Ada Kathleen Maddox mindössze 15 éves volt, amikor életet adott fiának, Charles Mansonnak. A fiú apja alkoholista volt, és bár Manson korábbi nyilatkozataiban védte édesanyját, mégsem nevezhetnénk Kathleent mintaszülőnek: sosem volt állandó lakhelye, a hatóságokkal rablás vétsége miatt többször is meggyűlt a baja, egy korsó sörért részegen pedig a fiát is eladta egy helyi pincérnőnek.
Kathleen egy alkalommal nevelőszülőket is keresett, de a kicsi Charles nem kellett senkinek – még a saját anyjának sem. Így nem meglepő tehát, hogy lopásért később a javítóintézetet is megjárta – ahol többször is megerőszakolták. Miután hazaengedték, anyja nem akarta visszafogadni, Charles pedig döntött, és végleg a bűn útjára lépett.
Bántalmazottból bántalmazó
Charles Manson saját magát a Sátán és Krisztus megtestesülésének tartotta. Már tizenévesen szemrebbenés nélkül hazudott, illetve manipulált másokat. 17 évesen egy rablássorozat elkövetéséért került először börtönbe, de hiába szabadult, rövid időn belül újra és újra visszaesett – fiatal évei több mint felét büntetőintézetek falai között töltötte, ahol a sátánizmus és a szcientológia alapjait tanulmányozta. Amikor az 1967-ben, 32 évesen szabadlábra helyezték, intelligenciáját és karizmáját használta fel arra, hogy befolyásolható, családjuktól elszakadt fiatalokat, illetve csavargó életmódot folytató hippiket vonzzon maga köré, akik afféle messiásként, szellemi vezetőként tisztelik – az úgynevezett San Franciscó-i szerelem nyarán létre is hozta a Manson családként elhíresült hippi kommunát, ahol mindent ő diktált: a fiatalok nem hordhattak maguknál pénzt, és előbb a fiúk, majd a kutyák, legvégül pedig a lányok étkezhettek (akikkel rendszeresen szexuális kapcsolatot is létesített).
Charles még a börtönévek alatt sajátította el gitártudását, és arról ábrándozott, hogy híres énekes-zeneszerző lesz. Amikor csapatával Los Angeles felé vette az irányt, megismerkedett Dennis Wilsonnal, a Beach Boys dobosával, és Terrence Paul Melcher lemezproducerrel. Manson ez idő tájt a fejébe vette, hogy az afroamerikaiak hamarosan fellázadnak a városokban, az arra érdemeseket pedig csak és kizárólag ők, a társadalom fölé magasló Manson család tagjai menthetik meg a pusztulástól, akik elhozzák majd az újvilágot. A faji háború vízióját Manson a Beatles dala után Helter Skelterként kezdte emlegetni, és szentül hitte, hogy Paul McCartney és bandája közvetlenül neki próbál üzenni a White Album dalain keresztül.
Charles Manson bűneit soha nem bánta meg (Fotó: Albert Foster/Mirrorpix/Getty Images)
Bár kezdetben Wilson és Melcher jó kapcsolatot ápoltak vele (előbbivel a féktelen, drogmámoros orgiákat sem vetették meg), látva az időközben szektavezérré fajuló férfi furcsaságait, később eltávolodtak tőle, és az áhított lemezszerződésből sem lett semmi – ahogyan az állítólagos apokaliptikus fajok közötti háború sem akart elkezdődni, amit Manson végül különböző gyilkosságok elkövetésével tervezett kiprovokálni.
Mindeközben Sharon Tate…
A tehetséges és gyönyörű, feltörekvő színésznő, Sharon Tate jó úton járt a siker és az ismertség felé. Képei számtalan divatlapban megjelentek, 1967-ben többek között pedig a Golden Globe-díjra jelölt A babák völgye című filmben, illetve a nagy sikert arató Vámpírok báljában is szerepelt, amit jövendőbeli férje, Roman Polanski rendezett. Amikor a pár 1968-ban összeházasodott, Sharon már nem vágyott másra, csak lecsendesedésre és családalapításra.
Roman Polanski és Sharon Tate esküvőjükön (Fotó: Evening Standard/Getty Images)
1969. augusztus 8-án a nyolc és fél hónapos terhes Sharon barátaival, Jay Sebring sztárfodrásszal, Wojtek Frykowski lengyel íróval és Abigail Folger kávébirodalom-örökösnővel tartózkodott Los Angeles-i otthonában – várva, hogy férje, Polanski visszatérjen Európából. A villa kapujához nagyjából éjféltájban érkezett Susan Atkins, Patricia Krenwinkel, Charles „Tex” Watson és Linda Kasabian – mindannyian Charles Manson „udvartartásához” tartoztak, aki megparancsolta, hogy mindenkivel végezzenek, akit a házban találnak. Manson elsődleges célpontja Terrence Paul Melcher lemezproducer volt, bár nem tudta, hogy a férfi időközben kiköltözött a Benedict Canyonban lévő villából, és átadta helyét a Polanski házaspárnak.
Sharon és barátai rosszkor voltak rossz helyen
Kapcsolódó
1982: A jonestowni tömegtéboly utóhangjai
Amikor Tex elvágta a telefonvezetéket, átmásztak a kerítésen (mindeközben Kasabian a kocsiban maradt, és kívülről szemlélte az eseményeket). Első áldozatuk a 18 éves Steven Earl Parent volt, aki éppen ekkor indult volna haza barátjától, William Garretsontól, aki a villa gondnokaként tevékenykedett – a fiú holttestén több szúrt és lőtt sebet is találtak másnap. A nappaliba a hátsó bejáraton keresztül jutottak, ahol Frykowski és Folger aludtak. Miután megkötözték őket, rárontottak a felső szinten pihenő színésznőre és Sebringre, akiket lehurcoltak a nappaliba, és egymáshoz kötöztek. Miután Sharon kénytelen volt végignézni volt szerelme, Sebring brutális kivégzését, időközben Frykowski és Folger kiszabadultak és támadóiknak rontottak – de mindhiába: Wojteket és Abigailt a kertben szúrták halálra. A sokkos állapotban lévő Sharon pedig hiába könyörgött, hogy kíméljék meg a baba életét; válaszul Tex és Atkins 16 késszúrással ölték meg az állapotos színésznőt és magzatát (élete tragikus módon nem olyan véget ért, mint ahogyan azt Quentin Tarantino megrendezte a Volt egyszer egy… Hollywood című filmben).
A fiatalok Manson parancsára öt ártatlan ember kegyetlen halálát okozták augusztus 8-ról 9-re virradó éjszaka, és mivel szektavezérük elégedetlennek bizonyult, augusztus 10-én a szupermarket-tulajdonos LaBianca házaspárt is kivégezték otthonukban.
Balról jobbra: Susan Atkins, Patricia Krenwinkle és Leslie van Houton (Fotó: Getty Images)
Mansont és csapatát végül 1969 októberében elkapták a hatóságok, miután egy autólopási ügyben indítottak ellenük eljárást. A börtönben Atkins cellatársainak hencegett a Tate- és LaBianca gyilkosságok elkövetésével – végül így derült fény a gyilkosok kilétére, Dél-Kaliforniát pedig páni félelembe ejtette az addig barátságos hippi mozgalom – ezért is szokták a gyilkosságokat a korszak szimbolikus végének is tekinteni.
Ami a büntetésüket illeti, mind a négyüket kivégezték volna, ám a sors iróniája, hogy 1972. február 18-án Kalifornia állam legfelsőbb bírósága eltörölte a halálbüntetést. Ennek eredményeképpen Charles Manson, Patricia Krenwinkle, Charles „Tex” Watson, Leslie Van Houten (aki 19 évesen a LaBianca gyilkosságokban vett részt) és Susan Atkins megmenekültek attól a sorstól, amit áldozataikra mértek. Manson és Atkins a börtönben természetes halált haltak (Atkins 2009-ben, Manson 2017-ben),
Leslie Van Houtent pedig 52 év után idén júliusban engedték feltételesen szabadlábra.
Tex Watson legutóbb 2021-ben próbálkozott szabadulni, kérelmét azonban többszörösen is elutasították. Patricia Knenwinkelt tavaly szintén feltételesen szabadlábra helyezték volna, de kormányzati utasításra végül az ő kérelmét is megvétózták. Állításuk szerint ma már mindannyian megtértek, elhatárolódnak Manson nézeteitől, és mélységesen elítélik a történteket. Csakhogy ez az áldozatokat már nem hozza vissza…
Kiemelt kép: Sharon Tate 1967-ben (Michael Ochs Archives/Getty Images)
