Szabadon nőttem fel

Édesanyám nagy szeretetben nevelt fel. Hagyta, hogy szabadon tegyek-vegyek, az legyek, aki akarok, és ezzel nem éltem vissza. Eléggé extrovertált alkat voltam, kamaszként hosszú hajat viseltem, kockás nadrágokat varrattam egy idős szabóval, koncertekre jártunk, végtére is a hetvenes éveket írtuk. Az ellenőrzőmben is gyűltek az igazgatói figyelmeztetések. Édesanyám azonban nem ijedt meg ezektől. Bízott bennem. De a legfontosabb: már kicsiként megtanultam egyedül lenni! Sokat voltam egyedül, de soha nem voltam magányos, végső soron ez vezetett el az írósághoz. 

A kemény mag  

Szolnok megye harmadik legjobb gimnáziumába jártam Törökszentmiklóson. Kiváló pedagógusok tanítottak, csak az osztályfőnökömmel volt kissé felhős a kapcsolatunk, ő matematikatanár volt, és inkább a jó matekosokat szerette. Egyébként remek osztályunk volt, a kemény maggal a mai napig összejárunk. Egy ilyen baráti kör hatvan felett sokat jelent. 

Az első írás

Az Egri csillagokat három nap alatt faltam fel nyolcévesen. Akadtak otthon is könyveink, de ettől kezdve rendszeresen jártam a törökszentmiklósi könyvtárba. Kamaszkoromban kissé háttérbe szorult az olvasás, jött a foci, és inkább rockkoncertekre utaztunk, viszont a szegedi tanárképző főiskolán visszatért az életembe az irodalom. Próbálkoztam amatőr színházzal is, de mivel zenélni nem tudtam, maradt a papír meg a ceruza. Eléggé elhivatottan csináltam. Előbb verseket közöltem, aztán megírtam az első prózámat is. Az első írásom a szegedi Egyetemi Újságban jelent meg, majd a Jelenkorban és a Kortársban, vagyis az összes komolyabb irodalmi lapban publikálni kezdtem. És éppen harminc éve vagyok az Élet és Irodalom munkatársa.