agressziv-gyerek-dackorszak-intencio-vekerdy-tamas

„Mit tegyek, ha rám csap a gyerek? Adjam vissza neki?” – Vekerdy Tamás válasza az archívumból

Vekerdy Tamás ma is érvényes tanácsa a Nők Lapja archívumából.

Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. Ahogy a szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott, úgy Vekerdy Tamás tanácsai szintén ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehéz időszakain.

Ezúttal egy kétségbeesett édesanya levelét idézzük, aki azért kérte Vekerdy Tamás segítségét, mert két és fél éves, dackorszakba lépett kislányát egyre nehezebb kezelnie.

Nők Lapja olvasójának kérdése Vekerdy Tamáshoz

Harminckét éves, gyesen levő pedagógus vagyok. Kislányom két és fél éves, születésétől kezdve nagyon tevékeny és határozott volt, de ez a határozottsága most már kezd aggasztani. Tudom, hogy ez az a kor, amikor az éntudat egyre erősebben jelentkezik, na de ennyire!? Szinte minden cselekedetével szembeszegül azzal, amit én szeretnék, és mondhatnám, hogy nincs olyan mondata, amelyik nem „nem”-mel kezdődik.

Hiába magyarázok, hiába kérem türelmesen, szépen, hiába próbáljuk a férjemmel együtt kedvesen meggyőzni, az érzelmeire hatni, nem járunk sikerrel. Ha az utcán elszalad, sokszor kell utánaszaladnom, nehogy autó elé kerüljön. Ilyenkor mindig megmagyarázom, miért kérem arra, hogy megálljon, mégis mindig figyelmen kívül hagyja.

Az is előfordul, hogy ha nem azt csinálom, amit ő szeretne, akkor rám csap. Ilyenkor is próbálkoztam már szép szóval, meggyőzéssel, megértetni vele, hogy ez milyen csúnya és helytelen dolog, de hiába. Mit tegyek? Adjam vissza neki? Tudom, hogy a verés a szülő gyengesége, de ha egyszer a szó nem segít… Kinövi ezt a vadságát? Sokszor elkeseredem, mert nem merem elvinni idegen helyre, ahol kisgyerek van. Most már a bevásárlás is probléma. Mindent akar, és ha nem kapja meg, megüt. Tehetetlennek érzem magam.

Tíz éven át tanítottam és a fegyelmezéssel soha nem volt gondom. Mindig megtaláltam azt a hangot, amelyikkel sikerült meghódítanom a tanulókat. Ezzel a tudattal mentem szülni, és biztos voltam benne, hogy az én gyerekem majd a legjobb nevelést kapja. Mit csinálok rosszul? Mit kellene tennem, erőszakos eszközök nélkül, hogy a gyerekem jól nevelt, értelmes legyen?

Vekerdy Tamás válasza a Nők Lapja olvasójának

Remélem, senki nem ért félre, ha előbb kiskutyákkal példálódzóm. Mindnyájan tapasztalhatjuk, nem csak a kutyatulajdonosok, hanem azok is, akik megfigyelik a kutyasétáltatókat, hogy ugyanaz a kutya – vagy éppen egészen fiatal, még iskolázatlan kiskutya – az egyik ember szavára boldogan engedelmeskedik, míg a másikéra rá se hederít. Gazdái közül az egyik úgyszólván könyörög neki, hogy jöjjön vissza, ha elfutott, de hiába, míg a másik, ugyanabból a családból, egy szóval vissza tudja parancsolni.

Az idomárok pontosan tudják, hogy milyen fontos a belső szándékunk ereje, az a határozottság, biztonság és nyugalom – és elszántság –, amelyet magunkban átélünk. A másik lény – és ebben hasonlítanak a kiskutyák és a kisgyerekek – úgyszólván közvetlenül „megérez”, átérez minket, közvetlenül fogja fel belső állapotainkat, és nem a szavak számítanak (vagy nem elsősorban).

Ha kisgyerekünk, amikor a lakásban csúszkálni-mászkálni kezd, a földig érő könyvespolc legalsó sorából könyveket húz ki és elkezdi széttépkedni őket, akkor

nem a „magyarázat”-ból fogja megérteni, hogy ezt nem teheti („Nézd, milyen szép ez a könyv, apának ez fontos, ne tépd szét, jó kisfiú ilyet nem csinál!” stb.), hanem a határozott, rövid, tömör rászólásból („Ne!” „Ezt ne!”),

miközben átérzi mindazt, ami bennünk él ezzel kapcsolatban. Még egyszer-kétszer odanyúl, és ránk néz. Mindannyiszor határozottan megismételjük: „Ne! Ezt ne!” És ez – ha határozottan él bennünk a szándék, hogy ezt nem fogjuk hagyni, semmiféle körülmények között – hatékony lesz.

Intenció

Kisgyerekkorban tehát nem a magyarázaton múlik a dolog, hanem a mi belső szándékunkon, elszánásunkon. Ezt a belső szándékot, belső törekvést latin eredetű szóval intenciónak is szokták nevezni. Ezt a szót a filozófia is használja, és ezen a tudatnak valamiféle tárgyra irányulását, és ennek belső átélését érti.

A magyarázat – amelynek a hátterében általában ott van a szorongás, a bizonytalanság, a „jaj, mi lesz, ha nem fog sikerülni” rémülete – sokszor csak ingerültté, idegessé teszi a gyereket, és kiváltja belőle az ellenállást, sőt, a támadást, hogy kipróbálja, meddig mehet el.

Sokszor beszéltünk már arról, hogy a korlátozatlan engedékenység a kisgyerekben nagyfokú szorongást kelt, és ez könnyen agresszióba fordul. Sokszor a magyarázatot is ilyen korlátozatlan engedékenységként, a gyengeség jeleként éli át a kisgyerek, miközben nem is pontosan érti a magyarázat szóbeli tartalmát, de nagyon is átérzi a magyarázó bizonytalan belső állapotait.

Szülőt megütni tilos

Szülőt megütni tilos. Megfogom, lefogom és határozottan – intencióval – mondom: „Nem! Ezt nem lehet!”

Nem magyarázok! Ugyanígy nem magyarázok az utcán sem, hogy miért nem lehet az úttestre kiszaladgálni. (Legfeljebb annyit mondok: „Jön az autó!”) Azok a gyerekek, akiket ön tanított, idősebbek voltak! Egy-két év gyerekkorban még nagyon sokat számít a gyerek szükségleteit és a vele való kommunikációt illetően. És az is számít, hogy maga anyja-e a gyereknek – ez esetben az egyetlen gyereknek – vagy tanítója, tanára egy gyerekcsoportnak.

Semmiképpen nem szabadna arra törekednünk, hogy gyerekünk „a legjobb nevelést” kapja.

Azt hiszem, arra kellene törekednünk, hogy többé-kevésbé normálisan, és érzéseinket, gondolatainkat tekintve is őszintén éljünk együtt a gyerekeinkkel. Ha elkeserít a viselkedése, mutassuk ki elkeseredésünket; esetleg némuljunk el egy időre, vonuljunk magunkba, ne sugározzuk felé az általa megszokott érzelmeket. Akkor majd ő fog felénk fordulni, és igyekszik tőle telhetőén újra rendezni kapcsolatunkat.

Igaza van, ez az életkor a dackorszak, s itt a hónapok, évek is hozhatnak „javulást”. De addig is: magyarázat helyett intenciót! Az intenció, a belső elszánás feleslegessé teszi az – egyébként káros, és hosszú távon hatástalan – erőszakos eszközöket is.

Szereted Vekerdy Tamás írásait? A link alatt találod a 10 legfontosabb dolgot, amit az évek során tőle tanultunk.

agressziv-gyerek-dackorszak-intencio-vekerdy-tamas

agressziv-gyerek-dackorszak-intencio-vekerdy-tamas

Nők Lapja 1999/27. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images