Mondhatnánk, hogy szerencsére, de inkább sajnos: gyerekeink szexuális edukációjára készséggel ajánlkozik napjainkban a pornó, amihez bármikor hozzáférnek, és ami az esetek döntő többségében egészen téves elképzeléseket alakít ki bennük saját testükkel és szexualitásukkal kapcsolatban. Mennyivel szebb, jobb és ártatlanabb volt, amikor azt, ami kamasz és fiatal felnőtt éveinkben a legjobban érdekelt bennünket, a tinimagazinok tanácsadó rovatából igyekeztük megtudni!
A szocializmus éveiben nemcsak a szülők válláról vettek le terhet, de az állam is úgy érezhette, hogy kézben tartja a dolgokat. Az akkori kultúrpolitika ugyanis nagyon is számon tartotta a különböző, fiataloknak szóló kiadványokat, amelyek kiválóan alkalmasak voltak arra, hogy a szocialista embereszmény kívánalmainak megfelelően, de valamennyire felvilágosultan orientálják az embert, ha szexről volt szó.
Homály persze így is akadt: „A kommunista eszmény nevében a nemek egyenlősége a forradalom fontos pontjának számított, ám a szocialista embert jellemeznie kellett bizonyos mértékű önmegtartóztatásnak. Hiszen a rendszer mindennel szemben ellenérzést táplált, ami elvonta a figyelmet és az energiát a szocializmus építésétől. Viszont a szexualitás túlzott visszaszorítása éppen a régi és elmaradott társadalom (l. keresztény embereszmény) elfojtó képét idézhette elő, amit a haladó szocialista már elvből is elvetett” – írtuk egy, a szexuális felvilágosítás a szocializmusban tematikájú cikkünkben.
Újságíróból Dr. Veres Pál
Olyan hangra volt tehát szükség, ami integrálni tudta a fenti követelményeket, hangra, amire hallgattak a fiatalok, és ami nem érthetetlen szakkifejezésekkel, hanem a köznyelv elnevezéseivel operál (mondjuk zajos sikert arat azzal a kijelentésével, miszerint azért nevezi meg az F betűs szóval a férfi nemi szervet, mert pénisze egy katolikus papnak van). (Arról, hogy mennyire nincsenek rendes, csak trágár vagy pont hogy infantilizáló szavaink nemi szerveinkre, itt írtunk hosszabban.)
A hetvenes-nyolcvanas években ez a hang kétség kívül Dr. Veres Pálé volt. Az eredetileg újságírónak készülő, zsidó származású, a bori munkatárbort is megjárt Veres, aki gazdag családból származó édesanyja és szegény sorból érkező apja románcáról is a tőle később megszokott iróniával írt: „Édesanyám körül dongtak a kérők. Ő a legszegényebbet – édesapámat – választotta, aki üres zsebű, érettségizett tisztviselő volt, viszont szépen hegedült”. Gyerekkorától orvos szeretett volna lenni, de származása miatt erre nem volt lehetősége.
Újságíróként és fotósként dolgozott, az orvostudományi egyetemet pedig már ötven felett végezte el.
Eleinte a Magyar Ifjúságban adott tanácsokat általános orvosi témákban, majd az Ifjúsági Magazinhoz igazolva kezdett a fiatalok nyelvén megfogalmazott, szellemes-ironikus, de szeretetteljes, és soha nem gúnyos válaszokat adni a hozzá érkező (és sokak szerint legalább részben kitalált) szex témájú kérdésekre.
A hetvenes-nyolcvanas években Veres több könyvet is írt – például Beszélnünk kell róla!, Bárányka és legelő, vagy Megalapozott házasságból egészséges gyermeket. Ezek óriási példányszámban fogytak, emellett az ekkor már orvos végzettségű Veres folyamatosan tartott előadásokat az érdeklődő ifjúságnak iskolákban, klubokban, laktanyákban is. A rendszerváltás után alakja, és a generációk felvilágosításában játszott szerepe egyre inkább háttérbe szorult, 2006-ban halt meg, neve viszont azóta is szorosan összeforr a kádári szexualitás témakörével.
Veres Pál és én
Természetesen én is emlékszem (legalábbis másodközlésekből) Dr. Veres Pál néhány örökbecsű tanácsára, de alakja a napokban onnan jutott eszembe, hogy az egyik Könyvmegállóból kitúrtam Beszélnünk kell róla című könyvének második kiadását (jellemző, hogy a szóban forgó, utánnyomás is 85 000 példányban készült el).
Beszélnünk kell róla (Lapkiadó Vállalat)
A munka 175 hosszabb-rövidebb kérdést és terjedelmükben azokhoz igazodó választ tartalmaz. Veres kérdezői jellemzően 12-20 éves fiatalok, néha tanárok és szülők. A könyv, amellett, hogy szórakoztató olvasmány, kordokumentumnak sem utolsó. Rengeteget meg meg lehet belőle tudni a kor divatirányzatairól (a kérdezők egy jó része csövesként hivatkozik magára, de az elnevezésnek semmi köze a hajléktalanokat pejoráló kifejezéshez, inkább viselője szakadt stílusára utal), a fiatalok életlehetőségeiről (nagyon sok 18-19 éves már munkavállalóként, akár családapaként, családanyaként írt dr. Veresnek), de arról a szomorú tényről is, hogy a hetvenes-nyolcvanas években tényleg nem volt kihez fordulni, ha szexről volt szó. A Veres Pálhoz érkező kérdések egyikéből-másikából szomorú magárahagyottság árad: 40-50 évvel ezelőtt itthon még óriási tabu volt minden, ami az ágyban történik. A kérdezők (és néha a doktor válaszai is) emellett sokszor egy ma már szerencsére meghaladott gondolkodásmódot idéznek,
a belőlük felsejlő világban például a nő szüzessége a becsületével egyenlő érték, a harmincas férfi és 15 éves lány kapcsolata pedig csak enyhén rosszalló, ejnye-bejnye besorolást kap.
A könyvből 10 olyan kérdés-felelet párost válogattam, melyek együtt jól bemutatják a kérdések jellegét és a doktor stílusát is. Aki viszont a többire is kíváncsi: antikváriumban elcsíphet 1-1 példányt a könyvből.
1. Meddig leszek csúnya?
„Szeretnék szép lenni, mert most csúnya vagyok – kezdi az egyik, pattanásos bőre miatt elkeseredett levélíró lány a könyv elején, ráadásul rövid verset is mellékel a doktornak:
Nyuszi legel a réten, választ kérek e héten, Piros rózsa, zöld levél, aki írta, még remél.” Veres Pál (Pali bácsi) pedig szintén versben válaszol: „Azt dalolja a madár, ilyen bőr a korral jár, Reméljük, hogy jövőre Rendbejön majd a bőre.”
2. Pipik
Talán nem véletlen, hogy Veres Pált sokan vádolták azzal, hogy leveleinek egy részét maga költötte. Legalábbis furcsa például az alábbi, 19 éves fiútól érkezett levél szóhasználata, hiszen már írását is így nyitja: „Nem vagyok már különlegesen fiatal, betöltöttem a 19 évemet. (…) A bajom, hogy nem tudok kikezdeni a nőcikkel pedig de jó lenne”. A levél szerzőjétől Veres Pál azt kéri, közelgő nyaralása alatt naplózza a nőkkel kapcsolatos élményeit, mire a fiatalember lenyűgöző beszámolót küld: „Sok pipi remek ruciban volt, szép fizimiskával, jó Rózsadombokkal… Mindenfelé nyüzsögtek a remekbe szabott fehérnépek… Kiscsajoknál ma is láttam módfelett étvágygerjesztő tappancsokat, sőt kufferokat is, de ez nem volt sok.”
Válaszában pedig a doktor maga is átveszi a szóhasználatot: „Köszönöm a pucér tappancsokról, az őrjítő virgácsokról, Rózsadombokról, Sashegyekről és kapcsolt részekről szóló részletes beszámolóját. (…)
Javaslom, arra is terjedjen ki a figyelme, hogy nemcsak praclik és paták tartoznak a pipikhez, lelkük is van.”
3. Lesmárolt a családapa
A teljes képhez hozzátartozik, hogy Dr. Veres Pál néha egészen megdöbbentő lazasággal reagál egy-egy, az olvasóitól érkező levélre, olyanokra, amikben akár bűncselekményekről számolnak be.
„Tizenöt éves lány vagyok, akit egy harmincegy éves családapa már kétszer is lesmárolt, azóta csak a lassú slágereket szereti. Van összefüggés a kettő között?” – kérdi az olvasó. „Ha úgy tapasztalja, hogy az említett összefüggés valóban létezik, akkor inkább a gyors zeneszámokat hallgassa, mert a lassú slágerek élvezetének az lehet a következménye, hogy újabb levelére nem orvosnak, hanem jogásznak kell majd válaszolnia” –
írja unortodox válaszában a szakember, aki egy másik kérdés-feleletben egy gyerekkori (!) nemi erőszak kapcsán azzal nyugtatja kérdezőjét, hogy nem történt tragédia, hiszen lehet, hogy így is szűz…
4. Petting
Veres Pál tanácsaiból néha bizonyos fokú tájékozatlanság is árad, néhány esetben a messziről jött ember modorában csak azért tűnik úgy, hogy képben van, mert mások még nála is kevesebbet tudnak.
„Az Ifjúsági Magazin gyakran ír pettingezésről, csak éppen nem magyarázza meg, mi az.” – veti fel egy olvasó. „A petting angol szó, ölelgetést, simogatást jelent. Nálunk ujjazásnak is mondják” – adja meg a doktor az azért lássuk be, nem annyira pontos választ.
5. Ülep
A Veres Pálnak címzett levelek sokszor viszonylag semleges hangnemben íródnak, majd váratlan dramaturgiai fordulat következik be bennük. Egy fiatalember például előbb csak pénisze (tudom, tudom) mérete miatt aggódik, majd mielőtt zárná sorait, eszébe jut még két kérdés.
„És arra is szeretnék, választ kapni, ha a férfi és női nemi szervet különböző fűszerekkel, például borssal vagy paprikával kenik be, az fokozza-e az élvezetet. És arra is szeretnék választ kapni, lehet-e baj abból, ha egy steril varrótűvel közösülés közben valakinek egy centiméter mélyen beleszúrnak az ülepébe? – írja az érdeklődő fiatalember.
„A csodaszerek és különlegességek kutatása helyett próbáljon emberhez méltóan közeledni a lányokhoz. Nincs szükség majomürülékre, sem varrótűkre, a darazsakat is elkerülheti, ezzel többet érhet el, mint fakírtudományával” – tanácsolja neki a doktor.
6. Bugyi
Örök klasszikus, visszatérő kérdés a lehet, hogy terhes vagyok, ha…
„Elnézést kérek a levelemért, de nagyon nagy bajban vagyok. Tizenhat éves múltam. Három hete voltam először úgy fiúval, hogy nem volt rajtam szoknya, az ing és a bugyi viszont mindvégig rajtam maradt. A fiún nem volt semmi. Én akkor olyan jól éreztem magam vele, mint eddig senkivel. Most viszont nagyon félek, ugyanis azóta nem jött meg a menstruációm. Igaz, hogy eddig sem volt még rendszeres.
Ugye nem lehet gyermekem? Nagyon kérem, válaszoljon, amilyen hamar csak tud” – kéri egyik olvasó kétségbeesetten.
„A bugyi nem fogamzásgátló eszköz. A testhez tapadó záróvonala alatt történhet olyasmi, ami a nem kívánt terhességhez vezethet. Mire válaszomat megkapja, szervezete már felelt, remélhetőleg kedvezően. És ez legyen tanulság arra, hogy előbb kell gondoskodni a tennivalókról s nem utólag – olykor már hiába – szánni-bánni a meggondolatlan cselekedeteket” – pirít rá a doktor.
Az Ifjúsági Magazin, vagyis IM első (1965-ös) évfolymának első lapszáma
7. Kihegyezett deszka
A kérdések egy jelentős része virágnyelven íródott, a doktor viszont legtöbbször azonnal érti, mire is megy ki a dolog:
„Most tizennyolc éves vagyok. Hatéves koromban játék közben beleestem egy kihegyezett kerítésdeszkába, amelytől szörnyű fájdalmam volt és nagyon véreztem. Szüleimnek nem mertem elmondani. Mostanában egyre gyakrabban jár ezen az eszem, mert egy fiú udvarol nekem, és úgy néz ki, hogy komolyan. Nem szeretném, ha csalódna bennem. Ha probléma van, úgy érzem, közölnöm kell vele. Azt szeretném kérni, legyen szíves megmondani, milyen következménye lehet ennek a gyerekkori balesetnek. Eddig semmi rendellenességet nem vettem észre” – számol be egy tragikus, bár némileg gyanús esetről egy olvasó.
A doktor most sem aggódja túl a dolgot, igaz, becsületére legyen mondva, orvoshoz küldi a lányt. „Utólag már nem lehet változtatni a történteken. Egyáltalán nem biztos, hogy a kerítés az szűzhártyáját sértette meg. Azért feltétlenül keresse fel a nőgyógyászatot, hátha szükséges”– mondja, tudván, hogy a valószínűleg lányt az érdekli, fiúja ki fogja-e szúrni, hogy már nem szűz, még akkor is, ha szüzességét nem biztos, hogy ilyen tragikus körülmények között vesztette el.
8. Sallang nélkül
Veres Pál néha rébuszokban, máskor nagyon élesen fogalmaz válaszaiban.
„Az utóbbi időben megnövekedett a hüvelyi váladékozásom. A végbelem és a hüvelyem egyformán viszket, lehet, hogy ez összefügg azzal, hogy a székletemben apró fehér színű cérnaszálak találhatók?” – kérdezi egy aggódó olvasó.
„Nem csak lehet, de biztos bélférge van” – hangzik a lakonikus válasz.
9. Marha fejjel
Az esetek többségében viszont nem fukarkodik a szellemeskedéssel:
„Marha fejjel felmentem a srácom lakására és ott bepiáltam, de azért magamnál voltam és más nem történt, csak lebirkózott és az ágyhoz cipelt. Lehetek ettől terhes?” – kérdi egyik alanya.
„Az ágyhoz cipeléstől nem eshetett teherbe, ha az események a szabadfogású birkózással véget értek, nincs ok az aggodalomra. De ha annyit ivott, hogy csak az első menetre emlékszik, akkor bizony fennáll a baj lehetősége.” – feleli ő.
10, Asszonysors
A könyv legmegmosolyogtatóbb kérdései pedig a különféle, ki tudja, honnan szalajtott hiedelmekről szólnak. Az olvasók nemcsak olyasmiről érdeklődnek, mint hogy igaz-e, hogy az ikreknek két apjuk van, de a szexuális élvezet és fogantatás összefüggéseit is túldimenzionálják kicsit.
„Nem vagyok már gyerek, elmúltam 16 éves, egy éve tartok nemi kapcsolatot egy olyan egykorú fiúval, akit nagyon szeretek. Nem védekezünk, de ugye nem eshetek teherbe, mert nekem minden együttlét nemhogy örömmel járna, hanem kifejezetten fájdalmat okoz. Sajnos így van ez, és biztos így is marad. Ezt onnan tudom, hogy egyszer kihallgattam édesanyámat, amikor a szomszédasszonnyal arról beszélt, hogy ez az asszonysors. De ha neki sohasem volt jó, akkor én hogyan születtem.” – kérdezi egy naíva.
„Feltételezem, hogy nem a teherbeesést hiányolja, hanem éppen ellenkezőleg, attól tart, hogy egyszer váratlanul mégis bekövetkezik. Meggondolatlanul bízik abban, hogy a nő, akinek a nemi kapcsolata nem okoz gyönyört, nem lehet terhelni.” – feleli a doktor.
Dr. Veres Pál munkásságából végtelen sok frappáns, vagy épp megdöbbentő sort lehetne idézni, érdemes meghallgatni a cikkben is közölt, katonáknak szóló előadását, amiben a levelekben olvasottnál is sokkal nagyobb nyíltsággal válaszol, sőt vet fel ő maga kényes témákat. Annak ellenére, hogy válaszainak egy része ma már erősen megkérdőjelezhető, és szakmaiatlannak is tűnik, Veres Pálnak elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy néhány generáció már könnyebben tud beszélni a szexről, mint elődei.
Kiemelt kép: Getty Images
