A világ legjobb zoknijára ébredtem. Szó szerint, mert a világ legjobb zoknija nyomta a hátamat, és nem tudtam tovább aludni. A világ legjobb zoknija úgy került az ágyamba, hogy Berni lányom előző este magával hozta, mert annyira örült a zoknicsomagnak, amelyben a hét minden napjára jut egy pár nevesített zokni, hogy egy percre sem akart megválni tőle. Aztán az ágyamban felejtette, én meg az éjszaka folyamán valamikor ráfeküdtem. A világ legjobb zokniját – az elnevezés nem tőlem származik – Berni a névnapjára kapta. Bernadett névnap kétszer van egy évben, február 18-án és április 16-án, tehát nem mostanában, a zoknicsomag mégis névnapi ajándék, kislányom legalábbis így könyvelte el.
Nagyot fordult a világ, mióta én voltam gyerek. Emlékszem, én a műanyag mütyürkéknek örültem a legjobban, amilyeneket normális szülő ma már meg sem vesz. Rájöttek – nagyon helyesen –, hogy a csilli-villi, de valójában semmire sem jó játéknak látszó tárgyak, amelyek az első használat után tönkremennek, csak a szemetet növelik. A környezettudatosabbá váló emberek körében hamar el is terjedt, hogy a fölösleges tárgyak halmozása helyett inkább élményt ajándékoznak egymásnak. Láttam én már a Facebookon barátom halálos rémületbe fagyott arcát, amit megpróbált mosolynak álcázni, és amit abban a pillanatban kaptak le, mielőtt az oktatóval együtt kitandemugrott volna a repülőgépből. Nagy élmény. De láttam közeli rokonomat is, aki végigvisította a bungee jumpingot, hogy a végén kicsit elájuljon. Utána azt mondta, megérte. (Ha jobban belegondolok, nem is mondhatott volna mást.) De már a szülinapi zsúrok sem otthon zajlanak, hanem általában olyan helyre szervezik, ahol valamilyen élményben is részesülnek a gyerekek – kalandparkba, szabadulószobába, csúszdaparkba, airsoftpályára stb. Mára végérvényesen gyökeret vert, hogy az ajándékozáshoz szervesen hozzátartozik az élmény is. Én ezt nem tudtam egészen addig, amíg Berni fel nem világosított.
– Tati – mondta nekem nemrég –, azon gondolkodom, hogy mit kérjek névnapomra ajándéknak, illetve élménynek.
– De drágám, ha jól tudom, már rég elmúlt a névnapod!
– Igen, de nem kaptam semmit.
Ez majdnem biztos, hogy nem igaz, minden esetben megünnepeljük a névnapokat, néha többször is, és olyankor mindig ajándékozunk valamit. Arra viszont sajnos nem emlékszem, hogy mit, úgyhogy elég korlátozottan tudok érvelni.
– De kaptál!
