Kettőt szeretni nem lehet. Aki kettőt szeret, egyet sem szeret igazán – unalomig elcsépelt közhelyek, amiket én is buzgón ismételgettem másoknak, mígnem egy nap abban a helyzetben találtam magam, hogy két férfit szeretek, és képtelen vagyok közöttük dönteni. Aztán jóval később megtudtam: vannak, akik nem is akarnak választani. Ők a poliamorok, akik etikus többszerelműségben élnek.
Harmonikus, békés, meghitt kapcsolatban éltem már évek óta. Ha a hétköznapok taposómalma mellett volt is hiányérzetem, ami a romantikát, a szenvedélyt illeti, egész biztos, hogy eszemben sem volt ezt az űrt egy harmadik személlyel betölteni. Aztán egyszer csak megismertem valakit, aki barátként lopta be magát a mindennapjaimba, és sokáig nem hallgattam a figyelmeztető csengőre a lelkemben: vigyázz, ez veszélyes, mert túl jól érzed vele magad!
Önterápiának szánt kutatómunka
Sajnos észrevétlenül szerettem bele a párom mellett egy másik férfiba, és ez a helyzet választás elé kényszerített, hiszen monogám szemléletben nevelkedtem és éltem mindig is. Azt, hogy több szerelem legyen az életemben egynél, a lelkem egyszerűen képtelen volt elfogadni – a környezetem is ugyanígy érzett, beleértve a két szóban forgó férfi t is. Hónapokig tipródtam, aztán végül nagy nehezen hoztam egy döntést, amivel nem voltam maradéktalanul boldog, hiszen nagyon hiányzott, akit el kellett engednem. A kialakult helyzet miatt pszichológus segítségét is igénybe vettem, mert már nem akartam a problémámmal tovább terhelni a környezetemet. Aztán évekkel később, amikor már kevésbé fájt ez az egész, belefutottam egy újságcikkbe: a poliamoriáról, azaz az etikus többszerelműségről szólt. Olyan férfiakat és nőket mutatott be, akik felvállalják, hogy több párjuk van, akik tudnak is egymásról, sőt, sok esetben jó barátok. Amitől azonban igazán elkerekedett a szemem: Magyarországon is élnek így emberek, sőt, egy jelenleg 600 főt számláló csoportjuk is van a Facebookon.
A regényszerző agyamat azonnal foglalkoztatni kezdte a többszerelmű életvitel, és elhatároztam, pár hónapra beépülök a poliamorok közé, hogy megtudjam, milyen is ez a párkapcsolati szubkultúra, és könyvet írok róla. Nem tagadom, ezt önterápiának is szántam, mert még tele voltam szégyenérzettel és bűntudattal amiatt, ami az életemben történt…
Mi lehet a poliamoria oka?
…
A cikk folytatását a Nők lapja Psziché 2017/7. lapszámában olvashatjátok végig.
Szöveg: Szurovecz Kitti
Illusztráció: Getty Images