Igazából mindig kicsit zavarban vagyok mikor látom, hogy a főzés mint tudomány már hová fejlődött, milyen egy fine dining fogás, és hogy a séf egy elit foglalkozás. Én egyszerűen azt főztem, amit anyukám és apukám (Gregor József, operaénekes – a szerk.) is, ezek főként magyaros kaják voltak. Igazából nagyon sosem tanultam főzni csak figyeltem, ők mit, hogy csinálnak. Szegedi lány lévén, klasszikus étel volt nálunk a halászlé, de anyukám és apukám és másképp csinálta. Mindkettő nagyon finom volt, de anyukám például úgy készítette el, hogy passzírozta a halat. Tőle örököltem annak idején egy kézzel tekerhető klasszikus, alumínium halpasszírozót, amit sokáig nagy becsben tartottam. Azelőtt soha nem csináltam halászlevet, de kb. 15 évvel ezelőtt elhatároztam, megpróbálom.

Gregor József, operaénekes

Elmentem megvenni a hozzávalókat, és tudod, ilyenkor adják vele azt a kopoltyús halfejet, aprólékot, amit ha lepasszírozol, az adja a halászlé sűrűségét. Beleraktam egy fazékba, megfőztem – már a látvány is elég bizarr volt, de gondoltam, ha anyám kibírta, én is kibírom –, és elkezdtem ezeket a fura alkatrészeket lepasszírozni. Nem tudom mennyi ideig csinálhattam, de azt éreztem, hogy ettől ínhüvelygyulladást kapok… Az addig nagy becsben tartott halpasszírozót legszívesebben sírva földhöz vágtam volna. Beleakadtak a szálkák, így végül az anyukámtól örökölt eszközt úgy, ahogy volt, szálkákkal, halfej és kopoltyúmaradványokkal, mindenféle rémes dologgal együtt, sajnos fogtam és belevágtam a kukába. Megfogadtam, hogy soha többet neki se állok halászlét csinálni, inkább megőrzöm az emlékezetemben azoknak a szegedi halászléknek az ízét, amiket a szüleim csináltak.

Még színművészetis koromból az első önálló főzős élményem kb. az, hogy megvettem a gyorsfagyasztott bélszínrolót, sültkrumplit és kisütöttem. Akkoriban többre nem is nagyon volt időm. 23 évesen lettem anyuka, szóval igazából onnantól nem volt olyan opció, hogy nem főzök. Sosem főztem recept alapján vagy szakácskönyvből. Tudom, sokan küszködnek azzal, hogy >>jajj, vajon milyen lesz a nokedli állaga, sikerül-e a palacsinta<<, de valahogy ezeket még sosem rontottam el. Oké, nem tudom feldobni és a levegőben megfordítani a palacsintát, de olyan még nem volt, hogy ne tudtuk volna megenni.

Egy időben nagyon sokat főztem, aztán meghívtak egy főzős műsorban, ahol az első nap kiestem, ami borzasztóan elvette a kedvemet. Amennyire imádtam régen, hogy egy családra főzök, és mindig van leves meg második, mostanra eléggé eltűnt belőlem ez a fajta motiváció. Nem tagadom, hogy időhiánnyal küzdő emberként, ha úgy alakul én is szoktam ételt rendelni. Ma már ez egyáltalán nem ciki, sőt sokszor egészségesebb, változatosabb és olcsóbb megoldás is, másfelől szerintem nagyon nehéz valamiből kifejezetten egy adagot főzni. Szóval, ha csak magamról lenne szó, biztos nem főznék, de mindig is a gyerek volt az elsődleges.

A fiam sportol, így itt a másik nagy kihívás, kitalálni, megkérdezni: mit ennél? Amire a válasz legtöbbször: nem tudom… és akkor gondolkodhatok, mi az amitől nem hízik, ami jó a sportolóknak, de azért legyen változatos, mert minden nap nem fogja ugyanazt megenni.

Napról napra lavírozok, hogy ezt megoldjam. A csirke viszont klasszikus kedvenc.

Egy olyan receptet osztok meg veletek, ami tulajdonképpen elég egyszerű. Egyébként nálunk először apukám gondolta tovább a sima, hagyományos rakott krumplit, ami a szakácskönyvében is megjelent Falstaff kedvence néven. Ő még sertéscombból készítette, én már csirkehússal. Arányokat nagyon nehezen mondok, mert akárcsak édesapám, soha életemben semmilyen mérleget nem használtam, mindig érzéssel főztünk.

Illusztráció: Freepik

Hozzávalók:

1 kg csirkemell filé

1,5 kg krumpli

2 dl tejszín

1 kk mustár

10-15 dkg trappista sajt

Rétegenként 3 gerezd zúzott fokhagyma

Só, bors ízlés szerint

Az alaposan megmosott héjas krumplit félig puhára előfőzöm, csak ezután pucolom meg és szeletelem karikákra. Kevés olajon a felvágott csirkemellet megfuttatom, fehérre sütöm, jöhet rá a só, bors, zúzott fokhagyma és a mustár. Nagyméretű, mély kivajazott tepsibe sorba rakosgatom a krumpli karikákat és felváltva rétegzem a csirkés raguval. A végén meglocsolom a két deci főzőtejszínnel, ettől lesz jó kis krémes állaga. Hogy mennyi ideig sütöm az jó kérdés, nem szoktam nézni az órát… leginkább úgy mondanám, hogy beteszem és amíg sül kiporszívózom a lakást. Reálisan úgy fogalmaznék, hogy 170°C-os, előmelegített sütőben, légkeverésen 35-40 perc lehet, utána szórom rá a reszelt trappista sajtot, amit újabb tíz perc alatt rápirítok. Jó étvágyat!

A képekért köszönet Gregor Bernadettnek!