A  nyár sok mindenre jó. Beosztás kérdése, mi minden férjen bele… Akár egy kis nyelvművelés is. Azért gondoltam erre, mert a mostanában kapott levelekben legtöbbször a gyerek helyesírási gondjairól írnak. Mintha a helyesírási készséget egyfajta intelligenciamutatónak tekintené a család. 

A legtöbb esetben azonban valami másról van szó. Figyeljük meg, hogyan írnak a rossz helyesíró gyerekek. Legtöbbször nagyon lassan és bizonytalanul.
Ha üres lapon íratunk velük valamit, feltűnhet, hogy indokolatlanul nagyok a megformált betűelemek. Mire a sor végére érnek, a betűk még nagyobbak lesznek.
A sorok balról jobbra erősen lejtenek. Ez mutatja, hogy a gyerek számára mennyire fárasztó munka a kézírás. Látnunk kell, hogy minden figyelmét magára az írásra fordítja. S az, hogy egy t vagy két t, pontos j vagy ly, egybe kell-e írni, vagy külön – nos, erre már egyszerűen nincs, nem marad elegendő figyelme. Elkezd bizonytalankodni. Fél, hogy helyesen írja-e a szavakat, ezért már nem is figyel oda. Csak túl akar lenni az egészen, így aztán jelentősen emelkedik a hibák száma. Elhagyja az ékezeteket, elfelejti kitenni a pontokat, vesszőket.
Az írott sorok süllyedése ezt pontosan mutatja. Úgy mondjuk: a gyerek figyelme éretlen. 

Mit lehet tenni még az alsó tagozatban? Játékos formában, többször keveset, de rendszeresen olvasgasson a gyerek. Kapjon egy nagyon puha ceruzát, és egy kis ponttal jelölje meg azt a sort, ahol „érdekes” (nem tudta, hogy így kell írni) szót talált. Jó, ha a szülő átfutja a szöveget, hátha talál kihagyott „érdekes” szót. 

Ha egy viszonylag gyengébb helyesíró gyerek egyébként szívesen olvas, buzdítsuk, támogassuk.
De soha ne erőltessük. Ha rendszeresen olvas, lassan (néha több hónap, akár egy év alatt) kialakul az úgynevezett automatikus szófelismerő rendszere. S amikor leírja: „bagoj”, ránéz, és érzi, hogy valami nem stimmel. S magától korrigál: bagoly. Hangsúlyozom, ez lassú folyamat, türelemre van szükség. Ha játékosan segítjük, felkelthetjük a kíváncsiságát. Erre lenne igazán szükségük a gyerekeknek.