„Mindjárt hatvan leszek, nem érdekelnek az elvárások” – Beszélgetés Für Anikóval

A színházszeretők sok mindent képzelnek a művészekről. Például én azt hittem, a nyár–színész–láblógatás egyfajta szentháromság. A sztár az évad végén lemossa a sminket, ledobja az utolsó előadás jelmezét, bezárja az öltözőt, aztán szeptemberig pihen. De akad, akinél ez nem így működik. Für Anikó ebben is különc, a szó jó értelmében.

Utoljára egy fergeteges kínai vacsorán találkoztunk. Meglepett, hogy van egy közös ázsiai barátunk.

Igen. A vacsorameghívás nekem is Liu Zhong Hua doktortól jött, aki harminc éve él Magyarországon, nagy tudású, csodálatos orvos, és nagyon jó ember. Időnként összehívja egy beszélgetésre, finom falatokra, illatos teákra azokat, akiket a szívébe zárt a mi kis hazánkban. Rengeteg a betege, sok embert, sok művészt meggyógyított. Mi is így kerültünk kapcsolatba.

Téged kezelt?

Igen, egy ismerős ajánlotta. A sok panaszt okozó nyaki gerincsérvemmel kerestem meg 2000-ben. Holisztikus a szemlélete, ötvöz több gyógymódot. Ő és a gyógytorna mentett meg a műtéttől. Azóta tartjuk a kapcsolatot.

Gyakran jártok baráti társaságba?

Ez nagyon változó. Év közben nincs erre lehetőség, az estéim a színházé, a családé, de amint kitör a nyár, igyekszünk bepótolni mindazt, ami a színházi évadban elmaradt. Ma azért kértem a találkát későbbre, mert tegnap Pomázon voltunk barátoknál, tízkor indultunk haza, aztán készültem a mai beszélgetésre, a fotózásra, hajnali háromkor feküdtem le, hogy rendben legyen körülöttem, rajtam minden.

A szakemberek szerint az éjfél előtti alvás a legjobb a szervezetnek.

Tudom, de aki azt a szakmát űzi, amit én, annak fordított a bioritmusa, éjjeli bagoly vagyok, már ez a természetes, harmincöt év alatt megszoktam.

És mi az, amire a kései órákat ­használod?

Mindenre. Képes vagyok késő este is tenni-venni a házban. Azt hiszem, az olyan embert nevezik güzünek, amilyen én vagyok. Nem tudok leülni a fenekemre, pihenni, és nézni ki a fejemből, nekem valamit mindig csinálnom kell. Amikor azt hiszem, kész, rend van, szétnézek, és azonnal meglátok valami tennivalót. Keresem a feladatot. Az én legnagyobb ellenségem az idő, és Für Anikó.

Akkor a nyáron sem lesz ­­láblógatás?

Azt én nem bírnám. Persze ha nem otthon vagyunk, és nem az én felelősségem a rend, akkor el tudom engedni magam egy kicsit. Tengerparton maximum három–öt nap az, amíg nyugton tudok maradni. Ennyi elég, aztán sikítva menekülök, ahol valami tartalmat is kaphatok. Ugye ez nem beteges?

Talán nem. De fontos a gléda?

Nem. A harmóniát szeretem, és a szépet, ami természetesen mindenkinek mást jelent. A rend ezt nekem optimalizált formában nyújtja, hát amit tudok, kihozok belőle.

A férjedre és a fiatokra is gyakorolsz egy kis nyomást?

Igen, és ez nem jó. Óriási kihívás velem élni, erről a férjem nem újságcikket, hanem könyvet tudna írni. Persze a kontroll működik bennem, és olykor sikerül visszafognom magam. Sokáig nem értettem, ha valaki nem veszi észre a feladatot, de mára rájöttem, a férfiak mást vesznek észre, másképp működnek, másképp vannak bekötve. Alkalmatlanok arra, amire egy nő, anya, feleség. Hát ezért egészítjük ki egymást, és hát ezért van bizonyos pillanatokban diszharmónia.

András fiatok a lázadó kiskamasz­éveit éli. A gyerekszoba rendjét is figyeled?

Csak egészséges mértékben, és csupán azt hajtogatom, ami rutin, „tedd rendbe az ágyadat, pakold el a játékaidat”. Van egy segítségem, aki két-három hetente a nagytakarításban társ.

A házat jókora kert veszi körül. Ti dolgoztok benne?

A kert háromszáz négyszögöl, és egy Dsida Jenő-vers jut eszembe: „A párholdas kert is vadon, / ha a sötét varázsa érte / s a véknyan szűkölő, porázra / kötözött szél a lombot rázza.” A lépték más, de ilyen a kert. Szeretek ott ügyködni, meghat a növények kitartása, hogy aszályban is élni akarnak, és beérik a hajnali párával. Ha alkalmam van rá, csinálom, jó fizikailag elfáradni, látni az eredményt. Szeretem, ha a munkának van látszata, talán mert az én hivatásom szerinti munkám eredménye nem mérhető sem kilóra, se centire, az a pillanaté. 

Konyhakertetek van?

Nincs. Nem termelünk semmit, az nem fér bele az életünkbe. Fák, virágok, bokrok. És már van levendulám is, a fogadott öcsém hozta, aki kertész. A nyár extra örömét pedig idén a minap beszerelt napelemes kerti zuhany adja. (Csörög a telefonja.) Bocsánat, András hív. (Fölveszi.) Itt vagyok, szívem! Igen, megihatod azt a fémdobozost. Oszd be, és ne legyen nagyon hideg! Szeretlek, puszi! 

Egy kamasz erre rákérdez?

Igen, ő ennyire jó gyerek, közben igazi kis pasi. De mert a kólára rákérdezett, ne gondold, hogy vaskalapos, kemény anya vagyok. Nem tiltok semmit, mert tudom, minden tiltás rossz, és egy valamirevaló gyerek a hátad mögött úgyis megcsinálja, amit akar. Közben tudom, okos, racionális megközelítéssel, érveléssel, magyarázattal célt lehet érni. Andris, hála Istennek, nem egy totálisan szabálykövető gyerek, van akarata, és tud makacskodni. 

A fiatok nagyon klassz gyereknek tűnt azon a bizonyos vacsorán, tizenévest nem láttam így szopogatni a pekingi kacsa csontjait. 

Hát András egy hedonista, Bika jegyű gyerek, imád jókat enni. Zsigerből szépen beszél, rendkívül figyelmes. Bárhova megyünk, mindenütt megdicsérik. Ő egyszerűen ilyen.

Te is szeretsz enni, mégis feltűnően vékony vagy.

Fogytam, másfél konfekciómérettel vagyok kisebb. Ez nem hiúsági kérdés, hanem tartanom kell az iramot a gyerekkel, biciklizni, tollasozni, futni. Nem eszem fél lovat naponta, de nem is diétázom. Csak akkor eszem, ha éhes vagyok, nem nézem az órát, és soha nem jóllakásig tömöm a gyomrom. A torna minimá­lisan része az életemnek, reggel negyven percet szánok erre. Az épp „hol fáj, hol feszül” alapon magam állítottam össze a gyakorlatokat a gyógytorna és a pilates elemeiből. Negyedóra feszítés, a többi nyújtás, lazítás. És figyelek a holdnaptárra, az egy csodás dolog! Ha óceánokat képes mozgatni, képzelheted, mennyire hat ránk. A régieknek a kisujjukban volt, és én is néha áltatom magam, nem csak öregszem, tanulok is kicsit.

Ezt jó, hogy említed. Miként viszonyulsz az évek múlásához?

Mondd ki: az öregedéshez! Jól viszonyulok, láttam magam húszévesen, és kíváncsi vagyok a hatvan-, hetvenéves arcomra is. Engem az öregedés fizikai része, a mozgás beszűkülése, az itt fáj, ott fáj zavar, nem az, hogy kettővel több szarkaláb van a szemem sarkában. 

Elhiszem, mert nem fedeztem fel rajtad semmi műdolgot.

A hajam se festem, teljesen reménytelen vagyok. Nincs feltöltés, nincs tetoválás, én nem kérem, de nem ítélkezem, aki szereti, éljen vele, csináltassa. A plasztikai sebészet divat, számomra a fizikai mobilitás, a működőképesség megőrzése és a fájdalommentes élet fontosabb. A fiatalsággörcs – én így nevezem – óriási biznisz, véleményem szerint prototípussá degradálja a nőket, készül sok egyforma arc. Az öregedést nem lehet megállítani, ahogy a lavinát sem képes visszatartani semmi.

Szeretsz kilógni a sorból?

Elítélsz, ha azt mondom, igen? Mindig szerettem kicsit szembe menni a dolgokkal, és tudod, csak a döglött hal úszik az árral, ezt vallom. De ez nem elhatározás, ilyen vagyok. Nem követek divatokat, nem állok be minden sorba. Ha bemondják, mi az évszak divatszíne, a ruhatáramban véletlenül sem nyúlok az után a szín után. Mindjárt hatvan leszek, mindent úgy csinálok, ahogy jólesik, nem érdekelnek az elvárások.

Dolgozol a nyáron?

Módjával. Lesz néhány koncert, Dés Lászlóval, az Így öten produkcióban, ahol nem más, mint Mácsai Pál a duettpartnerem, és amelyben vadonatúj dalok is hallhatók, Bereményi Géza és Grecsó Krisztián szövegeivel. Aztán lesz nagyjából egy hét filmforgatás, egy csodás szereppel, és hamarosan elkészül az új albumom.

Ez nem tűnik kevésnek. Miben ­láthatunk majd?

Egy sorozatban, de a többi még titok. Annyit azért elárulhatok, eddig anyákat alakítottam, most nagymama leszek. Remek sminkesek öregítenek.

Kedves, jó öreg nagyi leszel?

Hát, nem az a kötögetős, mesebeli, kontyos… Inkább öntörvényű, ­amolyan karcos. Nem az a negédes cukorfalat.

Mikor láthatjuk?

Nem tudom, meddig tart az utómunka, csak azt, hogy szeptemberig forgatunk.

Az albumról mondasz valamit?

Ősszel jelenik meg, tizenkét szám lesz rajta, az érdekessége pedig az, hogy ebből tíz duett.

Kikkel énekelsz?

Epres Attilával, Gerendás Péterrel, Heincz Gábor Bigával, Hrutka Róberttel, Kálloy Molnár Péterrel, Kohánszky Royjal, Nagy Ervinnel, Petruska Andrással, Schrott Péterrel és Schwartz Dáviddal. Régen meglévő dalok, Hrutka Róbert és Jamie Winchester zenéi, és a férjem, Fekete György szövegei. Az ő ötlete volt ez a projekt. Férfi- és női dolgokról énekelek, lesz benne humor, líra, úgy érzem, a mit és hogyan kérdésekre adható válaszokat sikerült jól megfognia.

Mi az, amit nem tudnak még rólad a rajongóid?

Azt hiszem, nyitott könyv az életem, talán lerágott csont vagyok, de azért örülök, hogy jót beszélgettünk!

 

Fotó: Falus Kriszta, asszisztens: Andelka Savovic, styling: Haberland-Isai Anita, Földi Fanni, smink: Pataky Ági, 

haj: Radván Simon, ruha: Reserved, Liu Jo, öv: Van Graaf / Joop, fülbevaló: Zara, H&M, gyűrű: H&M