Kérdés: A fiam most múlt kétéves, a kislányom nyolc hónapos. De a férjem durvasága miatt már a terhesség utolsó hónapjában haza kellett költöznünk anyámékhoz, azóta felénk se nézett. A nyár elején azonban jelentkezett, hogy jogosult a láthatásra, és el akarja vinni a gyerekeket. Először csak hétvégére, aztán két hétre. Szerinte a törvény ezt biztosítja számára, mert ez szolgálja a gyerekek érdekét. Mindezt telefonon hadarta el, miközben eddig még egyszer sem látta a lányát. Azt mondta, ha nem biztosítjuk a láthatást, a gyámhatósághoz fordul. Lehet, hogy ez volt a válasz arra, hogy tavasszal beadtam a válópert. Azóta megint nem jelentkezik. Tényleg az szolgálná a gyerekek érdekét, hogy az apjuk, aki az egyiket még sohasem látta, a másikkal meg tíz hónapja nem találkozott, láthatás címén elvigye őket? Én ezt nem hiszem. Tényleg biztosítja ezt számára a törvény? Mondtam a férjemnek (lassan már csak a volt férjemnek), hogy itt nálunk, vagy az én jelenlétemben bárhol láthatja a gyerekeket. Mire ő azt válaszolta, hogy rám nem kíváncsi. Képtelen volt megérteni, hogy a gyerekek szempontjából tartom ezt egyedül elfogadhatónak. Természetesen, ha nagyobbak lesznek, s netán kialakul valami rendszeres kapcsolat, és meggyőződöm róla, hogy nem kell tőle féltenem a gyerekeimet, akkor nem gördítek akadályt a láthatás elé. De most?

Válasz: Igaza van. A harmadik életév betöltése előtt semmiképpen nem tanácsolható a láthatásnak ez a formája, különösen kezdetben, ilyen nagy kihagyás, több hónapos érdektelenség után. Arra kell gondolnunk, hogy valaki felhívta a férje figyelmét arra, hogy jelentős tartásdíj-kötelezettség fogja terhelni, ha nem neki ítélik a gyerekeket, vagy legalább az egyiket. Erre viszont nem sok reménye van, ha a különélés ideje alatt nem érdeklődött a gyerekek után, és nem gyakorolta a láthatást.

Igaz, hogy a törvényi szabályozásnak – és a bírói ítélkezésnek – a gyerekek „mindenekfelett álló érdekét” kell elsősorban szem előtt tartania, a gyermekek jogairól kötött nemzetközi egyezmény szerint, amelyhez Magyarország is csatlakozott. És

igaz az is, hogy a gyerekek érdeke azt követeli, hogy a szülők viszálykodásától függetlenül lehetőleg anyjuk és apjuk is legyen.

Tehát a törvény és a bírói gyakorlat arra törekszik, hogy megvalósuljon a láthatás, a gyerekeknek mindkét szülőjük megmaradjon.

De a gyerekek életkorára, természetesen, ennek az egyébként helyes törekvésnek is tekintettel kell lennie, és szakmai és jogi szempontból egyaránt nyilvánvaló, hogy a harmadik életév betöltése előtt – a gyermeki éntudat valamiféle kialakulása és megerősödése előtt – a láthatás gyakorlásának egészen más formái szolgálják a gyerekek érdekét, mint ez után.

Továbbá: nem szolgálja a gyerekek érdekét, ha egy egyébként közömbös, netalán durva magatartású és így megbízhatatlan szülő hosszabb szünet után, egyik napról a másikra, minden átmenet nélkül láthatási jogait akarja gyakorolni, ráadásul a gyerekek életkorának meg nem felelő formában.

A leírtak alapján úgy ítélem meg, hogy szó sem lehet arról, hogy az apa elvigye a gyerekeket akár csak hétvégére is,

a kéthetes (?!) időszakról nem is beszélve. Ezt számára, ebben a formában, a törvény sem biztosítja.

Ismerve a válópereket és a válóperek egy részében felbukkanó, meg nem alapozott állításokat, azt javasolom, hogy

álláspontját írja le levélben,

amelybe belefoglalja azt is, amit most írt, hogy férje hónapokon át nem érdeklődött a gyerekek után, de hogy ön ennek ellenére készen áll számára a láthatást abban a formában biztosítani, ahogy ezt most is írta. Azt is beleírhatja, hogy kételyei vannak szándéka komolyságát illetően, hiszen most már hosszabb ideje újra nem jelentkezett. A levélről legyen másolata, és adja fel ajánlva, hogy dokumentálva legyen ebben a formában is mindaz, ami eddig történt (illetve nem történt meg).

Valami kis reménysugár: láttam már olyan esetet is, ahol az apa csak hónapokkal – esetleg csak másfél évvel – később ismerkedett meg gyermekével, akit még a terhesség idején az anyával együtt otthagyott, és mégis valódi kapcsolat alakult ki közöttük. Erősíti ezt a lehetőséget, hogy második közös gyerekük kislány, s az apák néha nagyobb érzelmi odafordulásra, empátiára képesek (esetleg saját meglepetésükre is) lánygyerekeikkel szemben.

Nők Lapja 1999/30. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images