Nem egy titkosírással megfogalmazott közlemény elején a címben szereplő kacagtató sor áll azoknak, akik már a kulcs birtokába jutottak. De vajon mikor és miért használtak rejtjeleket egy-egy bizalmas közlemény megfogalmazására? Írásunkból kiderül.

Vintage writing set

Rengeteg legenda kötődik a titkosírásokkal készült művekhez. Az emberek hihetetlen módszereket találtak ki, hogy üzenetük megfejthetetlen legyen. A kínaiak titkaikat selyemlabdacsokra írták, ezeket aztán viasszal fedték be, és lenyelették a küldönccel. Giambattista della Porta itáliai tudós arról tájékoztatott, hogy timsó és ecet elegyéből készült tintával, tojás héjára kell írni az üzenetet, mert így az csak a héj eltávolítása után lesz látható. Plinius, a római polihisztor a pitypang tejét ajánlotta, mivel az száradás után láthatatlanná válik. Később kiderült, hogy ez a tulajdonság sok szerves vegyületben megvan, így előfordult, hogy a kémek a hagymalén és a tejen kívül… hm… saját vizeletüket is tintaként használták.

Háborúban…

A titkosírások szerepe különösen harcokban értékelődött fel. Az ókori perzsa-görög háborúban állítólag az vezetett a görögök megsemmisítő győzelméhez, hogy a perzsák által viasszal fedett és titkos üzenetet tartalmazó tábla tartalmát a hadvezetés – egyeztetés hiányában – képtelen volt megfejteni. De ennél cifrább esetet is feljegyeztek a krónikák. Hérodotosz számol be arról, hogy a perzsa király ellen szövetkezni akaró Hisztaiaeusz leborotváltatta küldönce haját, ráírta az üzenetet, majd megvárta, amíg szerencsétlennek újra kinőnek a fürtjei. Célba érés után ismét jött a procedúra: a küldönc haját leborotválták, a címzett Arisztagorasz így el tudta olvasni a fontos közleményt. Ravasz, habár nem túl gyors módszer.

Ennél persze voltak bonyolultabb jelrendszerek is. Például, amikor a titkosítandó szöveg szavait külön szimbólumokkal jelölték: Mária, a szegény skót királynő annak esett áldozatául, hogy ádáz ellenfelének, Erzsébetnek kitűnő kódfejtője volt, és így lehullt a lepel az angol királynő ellen szőtt összeesküvésről. E bizonyíték birtokában az addig hezitáló Erzsébet sem állt ellen többé: kivégeztette vetélytársnőjét, aki pedig vér szerinti rokona volt.

Kíváncsi vagy hol használtak még titkosírást? Keresd cikkünket a Nők Lapja Ezotéria 2015/6. számának 66. oldalától!

Szöveg: Balázs-Piri Krisztina

Fotó: Thinkstock