Sokkolta a brazil tengerbiológusokat, amikor néhány évvel ezelőtt egy fiatal hosszúszárnyú bálnára bukkantak az amazóniai esőerdő mélyén. Az állatot az Amazonas folyó egy távoli, erdős szigetén találták meg, az évnek azon időszakában, amikor a bálnák általában több ezer kilométert vándorolnak északról délre. Bár becslések szerint több tízezer hosszúszárnyú bálna él az Atlanti-óceánban Brazília partjaihoz közel, nyáron szinte mindegyikük az Antarktisz felé vándorol táplálékszerzés reményében, a szóban forgó példányt viszont az Amazonas folyó torkolatánál találták meg – mintegy 6500 kilométerre az úti céljától. Mindez finoman szólva zavarba ejtette a tudósokat.
A Bicho D’Água nevű brazíliai természetvédelmi csoport tagjai találták meg az állatot, miután néhány, egy mangrovefa körül keringő keselyűt követtek az Amazonas folyó Marajó-szigetén – adta hírül anno a The New York Times. A mintegy 8 méter hosszú bálna élettelen testét a parttól mintegy 15 méterre, sűrű bokor- és bozótrengetegben találták meg a tudósok. Az észak-brazíliai Pará állam kormánytisztviselői a helyi hírügynökségeknek azt mondták, hogy az állat már legalább néhány napja halott lehetett, mikor megtalálták a tetemét.
Hogyan került bálna az amazóniai esőerdőbe?
Kapcsolódó
Bálnalesen Olaszországban
„Úgy képzeljük, hogy lebegett, és az árapály vitte be a mangroveerdőkbe – mondta Renata Emin, a Bicho D’Água elnöke a G1 brazil hírportálnak. – A kérdés az, hogy mit keresett egy hosszúszárnyú bálna februárban Brazília északi partjainál. Ez nagyon szokatlan.” A csoport feltételezései szerint a fiatal bálna elkalandozhatott az anyja mellől.
A biológusok megvizsgálták a tetemet, és arra utaló jeleket kerestek, hogy mégis hogyan pusztulhatott el az állat, majd mintákat is vettek a boncoláshoz. A tetem, bár mindössze fele akkora volt, mint egy kifejlett egyed, így is túl nagynak bizonyult (és túl távoli területen hevert) ahhoz, hogy elszállítsák.
A mai napig is csupán találgatások szólnak arról, pontosan mi történhetett a bálnával
(egyesek szerint a tengerben lévő műanyag okozhatta halálát) – mindenesetre a legtöbben megegyeznek abban, hogy valószínűleg már halott lehetett, mikor a szárazföldre sodródott.
Védjük a bálnákat!
Becslések szerint a 19. és 20. században bálnavadászok legalább 200 000 hosszúszárnyú bálnát öltek meg a déli féltekén, a tudósok szerint pedig mindez nagyjából megtizedelte a populációt. Az elmúlt évtizedek világméretű természetvédelmi erőfeszítései és a bálnavadászat betiltásáról szóló törvények (a kereskedelmi célú bálnavadászatot 1994-ben tiltották be Dél-Amerikában és az Antarktiszon) azonban megmentették az egykor veszélyeztetett fajt.
Mivel azonban egyre több hosszúszárnyú bálnával osztozunk a bolygón, sajnos megnőtt annak az esélye is, hogy ezek az állatok halászhálókba gabalyodnak vagy hajóval ütköznek. A Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság becslése szerint évente mintegy 300 000 bálna és delfin pusztul el amiatt, hogy valamilyen halászeszközökbe akad – ezzel együtt pedig ezt tekinthetjük a vezető haláloknak a bálnák esetében.
Kiemelt kép: Hosszúszárnyú bálna (Megaptera novaeangliae) Alaszka környékén – Fotó: Wolfgang Kaehler/LightRocket via Getty Images
