A családokban a testvér­fél­tékenység kezelése az egyik legnehezebbnek tűnő ­feladat. 

Miről is van szó? „Na, most már osztozni kell a tortán…” – mondja a népnyelv, ha kis testvér születik – és pontosan mondja. De nemcsak a tortán kell osztozni, hanem a szülők és a környezet szeretetén is. Ez a felismerés váltja ki azt a sokszor heves és néha egyenesen durva rea­gálást, amikor a nagyobb gyerek szembesül a kis testvére érkezésével. És a szülők imádott gyerekük indulata láttán megrémülnek, mit is tegyenek. 

Két szokás él: a szülők elmondják, bejelentik a „nagy testvérnek”, hogy nemsokára megérkezik az ő „kis testvére”. Akivel mindenféle tennivaló lesz. De van, hogy az első gyerek számára „meglepetésül” egyszer csak ott terem egy bőgőmasina, akivel semmit nem lehet játszani, ráadásul mindenki vele foglalkozik. Ez egy három-négy-ötévesnek igazi sokk lehet. Szerencsére az első megoldás a gyakoribb.

Ilyenkor, megelőzve a kis jövevény érkezését, érdemes bevonni a testvért vagy testvéreket. Hol lesz az ágya, pelenkázója, hogyan módosul a család élete, apának, anyának mi lesz a dolga. Elmondják a nagynak, hogy most majd apa játszik vele többet, vele mennek vásárolni, együtt állítják össze a pelusozót, a kiságyat. A nagy testvér segít, ő veheti majd elő a kicsi pelenkáját, popsitörlőt és egyebet. A gyerekek szeretik tudni a konkrét dolgokat, mit kell tenniük. Az óvodást már érdemes „felügyelői” feladattal megbízni: Nézd meg, elaludt? Te sasszem vagy, keresd meg, hová lett a cumija… és hasonlók. Ez egy kis felelősség is, meg jó érzés, hogy ő ezt már tudja. Ezzel erősödik a gyerekben a kompetenciaérzés, hogy képes erre is. És elsikkad a rivalizálás vágya.  

Ha a gyerek nagyon vadóc, nem árt egy kis önvizsgálat: Apa, anya annak idején milyen testvér volt? Esetleg jobban örülünk, mert fiú vagy éppen lány lett? Mert a nagy testvér ezt is megérzi. Egy-egy rejtett mosolynál, rokoni gratulálásnál hallja: Hohó, végre fiú, megvan a trónörökös! És a nagyobb gyerek pontosan érzi a rejtett örömöt.

Abban az esetben, ha „meglepetésként” jön a kis testvér, nem várhatunk el a nagyobbtól túláradó örömöt. Megijedhet, fél és bizonytalan. Mi lesz most vele? Ilyenkor korának megfelelően többször és röviden kell beszélgetnünk. Sok mindenről: a későbbi sok jóról, mit ad egy testvér, és a jelenlegi kényelmetlenségekről. És most is érdemes bevezetni a segítésbe. Így könnyebben oldódik a görcs, mit kezdjen a másikkal.