A marosvásárhelyi Kultúrpalota a magyar szecesszió talán legismertebb darabja

Legjelentősebb alkotásaik Szabadkán, Marosvásárhelyt, Nagyváradon állnak, ezen városok legfontosabb látnivalói közé tartoznak. Dolgoztak a fővárosban is, hiszen ők tervezték a Liget Szanatóriumot, az egykori Palace szállót, a Fiumei úti OTI-székházat és az Erkel Színház később lecsupaszított épületét, a valamikori Népoperát. Elsősorban középületekkel foglalkoztak, és közös bennük, hogy mindketten Lechner Ödön „köpönyegéből” bújtak elő.

Komor Marcell családja és személyes sorsa mintázza a korabeli zsidó famíliákét. Azokét, akik tehetségükkel és szorgalmukkal szép karriert futottak be, tudásukkal és teljesítményükkel gyarapították az országot, ezért kellő anyagiak birtokában kultúrában gazdag polgári életet éltek. A legtöbben, így Komorék is teljes mértékben magyarnak vallották magukat, a második világháború poklában mégsem számítottak az érdemeik. Alkotásaik egy része után gyakran ők maguk is áldozatul estek…

Komor Marcell portréja

NEMZETI ÉRZÉS, NEMZETI ÉPÍTÉSZET

A legendás építész édesapját még Kohn Salamonnak hívták, hazafi as indíttatásból változtatta a nevét Komorra. Feleségével, a krakkói Eibuschitz Lujzával nagycsaládot alapított. Hét gyermekükből ketten, Izidor és Szigfrid Kínában porcelángyártással és kereskedelemmel foglalkozott, ők kommendálták oda feleségnek a húgukat, a család mókamesterét, Reginát, aki később visszatért Magyarországra. A másik lánytestvér, Kamilla négy gyermeket szült, özvegyen maradt, és tragikus szerepet vitt öccse, Marcell halálában. Arnold hídépítő mérnök lett, legfontosabb munkája a szolnoki Tisza-híd. Gyula pedig író, újságíró, kritikus és sakkjátékos, valamint ő vezette a Parlament gyorsíró irodáját is.

A testvérek közül többen érdemelnének külön írást, de nem kétséges, hogy a legkisebb fi ú, a családi fotón a széket meglovagoló Marcell vitte a legtöbbre. A reáliskola után a Műegyetem építész karán szerzett oklevelet, majd elhelyezkedett Czigler Győző irodájában. Később dolgozott Hauszmann Alajosnál és Francsek Imrénél, de pályáján a legnagyobb fordulatot az jelentette, amikor 1895-ben Lechner Ödön mellé kerülhetett. Előző évben nyert első díjat a magyar Mérnök és Építész Egylet Ybl-pályázatán, akkor már rendszeresen publikált szakmai lapokban. Írásai széles műveltségről és világlátottságról tanúskodnak, többek között megbírálta Richard Wagner díszleteit is.

Komor teljesen magáévá tette Lechner elveit és törekvéseit a nemzeti stílust illetően, a millennium is nagy hatással volt rá. Ő maga ugyan csak egy kis pavilonnal képviseltette magát, de sokat tanult, inspirálódott, és részese lehetett az Iparművészeti Múzeum belsőépítészeti kialakításának is.

Jakab Dezsővel a Francsek-irodában töltött idő alatt ismerkedett meg, érdekesség, hogy ketten együtt vállalták el a közönség tájékoztatását a földalatti vasút népszerűsítése ügyében.

…

A cikket teljes terjedelmében a Nők Lapja Enteriőr 2017/2. számában olvashatjátok el.

Szöveg: Hulej Emese

Fotó, illusztráció: Budapesti Főváros Levéltára, Gerle János, Janus Pannonius Múzeum, MTI, Várallyay Réka, Szász Marcell