Kérdés: Lányom nyolcéves, most volt másodikos. Jó tanuló, ügyes, de teljesítménye egyenetlen. Csúnyán ír. A matematikát hol kitűnően és könnyedén megoldja, hol látszólag egyáltalán nem érti, miről is van szó. A tanítónője a lelkünkre kötötte, hogy nyáron gyakoroljunk vele, lehetőleg mindennap. Írjon és számoljon. Ő hallani sem akar róla. A tanító néni azt mondta, hogy ha nem gyakorol, őszre mindent el fog felejteni. Tényleg mindennap gyakoroljunk? Egész nyáron? Nem volna elég csak augusztusban?
Van még egy kérdésem. A kisfiam nagycsoportos volt, de még nem ment iskolába (május 30-án múlt hatéves), marad az óvodai csoportjában. Egészen az idei évig nagyon szeretett óvodába járni, és mi is elégedettek voltunk, de idén kissé megváltozott a helyzet. Az eddig kedves óvónők türelmetlenek lettek, és az utolsó hónapokban a gyerek már többször kérte, hogy ne kelljen óvodába mennie. Ráadásul ez a régi óvodája, ahova reggelenként autóval visszük, mert időközben elköltöztünk. Hozzuk át egy évre az itteni óvodába? Már szeptembertől? Vagy maradjon az ismert helyen, hátha nyáron az óvó nénik is kipihenik magukat? Ráadásul ebből a régi csoportjából több gyerekkel együtt menne majd iskolába.
Válasz: Mind a két kérdésre a rövid válasz: ne!
Ne gyakoroljanak minden nap, ne gyakoroljanak egész nyáron!
Ha az én kislányomról volna szó, én augusztusban sem gyakorolnék vele. (De ha önök ezt túl merész engedetlenségnek érzik, akkor azt javasolom, csak az iskola megkezdése előtti utolsó két hétben gyakoroljanak keveset, reggel, de azt is csak hétköznapokon.)
Ne vigyék a kisfiút másik óvodába! Várják ki az őszi hónapokat.
Ha nem javul a helyzet – és a gyerek is az óvodaváltás mellett van –, nézzék meg a közelebb eső óvodát, tájékozódjanak, és ha úgy találják, hogy itt jobban fogja magát érezni, december táján próbálják meg átíratni.
Egy kicsit részletesebben:
Minél aktívabb, minél érdeklődőbb egy mai másodikos kisgyerek, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy teljesítménye egyenetlen lesz. Ebben az életkorban testileg-lelkileg károsító a négyszer-ötször negyvenöt perces ülés az iskolában, ha nem ellensúlyozza elég mozgásos játék, lehetőleg szabad levegőn. A mai iskola, sajnos, feleslegesen untatja és fárasztja a gyerekeket, letöri természetes érdeklődésüket, kíváncsiságukat, kioltja tettvágyukat.
A mai gyerekek nagyon nagy része azért ír csúnyán, macskakaparásszerűen, mert siettették az írástanulásban,
nem hagytak elég időt az iskolai, délelőtti gyakorlásra, és legtöbbször szakszerűtlenül is tanították a betűvetést. (Nem a lazán rajzolt nagy formákból haladtak a betű kis formái felé, mint a hajdani elemi iskolákban, hanem mindjárt – a kéz középcsontok fejletlensége miatt görcsössé váló – háromujjas ceruzafogást, és a füzet keskeny sorközeibe elhelyezett kis jelek írását erőltették.)
Kapcsolódó
Bocsi, de a grafológia nem tudomány
Aki a matematikát időnként kitűnően és könnyedén megoldja – Istenem, miért matematika a kis másodikos tantárgya, miért nem számtan?! –, az tudja és érti a számolást, csak időnként kikapcsol, vagy azért, mert pihen elbambulva, vagy azért, mert fontosabb, kreatívabb dolgokkal foglalkozik, mint az unalmassá őrölt matematikai gyakorlás.
És ami a legfontosabb: nyáron a gyerekek nagyon sokat fejlődnek, nemcsak testi-lelki értelemben, hanem az előző év során elsajátított, begyakorolt tananyagokat illetően is. A pihenés időszakában érik valódi készséggé, amit a tanévben – helyes módon – felvettek magukba. Ahhoz, hogy valami tényleg készséggé váljon, a részmozzanatoknak feledésbe kell merülniük. A mindennapos gyakorlás éppen ezt a jótékony lemerülést akadályozza meg, tehát azt is mondhatjuk, hogy a nyári gyakorlás a tananyag szempontjából is ellene hat a gyerek valódi fejlődésének.
A nyár a pihenés, a kikapcsolódás ideje gyermekünk számára, és erre a pihenésre, erre a kikapcsolódásra a valóban hasznos fontos iskolai tananyag valódi elsajátítása szempontjából is nagy szükség van.
Nők Lapja 1999/29. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images
