európába, egy biológiai támadás eredményeként. Az 1340-es években, a mai Krím-félszigeten fekvő Kaffa városa ugyanis három évig mongol ostrom alatt állt. A mongolok ekkor döntöttek úgy, hogy kihasználják a köreikben megjelenő halálos betegséget, és a város falain belülre katapultálják a pestisben elhunytak holttestét. „Halottak hegyeit dobálták a városra, a keresztények pedig nem tudtak elrejtőzni, elmenekülni, bár annyi holttestet dobtak a tengerbe, amennyit csak tudtak.
A testek nem sokra rá beszennyezték a levegőt és megmérgezték a vízkészleteket. A betegeknek elég volt csak rápillantaniuk valakire ahhoz, hogy fertőzzenek”
– jegyezte fel akkoriban Gabriele de Mussis itáliai történetíró, akinek több írásos beszámolója is fennmaradt a pestis pusztításáról.
Bár a mai történészek szerint nem világos, hogy a támadások bármelyike okozta-e a betegség továbbterjedését, hiszen – tekintve az ostromlott város higiéniai körülményeit – Kaffában a pestis nagy eséllyel természetes módon is megjelenhetett.
A britek és a himlő
A 18. és 19. században a brit gyarmatosítók körében kifejezetten népszerű volt az amerikai őslakosok himlővel történő szándékos megfertőzése. Bár egyesek azt állítják, hogy a betegség természetes úton terjedt el, meggyőző bizonyítékok szólnak az ellenkezőjéről. William Trent kapitány naplója szerint a britek himlős betegek által használt takarókat, zsebkendőket és ruhákat adtak az őslakosoknak, miután a béketárgyalások kudarcot vallottak. Mivel a helyi törzsek kis közösségekben éltek, a betegség nagyon gyorsan terjedt, és pusztító következményekkel járt.
Egy ottawai törzsfőnök szembeszáll az őket himlővel megfertőző angolokkal (Illusztráció: MPI/Getty Images)
A franciák és a mocsárláz – vagyis a malária
A napóleoni háborúk idején, 1809 nyarán, a brit csapatok elfoglalták a mai Hollandia területén fekvő Walcheren szigetét. A mocsaras, szúnyogoktól hemzsegő (a szúnyogcsípés sokféle reakciót válthat ki az emberi szervezetből – itt írtunk róla bővebben), alacsonyan fekvő, és árvizekre hajlamos sziget a fertőző betegségek melegágya volt. A brit haderőt gyakran sújtotta láz a térségben, a halálos áldozatok számát pedig tovább növelte, hogy a leghíresebb francia uralkodó, Napóleon és hadserege megnyitott egy közeli gátrendszert. A malária terjedését fokozva elárasztotta a szigetet.
A betegség hatásai pusztítóak voltak: augusztus elején még „csak” 700 embert érintett, szeptemberre azonban több mint nyolcezren szenvedtek a tünetektől. A brit orvosok képtelenek voltak megbirkózni a betegséggel: mire az expedíció 1810 februárjában véget ért, a láz 60 tiszt és 3900 katona halálát okozta (míg a lezajlott harcokban összesen 100-an vesztették életüket).
A németek és a mustárgáz
A mustárgáz irritáló hatású, erős hólyagképző anyag: érintkezéskor kémiai égési sérüléseket okoz, belélegezve pedig a tüdő nyálkahártyáját támadja meg. A rendkívül halálos gázt először 1917 júliusában vetették be német katonák a belgiumi Ypres-ben – taposóaknákat, rakétákat és egyéb lövedékeket is megtöltöttek vele. A gáz bőrön, illetve a ruha szövetszálain keresztül is képes felszívódni, így a brit és francia katonák gázálarcai is hatástalannak bizonyultak ellene.
A biológiai hadviselésnek tehát hosszú és borzalmas története van, az „ember embernek farkasa” mondás pedig már az ókorban is érvényes volt. Tekintve, hogy az emberiség hajlamos önmagát ismételni,
manapság a Nobel-békedíjjal kitüntetett Vegyifegyver-tilalmi Szervezet harcol a biológiai hadviselés felszámolásáért, és szigorúan tiltja többek között a mérgező gázok, így a mustárgáz hadi célú felhasználását is.
Figyelembe véve, hogy a vegyi fegyverek használata továbbra is fenyegetettséget jelenthet a világban, az Európai Unió tanácsa 2023. október 16-ig meghosszabbította az ezekre vonatkozó korlátozó intézkedések érvényességét is. Az új jegyzékbe vételek tíz olyan személyt, illetve szervezetet is érintenek, akik kapcsolatba hozhatók Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikus megmérgezésével (akit egy novicsok típusú idegméreggel mérgeztek meg 2020. augusztus 20-án), valamint vegyi fegyverek hordozóeszközeinek Szíriában folyó gyártásával – szerepel a tanács sajtóközleményében.
Kiemelt kép: Getty Images
