Három felnőtt gyerekem van, két fi ú, egy lány. A fiaim már megajándékoztak egy-egy unokával, így boldog nagypapa is vagyok. A lányom azonban, aki Hollandiában él, valószínűleg sosem fog gyereket szülni, nemrég ugyanis bejelentette, hogy egy nővel él együtt. Persze ez még nem azt jelenti, hogy ne lehetne saját babája, de elzárkózik mindenféle mesterséges megtermékenyítő beavatkozástól. Azt mondta, ha lesz is egyszer gyereke, csakis örökbefogadással.

Barátja és cinkosa voltam

Zsófi már régóta önálló, dolgozó nő, sosem szóltam bele a dolgaiba. Igazából nem is éltünk együtt, hiszen ő gyerekkora óta külföldön lakik az anyjával, akitől a születése után néhány évvel váltam el. Mindig jó volt a kapcsolatom a családom nőtagjaival, sőt, ahogy a lányom növekedett, egyre közvetlenebb – nem is apai, inkább baráti – viszony alakult ki köztünk. Én ennek nagyon örültem, mert Zsófi beengedett a magánéletébe, sokszor tanácsot is kért. Talán szívesebben is fordult hozzám, mint az anyjához, aki nagyon féltette, túl sokáig gyerekként kezelte, amiből kamasz lányként hamar elege lett. Sokszor felhívott, hogy kiöntse nekem a lelkét, ami nagyon jólesett. Persze tudom, hogy más lett volna, ha együtt élünk, akkor én is sokkal inkább a szigorú, aggódó szülő szerepébe szorultam volna. Így viszont a tanácsadója voltam, a barátja, mondhatni, a cinkosa. A középiskola után néhány évre haza is jött. Ugyan nem lakott nálam, inkább egy barátnőjével béreltek lakást, de sokat találkoztunk, és a kapcsolatunk még szorosabb lett. Aztán elkezdte az egyetemet, amit végül Hollandiában fejezett be, és a diploma után ott kezdett el dolgozni is.

Folyton csalódott a férfiakban

Gyönyörű, harminckét éves és sikeres közgazdász a lányom – nem csoda, hogy a férfiak mindig is odavoltak érte. Korábban belekóstolt kicsit a tévézés világába is, riporterként dolgozott, sok embert ismert, és őt is sokan ismerték. Nem túlzás azt mondani, hogy a legtöbb férfi rajongott érte. Azzal feküdt le, akivel csak akart. Tulajdonképpen bárkit megkaphatott. Sőt, egy évig férjnél is volt: huszonöt évesen összeházasodott egy francia fiúval. Emlékszem, abban a srácban is nagyot csalódott: rajtakapta egy másik nővel a saját ágyukban. Azonnal kirúgta. Később is voltak komoly kapcsolatai, egyik-másik férfit be is mutatta nekem, amikor hazautaztak és meglátogattak. Volt egy nagyon helyes srác, akit kifejezetten bírtam, pedig elég nehézkesen kommunikáltunk, de érezhető volt a kölcsönös szimpátia. Hivatásos zenész volt, úgy tűnt, a lányom is kedveli. Néhány hónap múlva aztán Zsófi Skype-on azt újságolta, hogy szakítottak.

…

A vallomás folytatását a Nők Lapja Psziché 2017/7. számában olvashatjátok el.

Lejegyezte: Szalma Erika

Illusztráció: Thinkstock