Bernit mostanában nagyon foglalkoztatja, hogy mi legyen belőle, ha majd nagy lesz.
– Azt hiszem, tanár leszek – mondta a minap.
– Az nagyon szép szakma – válaszoltam megerősítőleg.
– Azt hallottam, nem sokan mennek tanárnak, mert keveset keresnek.
– Hát, édesem, csak ezért ne menjél tanárnak, más szakmák is vannak, ahol keveset lehet keresni.
– Nem ezért mennék, hanem mert szeretem a gyerekeket… bár nem mindegyiket.
Ez meglepetés volt, mert Berninél elfogadóbb és irgalmasabb szívű embert keveset láttam.
– És mondd csak, édesem, kik azok, akiket nem kedvelsz annyira?
– Hát a fiúkat.
Hát persze, gondolhattam volna.
– Bernikém, szerintem először várd meg, amíg a fiúkat is megkedveled, és csak utána menj tanárnak.
Néhány nap elteltével Berni meg is gondolta magát.
– Tudod, mit, Tati, nem tanár leszek, hanem
szállodás.
– Szuper, és mit fogsz csinálni?