Telepátia, telekinézis, tisztánlátás, levitáció, bilokálás, könnyező Madonnák, stigmák… A sort folytathatnánk. A paranormális jelenségek egyidősek az emberiséggel, a mai tudomány mégis elzárkózik a vizsgálatuktól. Vajon miért? És egyáltalán, mik is azok a parajelenségek?

Amit manapság paranormális jelenségnek hívunk, az ősidők emberének teljesen természetes volt. Ők ezeken nem döbbentek meg, inkább szelíd csodálkozással, az isteni harmónia iránti tisztelettel vették tudomásul, mint a szellemi dimenziók üzenetét. A régiek ugyanis még tudták, hogy a valóság nemcsak az, amit a testi érzékszerveinkkel észlelünk, azaz látunk, hallunk, tapintunk, szaglunk, ízlelünk. Ez csak az anyagi sík, az univerzum legalsó szintje, amely felett számtalan más valóságsík létezik.

Ez utóbbiakat ma már a legtöbben nem érzékeljük. A régi korokban azonban sokkal több ember volt képes e felsőbb létsíkokról információt fogadni, ezért lehetett számukra magától értetődő a létezésük. Azzal is tisztában voltak, hogy olykor történhetnek olyan események, amelyek oka nem a mi anyagi világunkban, hanem ezekben a magasabb rendű valóságokban rejlik.

Nos, amikor olyasmi történik, amit az anyag törvényeivel nem lehet megmagyarázni, paranormális jelenségről beszélünk. A „paranormális” szó szerinti fordítása: para = túl valamin, normális = a normáknak, szabályoknak megfelelő. A paranormális jelenség tehát olyan jelenség, amely a megszokott természeti törvényeknek és logikának ellentmond, azokkal nem értelmezhető, mivel „túl” van rajtuk, nem az anyagi síkon gyökerezik.

Ha az alma fölfelé esik…

A paranormális jelenségek tehát azért „parák” – és pont azért tűnnek hihetetlennek –, mert látszólag nem férnek össze a világról alkotott ismereteinkkel. Ősidők óta tudjuk, hogy például egy, a levegőben elengedett alma a földre esik, és mióta Newton bebizonyította a gravitáció létezését, immár azt is értjük, miért. Ha viszont egyszer csak egy ezzel ellentétes dolgot tapasztalunk – például hogy az alma felfelé emelkedik, lebeg –, az paranormális jelenségnek számít, hiszen ellentmond a természeti törvénynek. Pontosan ez az, amiért a modern tudomány makacsul elveti a parajelenségeknek a létezését és a kutatását is. Egyszerűbb csalásnak, hókuszpókusznak ítélni őket, mint elismerni: világunk működésének alig egy apró töredékét értjük. Mégis vannak biztató jelek, hogy ez a jégfal tudomány és spiritualitás között olvadni fog. Hiszen például a nagyon is tudományos kvantumfizika egyik óriási felismerése épp az, hogy bizonyos jelenségek „felrúgják” a megszokott fizikai törvényeket.

A téma folytatásáért lapozzátok fel a Nők Lapja Ezotéria 2017/6. számát!

Szöveg: Magyar Diána

Illusztráció: Thinkstock