– Ha a láthatatlan világról van szó, akkor első helyen emelném ki az asztrológiát, amelyben hiszek, és amellyel kapcsolatban kellemes emlékeim vannak. Még a kétezres évek elején három olyan barátnőm, akik nem ismerik egymást, arról számoltak be, hogy jártak egy fantasztikus asztrológusnál, Csom Marcsinál. Az egybeesés miatt úgy éreztem, a sors jelet küldött: őt nekem is fel kell keresnem.

– Általában az emberek akkor mennek asztrológushoz, amikor bajban vannak, vagy válaszút elé kerülnek.

– Ez így igaz, mert a kíváncsiságomon kívül az életemnek olyan időszakában voltam, amikor szívesen megkérdeztem volna egy hozzáértőt: mit lát, mi vár rám?

– Használható tanácsokat kaptál tőle?

– Igen, de ami igazán megdöbbentő volt, hogy az előző életemről azt mondta, Szentpéterváron éltem. Ez azért ért sokként, mert a gimnázium mind a négy évében megnyertem orosz nyelvből a szépkiejtési versenyt, ahol mindig megállapították, szentpétervári akcentusom van. De az is izgalmas volt, hogy semmit nem mondtam ennek az asztrológusnak, mégis tudta, hogy a zenész férjem a világ mely táján koncertezik éppen. Sőt! Felsorolta azoknak a városoknak a nevét, ahol fellépett, illetve ami még előtte állt. Csom Marcsi azt mondta, István (ifj. Bergendy István – a szerk.), a férjem a korábbi életeiben kalóz volt, és az akkori turnén azokat a helyeket járta végig, ahol korábban tengeri rablóként megfordult.

– A Skorpióban lévő Merkúr alapján az agyad olyan, mint szivacs: pillanatok alatt magába szívja a tudást.

– A rövid távú memóriám rettenetes, gyakran elfelejtem, mi történt tíz perccel korábban, viszont a régi dolgokra kristálytisztán emlékszem.

– Hogyan tudod a színházi szövegeket megjegyezni?

– Vannak kollégáim, akiknek ha délelőtt szólnak, hogy este be kellene ugrani valaki helyett, pillanatok alatt hihetetlen mennyiségű szöveget meg tudnak tanulni. Nekik fotografikus memóriájuk van, ezért képesek erre. Sajnos én ezzel nem rendelkezem. Beosztom a szövegemet, és minden nap fél órát tanulok. Így rögzül gyorsan és tökéletesen a szerepem.

– A Rák aszcendens és a Skorpió kiemeltség a fokozott lelki érzékenységről árulkodik.

– Az emberek azt gondolják, hogy kemény nő vagyok, aki mindent elbír. Persze ennek az is az oka, hogy ezt közvetítem magamról, miközben szó sincs erről. Nem állok le vitatkozni, nem harcolok. A bántásokat, sértéseket magamra veszem, a lelkemben tárolom. Egy idő után testi tüneteket okoznak: a csalódástól fáj a hátam, a nyakam.

– A horoszkópod szerint a baráti, kollegiális kapcsolataid közül több végződik csalódással.

– Ez is igaz. Legutóbb egy olyan kolléga okozott csalódást, akivel nagyon jó viszonyban voltunk, szakmai szerelem volt közöttünk, mert nagyon sokat és remekül dolgoztunk együtt. Egyik pillanatról a másikra hátba szúrt.

– Te pedig nem mondtad meg neki a magadét, hanem nyeltél?

– Én csak ültem, sírtam, nem értettem az egészet. Ennek hatására fájt a derekam, majd beszakadt a hátam, végül lassan összeszedtem magam, és leráztam ezeket a terheket. Aztán amikor megbocsátó állapotba kerültem, megsimogattam ennek a kollégának, barátnak az arcát, és azt mondtam: ugye tudod, a kapcsolatunknak végleg vége? Majd mosolyogva továbbléptem.

– Gyerekként visszahúzódó voltál?

– Törékeny, pici kislány voltam, inkább a fiúkkal barátkoztam, velük fociztam, másztam a fára, és olykor a fiúk engem is bántottak. Ilyenkor sírva futottam anyukámhoz védelemért. Egyszer azt mondta: ha még egyszer megvernek ezek a gyerekek, akkor én is megverlek. Védd meg magad! Aztán egy alkalommal boldogan mentem haza, és újságoltam anyunak, hogy végre ki tudtam állni magamért. Mi történt?, kérdezte. Amikor mindenki hazament, odamentem a kapujukhoz, amit jól megrugdostam. Vagyis ami nem ment gyerekként, az felnőttként is problémát okoz. Vannak, akik az ilyen helyzetben ordítanak, asztalt borogatnak, rácsapják a másikra az ajtót. Én nyelek…

– Az asztrológia tíz égitestet vizsgál, a te képletedben öt bolygó van a szerelem házában. Könnyen esel szerelembe?

– Nem, és nem is keresem a kapcsolatokat. A szerelemben fatalista vagyok, hiszem, aminek jönnie kell, azt nem tudjuk elkerülni.

– Jelenleg kapcsolatban élsz?

– Már nagyon régóta egyedül vagyok. Ezért is noszogatnak a barátaim, akik azt mondják, túlságosan bezárkóztam, és ne várjam, hogy a szerelem kopogtat majd az ajtómon. Lépjek, ismerkedjek, de a kezdeményezés nem az én műfajom.

– Miért váltál el?

– Nagyon szerettük egymást a volt férjemmel, és most is jól megvagyunk. Egyszerűen elmentünk egymás mellett. Úgy is mondhatjuk, lejárt a kapcsolatunk ideje.

– A születési képleted azt tükrözi, hogy a gyermeketek születése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy elváljatok.

…

Az interjú folytatását keressétek a Nők Lapja Ezotéria 2017/6. számában!

Szöveg: Izing Klára

Fotó: Thinkstock