Mint annyi más jó dologért az életben, a teafogyasztás szokásáért is a kínaiaknak, vagy inkább a véletlennek tartozunk köszönettel. A legenda szerint Shennong császár és gyógyfűszakértő jött rá még időszámítás előtt 2737-ben, hogy a forró vízbe áztatott leveleknek nyugtató és gyógyító hatásuk lehet. Shennong ugyanis mindig felforraltatta a vizet, mielőtt ivott volna belőle. Egyszer azonban, amikor éppen úton volt a hadseregével egy távoli országrészbe, a vizét forraló szolga nem vette észre, hogy egy vadteabokor levele esett a forró vízbe. A víz ugyan megbarnult, a császár azonban így is megitta, és megtetszett neki a főzet frissítő hatása. A szokás pillanatok alatt elterjedt a Közel- és Távol-Keleten a selyemút országai mentén, a nyugati világot azonban viszonylag későn, a 16. században hódította meg a teázás, amikor a portugálok, a hollandok és később az angolok bázisokat építettek ki Ázsiában.

India nemzeti itala

Amikor azonban végre bemutatták a teát a Nyugatnak, népszerűségét többé nem lehetett megállítani. Különösen az angolok őrültek meg érte, olyannyira, hogy bár a Brit Birodalom már réges-rég összeomlott, mégis a mai napig minden egykori brit gyarmaton rajonganak a népek a teáért. Egy jó csésze tea elfogyasztása közben mindannyian egy több ezer éves rituálé résztvevőivé válunk, s ennek a rituálénak a jelentősége jóval meghaladja a sima élvezetet. A 16. századi Japánban például a teaházaknak azért volt olyan alacsony a bejárati ajtajuk, hogy csak négykézláb lehessen rajtuk bemenni. Így ugyanis a látogatók kénytelenek voltak a kardjukat az ajtón kívül hagyni, ezzel biztosítva az összejövetel békés, civilizált hangulatát. És bár a teát tekintjük – jogosan – India nemzeti italának, valójában csak az 1950-es években terjedt el széles körben az országban, amikor az Indiai Teabizottság kampányba kezdett az ital népszerűsítéséért. Nem túlzás hát, ha azt állítjuk, a tea történelmén keresztül a világ történelmét ismerhetjük meg: hogyan utaztak az emberek kontinensről kontinensre, magukkal hurcolva szokásaikat új lakóhelyükre, ahol a régi szokásaik új köntöst öltöttek és igazodtak a helyi viszonyokhoz. Az életben kevés egyetemes dolog létezik, ám egy egyszerű csésze tea elfogyasztása talán az a fajta élmény, amelyen a világ összes kultúrája osztozik.

…

További érdekességet találsz a teáról a Nők Lapja Tél különszámában!

Szöveg: Oravecz Éva Csilla

Fotó: Thinkstock