Napjaink fő témája a klíma és környezetvédelem. Lássuk, mi a különbség egy film és a hétköznapi valóság közt. Hol tartunk most?

Az egyelőre online (az Apple TV+-n) nézhető Extrapolációk (Extrapolations) című sorozat nyolc epizódban mutatja be a közelgő klímakatasztrófa bolygónkra és az emberiségre gyakorolt hatásait. A koprodukciós antológiában olyan nagy nevek is felbukkannak, mint Meryl Streep, Sienna Miller, David Schwimmer vagy Kit Harrington. Utóbbi kettő nagyon is ki tudott lépni az általa megformált a legismertebb karakterekből, hiszen Davidről sem a Jóbarátok Rossa jut eszünkbe.

A Trónok harcában világmentő Havas Jont is sikerült Harringtonnak elfelejtetnie a míszre maszkírozott techmogul Nicholas Biltonaként. Robotra emlékeztető mimikátlansága nagyon is hatásos kifejezőeszköze az érzelemmentes üzleti- és techvilág manipulatív működésének szemléltetésére. Gyakorlatilag Nick irányítja a Föld sorsát, vagy legalábbis ő tudja legjobban meglovagolni a változás negatív hullámait, és előnyt kovácsolni belőle. Az Extrapolációk a jelenlegi klímahelyzetből kiindulva, tudósok spekulációi alapján az elkövetkezendő időszakra vetítve mutatja be a globális felmelegedés drasztikus következményeit.

Mindeközben a forgatás nagyon is tudatosan és környezetbarát módon zajlott. Kiemelt figyelmet fordítottak arra, hogy a stáb ökológiai lábnyoma minél kisebb legyen. Minden jelenetet New York körzetében forgattak, a színészek jelmeze újrahasznosított ruhákból készült, nyomtatott forgatókönyv nem volt. A teljes stáb komposztálható tányérokból evett, a forgatási helyszíneken újratölthető kulacsokból ittak. A készítők munkáját egy fenntartható filmgyártásra specializálódott cég segítette.

Bevallom, egy hétvége alatt „megettük” ezt a látványos sorozatot, és kisebb hibái ellenére még mindig dolgozik bennem. A nyolc epizód különböző korokban, kontinenseken és élethelyzetekben játszódik 2037 és 2070 között. A mini történetek főhősei sokszínűen mindig mások (etnikai, vallási, társadalmi helyzetet illetően), de azért akadnak visszatérő szereplők. A politikai szereplők, nagyvállalatok, a közösség és az egyén felelősségét is feszegeti a sorozat. A világot sokan sokféleképpen igyekeznek megmenteni a maguk módszerével.

Sci-fi-ből a valóságba

Nálunk családunk legfiatalabb tagja lett mikroközösségünk Greta Thunbergje. Habár kevésbé szúrós tekintettel, és inkább mosolygós, mint habzó szájjal, de előszeretettel figyelmezteti a környezetében lévőket. Amit már az ovisok is tudnak:

  • Ha kimész a szobából, kapcsold le a lámpát!
  • Ha megtöltötted a poharad, zárd el a csapot fogmosás közben!
  • Ne pazarold a vizet!
  • Ne pazarold az áramot!
  • Gyűjtsd szelektíven a hulladékot!
  • Ne szemetelj az utcán (se)!

Utóbbi megtapasztalása komoly félórás monológokat tud nála eredményezni, főként, ha megharagszik a parkban élő varjakra. A szemtelen, városi repülő patkányok, ahogy Monspart Sarolta – Isten nyugosztalja – egy régi interjú közben emlegette őket, ugyanis mindennap átrendezik a környékbeli szemeteseket élelem után kutatva, és szétdobálják a számukra értéktelen (értsd nem ehető) szemetet. Gyakran csíptük el a pillanatot, amikor olyan gyönyörű ívben röptettek el egy-egy parki szemetesből kikukázott gyorséttermi üdítős poharat, mintha csak a következő Super Bowlra gyúrnának.

Miközben ezek az egyébként intelligens madarak a természet szerves részei, és alkalmazkodtak a környezetükhöz, a környezetvédelemről nyilvánvalóan fogalmuk sincs. A gyerekem persze buta madaraknak könyvelte el őket, hiszen hiába mutatunk mi jó példát azzal, hogy helyére rakjuk a szemetet, ők nem teszik vissza, csak szétdobálni tudják…

Illusztráció: Freepik

Itthon többször is hosszasan elbeszélgettünk az egyéni felelősségvállalásról, többek közt a környezetvédelem terén is. Az elején emlegetett alapszabályokon túl sok mindent adaptáltunk már mi is a kis családi életünkbe. Nincs autónk, tömegközlekedünk. Vásárláskor magunkkal visszük a szövetszatyrot, gazdaságos kiszerelést választunk, így kevesebb a felesleges csomagolóanyag. Igyekszünk kevésbé gyűjtögető életmódot folytatni, és amit a gyerekek kinőttek vagy már nem használjuk, tovább ajándékozzuk. Próbáltunk már újratölthető bio tisztító- és tisztálkodó szereket, ökoszivacsot.

Törekszünk rá, hogy mérsékeljük a pazarlást minden téren. Ugyanakkor nem áltatom magam, tisztában vagyok vele, hogy ez az alapszint, azaz világoszöldek vagyunk az öko-aktivizmus terén.

Mindig van hova fejlődni, de ahogy mondani szokás, valahonnan el is kell indulni, mindenki kis lépésekkel kezdi. Senki sem maratonfutó elsőre.

Arra jöttem rá, hogy a kis lépéseket sem szabad leértékelni, mert a hírek és tudományos tények ismerete mellett a nagyon is tudatos aktivisták látványos posztjai és megszólalásai sokszor ellenkező hatást tudnak belőlem kiváltani, és előidézik azt a fajta klímaszorongást, ami inkább bénultsághoz, mint cselekvéshez vezet.

Mit tehetünk?

Például, nem kötelező műanyag palackból inni, de ha már egyszer abban van a kedvenc üdítőnk, és azt választjuk, a kiürült palackot gyűjthetjük szelektíven. A kupakokra hamarosan kevesebb figyelmet kell fordítanunk, mert az uniós szabályozásnak köszönhetően egy éven belül mindenen „kulacskupak” lesz. A nemes indíttatás az, hogy megkönnyítsék a keletkező hulladék begyűjtését és újrahasznosítását. Így elméletileg kevésbé lesz természetromboló. A felhasználó ezzel szemben morcosan tapasztalhatja, hogy nehézkes a rögzített kupak kinyitása, bénázás közben esetleg elvágja a kezét, ráadásul üvegből iváskor a kupakban maradt cseppek kifolynak az arcára, ruhájára.

Különböző fórumokat olvasva – a fogyasztókban józan paraszti ésszel – általánosan két kérdés fogalmazódott meg az újítással kapcsolatban. Az egyik az, hogy van olyan, aki tényleg külön dobálja el az üveget és a kupakot, ha már egyszer szemetel? A másik, hogy hány és hány olyan akcióról hallottunk az elmúlt évek során, amikor – valamit valamiért alapon – nagy cégek kupakgyűjtést rendeztek, és bizonyos mennyiségű kupak összegyűjtése után tetemes összegekkel támogattak egy kezdeményezést vagy rászorulót. Mi lesz ezek helyett, egész flakonokat gyűjtünk kihelyezett tárolókba?

Nyilván ezek költői kérdések, és igazából nem számítanak.

Hogy a rögzített kupak valójában csak egy okos üzleti döntés vagy hosszú távon valóban bolygóvédő haszna lesz, a jövő zenéje. Hiszem, hogy mindenki a maga szintjén képes vállalni, cselekedni és változást előidézni. És akárcsak a cseppek a tengerben, a sok kicsi sokra megy, hiszen összeadódik.

Kiemelt kép: noklapja.hu