A Száguldó Cirkuszként is emlegetett Forma–1 világszerte rajongók millióit ülteti kéthetente vasárnaponként a tévé elé, hogy lássák, ahogy a pilóták az aszfalton kergetik egymást. Azonban nem csak az igazi sztárokká vált versenyzőkből áll a verseny; a csapatoknál több száz, háttérben dolgozó gondoskodik arról, hogy minden tökéletesen alakuljon egy-egy futam során. Idén ismét kilátogathattam a Hungaroringre a The Ritz-Carlton, Budapest jóvoltából , akik már 2019 óta a Mercedes-AMG PETRONAS Formula One Team hivatalos partnerei (tavaly a W Series nevezetű betétfutam egyik legkiemelkedőbb pilótájával, Beitske Visserrel készíthettem interjút), ahol a 38. Magyar Nagydíjon találkozhattam is az egyik ilyen háttéremberrel, akinek segítségével kicsit bepillanthattam a kulisszák mögé.
Carrie Donaghy Mercedes-AMG PETRONAS Formula One Team jogi igazgatója egyike azoknak a (szerencsére egyre gyarapodó számú) nőknek, akik az autósport világában is vezető szerepet töltenek be.
Pénteken, a szabadedzések megkezdése előtt találkoztunk a paddockban, azaz a pálya szélén luxuskonténerekből felhúzott ideiglenes „faluban”, amit a világ minden tájára magukkal cipelnek a csapatok (innen is ered a cirkuszos becenév). A látszólagos káosz ellenére mindenki percre pontos menetrendet követve végezte a dolgát, én pedig csak kapkodtam a fejem, na meg persze ámultam a testközelből is lenyűgöző autókon és pilótákon, akik lazán sétáltak el a dolgukra menet mellettem. Egy biztos: itt mindennek megvolt a helye és az ideje, muszáj volt felvenni a tempót, ami igazából jól is jött, mert nem volt idő izgulni sem azon, hogy egy ilyen milliárdos, komoly gépezetben majd porszemként elbénázok valamit interjú közben. Tom, aki már lassan két évtizede a csapat tagja, rutinosan intézkedett, hogy minden flottul menjen, és időben ott legyek, ahol éppen lennem kell, így a biztonsági forgókapuknál legalább három különböző kártya lecsippantása után már a Mercedes-AMG PETRONAS Formula One Team ideiglenes főhadiszállásán is találtam magam, ahova kisvártatva Carrie is megérkezett.
Vezető pozícióba küzdötted fel magad, ráadásul az autósportok királynője, a Forma–1 egyik meghatározó csapatánál dolgozol, ami nagyon inspiráló. Mesélnél nekünk a történetedről?
Kiskorom óta csak ügyvéd akartam lenni, így hát jogot tanultam Angliában, amit nagyon szerettem. Összesen hatéves a képzés, amely során négy évet az egyetemen, kettőt pedig az iparban kell eltölteni. Nagyon-nagyon nehéz volt megszerezni azt a két év tapasztalatot, mivel 2010-ben végeztem, a válság közepén, és hiába diplomáztam le, nem kaptam munkát. Aztán végül kaptam egy ajánlatot egy ügyvédi irodától, amit jobb híján elvállaltam.
Hat hónapot töltöttem a posta kézbesítésével a jogi végzettségem dacára, mert tényleg nagyon szerettem volna ügyvéd lenni.
Aztán végül elvállaltam egy állást ennek a cégnek a jogi osztályán, de nem igazán tetszett. Nagyon kemény környezet volt, különösen 2011–2012-ben. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy egy gyakornoki állást vállalok egy olyan cégnél, ahol közúti autókkal foglalkozhatunk, amit egy évig kellett volna csinálnom, a végén pedig átmentem a Forma–1-es csapathoz.
Érdekeltek a technikai sportok vagy az egész véletlenül alakult így?
Igen, mondhatni, hogy egy véletlen lehetőség volt. Valaki vigyázott rám odafentről.
Mennyire tartod nehéznek az utat, amit bejártál?
Elég nehéz volt. Mindig azt hittem, hogy majd egy ügyvédi irodában leszek ügyvéd, és minden simán fog menni, de hirtelen rátértem erre az útra, amiről nem sokat tudtam. A Forma–1-et sem ismertem annyira, nem igazán tudtam, hogy miről is szól igazán. Anyukám Michael Schumacher rajongóként mindig nézte a Forma–1-et, amikor fiatalabb voltam, de én nem. Tehát úgy döntöttem, hogy hat hónapot adok magamnak, addig csinálom ezt a munkát itt, de azóta eltelt tíz év, ami alatt gyakornokból jogi igazgatóvá küzdöttem fel magam. Szóval nagyon sokat dolgoztam, ami kemény volt, de ugyanakkor jó móka is. Szóval bár eleinte nem érdeklődtem a technikai sportok iránt, és nem akartam ezen a területen dolgozni, mégis itt kötöttem ki. Én pedig nagyon szerencsésnek érzem magam, mert ez egy csodálatos világ, amit imádok, és hatalmas kihívást jelent minden nap.
Hogyan néz ki egy munkanapod?
Van egy tízfős csapatom. A vállalaton belül mindenfélével foglalkozunk, így lehet, hogy egyszer éppen versenyzői szerződéseket kötünk, vagy máskor nagy szponzori szerződésen dolgozunk. De előfordulhatnak munkajogi ügyek, ingatlannal, adatvédelemmel, építőiparral, marketinggel, szakszervezettel kapcsolatos dolgok is. A jogi munka minden olyan típusát lefedjük, amely egy normál üzleti vállalkozásban is előfordul, és mindezek tetejébe jön még a sport is, mivel rengeteg szabálynak és előírásnak kell ezen a területen is megfelelni. Szóval én és a csapatom is folyamatosan a különböző kihívások között navigálunk, amelyekkel szembe kell néznünk nap mint nap.
Mik jelentik a legnagyobb kihívást a munkádban, és mi az, amit a legjobban szeretsz benne?
Azt hiszem, a kihívást a munka puszta mennyisége és széleskörűsége jelenti, mert ismerni kell a munkajogi kérdéseket, de ismerni kell a sportot is, ami elég nehéz. Azt hiszem, amit a legjobban szeretek benne, az a változatosság, hiszen világklasszis Forma–1-es versenyzőkkel dolgozhatok együtt. Ráadásul egy hihetetlen csapat vesz körül, akik szuper magasan teljesítenek. Igaz, hatalmasok az elvárások, de ennek köszönhetően folyamatosan fejlődhetek. Nincs két egyforma nap, és nincs két egyforma feladat. Mindig minden változik, ami valójában egy hatalmas fénypontja ennek az utazásnak, mert két egyforma nap elég unalmas lenne, nem igaz?
Mennyi utazással jár a munkád? Minden városba követed a csapatot?
Elég szerencsés vagyok, mert talán négy-öt versenyre kell mennem évente. Igazából a Hungaroring a kedvenc pályám, Budapest pedig nagyszerű város. Valószínűleg többet jártam már Budapesten, mint bármelyik másik pályán.
Van ilyenkor lehetőséged szétnézni Budapesten?
Igen, és nagyon szeretem. Gyönyörű az építészete, nagyon inspiráló sétálni. Szóval szeretek ide járni, és a pálya is nagyszerű elrendezésű, mert a nagy részét be lehet látni, bárhol is állunk. És – ezt mindig elmondom – a szurkolók is rendkívül szenvedélyesek itt, ami nagyon, nagyon jó.
Hogyan tudod összeegyeztetni a munkádat és a magánéletedet?
Nagyon nehezen. Azt hiszem, a csapat nagyon megértő azzal kapcsolatban, hogy szükség van a pihenőidőre. Szerintem nagyon fontos, hogy a munkán kívül olyan emberekkel vegyük körül magunkat, akik nem feltétlenül a mi szakterületünkön dolgoznak, így inspirációt meríthetünk belőlük, és nem mindig a munkára gondolunk. A barátaim nagyon megértőek a munkámmal kapcsolatban, és valójában nagyon büszkék rám. Nagyon jó érzés, hogy néha magammal hozhatom őket, és amikor vasárnap nézik a versenyt, tudják, hogy van egy nagyon kis részem nekem is a csapatban.
Hiszem, hogy mindig szakítani kell időt arra, hogy az elménket és a testünket is kordában tartsuk, például menjünk ki a szabadba egy hosszú sétára.
Van egy kiskutyám, vele szoktam. És gondoskodom arról, hogy mindig megteremtsem ezt az egyensúlyt, mert ha nem találjuk meg az egyensúlyt, akkor nem fogunk jól teljesíteni a munkában.
Jut időd valamilyen hobbira?
Igen, akad. Szeretek olvasni, és időt tölteni a barátokkal és a családdal. Nagyon szeretek utazni is. A legjobb módja a kikapcsolódásnak, azt hiszem, nevetni és lazulni a szeretteinkkel. Ha pedig van időm, akkor elhagyom Oxfordot, ahová azután költöztem, hogy megkaptam ezt az állást.
Mind a jog világában, mind az autósportban továbbra is a férfiak dominálnak. Hogyan látod a nők jövőjét ezeken a területeken?
Mióta csatlakoztam a csapathoz – ennek tíz éve –, határozottan az az érzésem, hogy több nő van jelen. Rengeteg munkába került ide eljutni, de nem feltétlenül azért, mert nő vagyok – mindenképpen kemény munka jó karriert befutni. Szóval nem hiszem, hogy a nemem bármiben is akadályozott volna, mert mindig is nagyon fontosnak tartottam azt a mondást, hogy ha bebizonyítod, hogy igazán jó munkát tudsz végezni, akkor minden más jön magától. Mindig azt tartottam szem előtt, hogy hiteles és rugalmas legyek, mert mindig lesznek kihívások, amikkel szembe kell nézni.
Néha mi leszünk az egyetlen nő a szobában. És ez nem baj.
Szerintem az is nagyon-nagyon fontos, hogy más ambiciózus nőkkel vegyük körül magunkat, akikből inspirációt meríthetünk. De a legfontosabb dolog az, hogy mások számára is inspirálóak legyünk, hogy lássák, hogy mindez lehetséges. Ez folyamatos zsonglőrködés és kemény munka. Lesznek kihívások, de amíg támogatni tudjuk egymást, kedvesek vagyunk, és nagyszerű emberekkel vesszük körül magunkakat, addig nincs ok, amiért ne tudná bárki megcsinálni. Amikor mi vagyunk az egyetlen nők valahol, akkor csak magabiztosnak kell lennünk, hinnünk abban, amit tudunk, és abban, hogy azért vagyunk ott, mert meg tudjuk csinálni a munkát. Mindig emlékeztetnünk kell magunkat erre.
Volt valamilyen titkos stratégiád?
Láttam egy idézetet Michelle Yeoh-tól, a színésznőtől. Valahogy így hangzott: „Légy rugalmas a karrieredben.” Szerintem ez egy nagyon jó szemléletmód. Ha rugalmasak maradunk, nyitottak a kihívásokra, akkor bármi is kerül az utunkba, sikerülni fog. Amikor elkezdtem, láttam-e magam, hogy ide jutok? Egyáltalán nem. De sikerült, és azt hiszem, azért, mert eléggé lazán kezeltem a dolgokat, nyitott voltam a kihívásokra, nyitott voltam a lehetőségekre.
Ez a legfontosabb képesség, amivel rendelkezni kell ahhoz, hogy ilyen területen dolgozzon valaki?
A kemény munka és a kitartás, de talán az utóbbi. Viszont ez minden karrierre igaz, nem csak az autósportra, mert mindig érni fognak kudarcok. De azt hiszem, ami igazán jó a Mercedes-AMG PETRONAS Formula One Teamben, az az, hogy olyan a kultúránk, hogy ha valaha is hibázol, akkor az a megnyugtató érzés vesz körül, hogy nincs semmi baj: tanulsz belőle és továbblépsz. Míg más cégeknél nem feltétlenül van meg ez a kényelem. És szerintem nagyon fontos, hogy megvan ez a pszichológiai biztonság.
Hogyan birkózol meg a stresszel?
Érdekes módon pont ma reggel gondolkoztam el azon, hogy tulajdonképpen nem igazán szoktam stresszelni a mindennapi munka során. Egyedül azokon a dolgokon szoktam, amikre nem vagyok felkészülve, és érdekes módon a nyilvános beszéd az, amiben nem vagyok a legmagabiztosabb.
Ilyenkor mit teszel?
Van egy módszer, úgy hívják, hogy dobozlégzés. Ezt csinálom vagy három percig, ami teljesen megnyugtat. Be kell csukni a szemünket, és elképzelni, ahogy a levegő körbe-körbe megy bennünk, és ez tényleg működik.
Mit üzensz azoknak a fiatal lányoknak akiket nagyon érdekel az autósport vagy a jogi pálya, de nem tudják, hogyan kezdjenek bele egy ilyen karrierbe?
Azt mondanám, hogy ne az járjon a fejükben, hogy „ügyvéd akarok lenni a Forma–1-ben”. Szerintem érdemes egy kicsit nyitottabbnak lenni, minél több tapasztalatot szerezni az életről és a különböző karrierekről, már csak azért is, hogy ki tudjuk zárni, mit nem akarunk csinálni. Szóval szerintem az első számú dolog, hogy legyünk kíváncsiak. Éljünk az adódó a lehetőségekkel, legyünk rugalmasak, legyünk kedvesek, vegyük körül magunkat olyan nőkkel, akik inspirálóak, és akiket inspirálhatunk.
Kiemelt kép: Mercedes-AMG PETRONAS Formula One Team