Bármennyire is hajlamos az emberiség túlértékelni saját jelentőségét, ha tetszik, ha nem, vannak olyan dolgok, amikre egész egyszerűen nem képes – még a legfejlettebb technikák, eszközök segítségével sem. Például arra, hogy minden létező hangot érzékeljen. Gondoltál már arra, hogy amit a füleddel hallasz, az csak egy része a létező hangoknak?
Létezik ugyanis egy olyan hangzásvilág, amely teljesen ismeretlen a számunkra, mert nem halljuk. Bár a legtöbb ilyen hang a természetben fordul elő, van köztük olyan is, amit már az ember hozott létre.
Egy kis fizika
Fizikai értelemben a hang egy rugalmas közeg mechanikai rezgése, ami hullámokban terjed. Például a megpendített gitárhúr rezgésbe jön, rezgésbe hozza a levegő részecskéit, ez részecskéről részecskére tovább adódik, „hanghullámként” tovaterjed a levegőben. A fülünkbe jutva a rezgő levegőrészecskék megrezegtetik a dobhártyánkat, amit az agyunk hangként érzékel. Ahogyan a Fizikai Szemle is írja, a hang két legfontosabb jellemzője a hangerősség és a hangmagasság. Utóbbit a rezgésszáma határozza meg, azonos frekvencia esetén pedig a nagyobb amplitúdójú hangrezgés hangerőssége a nagyobb.
A frekvencia szerinti felosztás szerint az emberi fül számára hallható hang olyan hang, amelynek frekvenciája 20 Hz és 20 kHz közé, az átlagos hallástartományba esik.
Ha e rezgésfrekvenciája 20 Hz alatti vagy 20 kHz fölötti, akkor hallásunk nem érzékeli azt, ennek ellenére, fizikai sajátosságai alapján ezt is hangnak – első esetben infrahangnak, a másodikban ultrahangnak nevezzük. A 108 Hz-nél nagyobb frekvenciájú hangot pedig hiperhangnak is nevezik. A következőkben – a teljesség igénye nélkül – olyan hangokat mutatunk be, amiket a mi fülünk nem érzékel.
Hallhatatlan természet
Az állatok az ember által keltett és hallott hang frekvenciájánál sokkal szélesebb tartományban képesek hangkeltésre és érzékelésre. Leginkább az ultrahangok felé terjed ki ez a képességük. A bálnák például, zsákmányuk felderítésére 170 000 Hz-ig terjedô ultrahangokat is képesek kibocsátani. (Az égboltból érkező, titokzatos hangokról ebben az írásunkban foglalkoztunk.)
A denevér így tájékozódik
A denevérek számunkra nem hallható ultrahangtartományba eső, 20 kHz-es frekvencia feletti hangjeleket használnak a tájékozódáshoz. Mégpedig úgy, hogy ezek az általuk kibocsátott ultrahangok visszaverődnek az eléjük kerülő tárgyakról, rovarokról. A denevérek ezt érzékelik, így képesek tájékozódni saját helyzetükről és környezetükről. A szakirodalom e képességüket echolokációnak nevezi. Az ultrahang frekvenciája fajonként különböző, általában 35–105 kHz közé esik, de egyes fajoknál elérheti a 200kHz-et is. A közönséges denevér a száján át, a patkósorrúak a hártyás orrukon bocsátják ki az ultrahangot.
A bálnák egymást hívják
A „nem evilági” bálnaénekek a hajózás történetének kezdete óta elvarázsolják a tengerészeket. Figyelemre méltó, hogy ezek az állatok az ultrahangtól kezdve a hallható hangokon át, egészen az infrahangig képesek hangokat létrehozni. Utóbbi hatalmas távolságokat tesz meg a víz alatt, így a bálnák ennek segítségével képesek egymást hívni az óceánban, de a táplálékszerzésben is nagy segítségükre van. Kutatók felfedezték, hogy az ámbráscetek például hatalmas fejük segítségével hatalmas – akár 236 decibeles – hangokat bocsátanak ki, hogy megtalálják a zsákmányukat. Összehasonlításképpen, egy sugárhajtású repülőgép körülbelül 150 decibeles hangerővel rendelkezik. A fogas bálnák ultrahangos kattogással keresik meg a táplálékot, amivel, egyes tudósok feltételezése szerint akár ártalmatlanítani is tudják a zsákmányukat.
A tigris megbénít vele
Bár nem túl nagy a valószínűsége, de ha mégis előfordulna, hogy valaha az észak-ázsiai vadonban túráznál, egy hangot biztosan nem szeretnél hallani, (pontosabban érzékelni, mert hallani nem biztos, hogy fogod): a szibériai tigris üvöltését. Ám ha mégis, akkor az ijedtségtől teljesen lefagynál, és nem csak átvitt értelemben.
A tigris üvöltése ugyanis megbénítja a potenciális áldozatait.
Az Amerikai Fizikai Intézet kutatása szerint a tigrisekkel végzett vizsgálatok kimutatták, hogy az állatok nem csak az általunk hallható morgást, hanem 20 hertzig terjedő infrahangot is képesek kiadni magukból. A tudósok azt feltételezik, hogy a ragadozók területvédelemre használják ezeket a hangokat, ami a hegyvidéki terepen és a sűrű erdőkön is képes áthatolni.
A paradicsom vízért könyörög
Bár a növényeket meglehetősen csendes élőlényként ismerjük, és legkevésbé számítanánk arra, hogy mondjuk a páfrányunk utánunk kiabál, hogy szomjas és locsoljuk meg, nos, a paradicsomnövény például ezt teszi. Egy, a Cell folyóiratban idén megjelent tanulmány arról számol be, hogy a kutatók különböző szintű stressznek tették ki a paradicsom- és dohánynövényeket, például megtagadták tőlük a vizet vagy visszavágták őket. Azt találták, hogy
azok a növények, amelyek nagyobb stressznek voltak kitéve, hangokat bocsátottak ki.
A gond ezzel csak az, hogy ezek a hangok nem hallhatóak a számunkra, mivel az ultrahang tartományába esnek. Egyes állatok, így például a molyok és az egerek viszont hallják a szenvedésüket, azt azonban nem tudni, az ő reakciójuk segít-e a növénynek a túlélésben. Bár még rengeteg, további kutatásra van szükség, a tanulmány szerzői szerint már csak ebből kiindulva is mindenképpen érdemes a jelenséget vizsgálni – különösen, ha más növényfajokról is kiderül, hogy hasonló ilyen viselkedést mutatnak.
Ember alkotta hallhatatlan hangok
A kutyasípot is csak a kutyád hallja
A kutyák nagyon kifinomult és fejlett a hallással rendelkeznek, akár a 65 ezer hertzes hullámokat is képesek érzékelni. Így nem meglepő, hogy jobban reagálnak a magasabb hangokra, amelyek felkeltik az érdeklődésüket. A tréningek során ezért is alkalmazhatnak kutyasípot is, hogy a kiképzés hatékonyabb legyen.
A kutyasípot 1876-ban találta fel Sir Francis Galton brit tudós, eredetileg azzal a céllal, hogy tesztelje az emberi hallást. Galton hamar rájött, hogy a szőrös négylábúaknak elképesztő hallása van, és nagyon jól érzékelik a magas hangokat. Kísérletéhez nem csupán kutyákat tesztelt, egy állatkertbe is ellátogatott, hogy vizsgálja a különböző élőlények hallásának érzékenységét. Az akár 40 000 hertzes ultrahangot is kibocsátani képes kutyasíp a rendőrségi, terelő- és vadászkutyákkal dolgozók egyik kedvenc kiképzőeszköze.
Érdekes adalék, hogy ezzel még a Beatles is eljátszott, mégpedig úgy, hogy A Day in The Life című számának végén egy olyan frekvenciát szólaltatott meg, amit állítólag csak a kutyák hallhatnak. Azt, hogy ez nem csupán egy városi legenda, maga Paul McCartney erősítette meg egy 2013-as interjúban.
Ember ember ellen
Az ember fegyverként is használja azokat a hangokat, amelyeket nem képes hallani. A Military Neuroscience című szaklap számolt be arról, hogy az akusztikus fegyverek hallható és nem hallható hangokat is egyaránt kibocsáthatnak. Elemzésében Armin Krishnan tudós az amerikai légierő egyik tanulmányára hivatkozott, amely szerint az infrahangfegyverek hányingert, hányást, szervi károsodást, sőt, talán még halált is okozhatnak. Ugyanakkor Krishnan arra is nyomatékosan felhívta a figyelmet, hogy bizonyos állítások megalapozatlanok lehetnek – így további kutatásokra van szükség a témában. Az akusztikus fegyverek között létezik olyan, amely folyamatos, alacsony frekvenciájú sugárzást gerjeszt, fájdalmat, hányingert és egyensúlyvesztést okozva. Ilyet állítólag bevetettek már, többek közt tüntetők „békés” feloszlatására.
Kiemelt kép: Getty Images