Zuglói panellakásból az agglomerációba
„Amikor egyre világosabban látszott, hogy a 46 négyzetméteres zuglói panellakás szűkké vált, és megszületett bennünk a döntés, hogy kertes házra van szükség, az anyagiak kemény korlátokat szabtak az álmoknak. Előbb Zuglóban, majd a szomszédos kerületekben, később a közeli agglomerációban is felmértük, hogy mit kapnánk a lakás áráért, de az eredmény nem volt igazán biztató. Aztán véletlenül, egy baráti látogatás apropóján eljutottunk egy dunántúli kisvárosba – még mindig Budapest vonzáskörzetében –, és csak úgy, próbaképpen benéztünk egy ingatlanközvetítőhöz. Megnéztünk négy házat az ajánlatból, de már az elsőbe beleszerettünk, és egy héten belül meg is vettük. Azóta sem bántuk meg, sőt!
A kert nem túl nagy, talán 400 négyzetméter, de parkosítottuk, sőt még egy kutya is elfér benne. Van a telken kút is, így a locsolás sem jelent problémát. Továbbra is Budapesten dolgozunk, a városba általában vonaton járunk be – szempont volt, hogy olyan helyre költözzünk, ahol jó a vonatközlekedés –, az állomásra kerékpárral vagy rollerrel megyünk. A bevásárlást helyben vagy kiszállítással intézzük. A Covid óta a hét nagy részét home office-ban töltjük. Úgy számoltam, hogy a közlekedéssel kapcsolatos kibocsátásunk a korábbinak legfeljebb a harmada, és az életminőségünk is jobb lett a kedvezőbb környezeti feltételek miatt.”
A jó levegő és az esti csend megfizethetetlen
„Először egy kisebb házat vettünk, de az túl aprónak bizonyult, aztán egy sokkal nagyobbat – az már kényelmes volt, viszonylag jó áron jutottunk hozzá, de elég sokba kerül kifűteni. Most keressük a harmadikat, méretben valahol a kettő között, lehetőleg napelemmel a háztetőn. A ház egy zsákutcában van, átmenő forgalom nincs – legjobb lenne egy hasonló elhelyezkedésűt találni, bár sejtjük, hogy ilyen szerencsénk nem lesz még egyszer.
Viszont a fűtés tényleg komoly kérdés, és nem csak most, az energiaválság idején: ha nagyobb a lakás annál, mint amire szükségünk van, akkor az a rezsiköltségekben és a környezeti hatásokban is visszaköszön. Hogy ne csak rébuszokban beszéljek: a mostani ház 150 négyzetméter, de kényelmesen elférnénk 90-100 négyzetméteren is. Olyan házat keresünk, amelynek van külső hőszigetelése, energiatakarékosak a nyílászárók, és korszerű a fűtőberendezés. Nem feltétlenül lesz olcsóbb, mint a mostani házunk, de akkor is megéri a váltás: sokkal kevesebbe kerül majd fenntartani, és az ökolábnyomunk is arányosan kisebb lesz. Egyébként pedig jól érezzük magunkat: a szomszédok barátságosak, a jó levegő és az esti csend megfizethetetlen.”
Vályogházból vissza a fővárosba
„A XV. kerület egy viszonylag forgalmas részéről költöztünk egy kicsi faluba, kifejezetten azzal a céllal, hogy belevágjunk egy alaposabb életreformba. A falu alig 35–40 kilométerre van Budapesttől. Remek hely egyébként, tele van különféle ökoházakkal, fából, agyagból, földből épült otthonokkal.
A mi házunk is egy modern vályogépület, kellemes a klímája télen-nyáron, vastagok a falai, olcsó a fűtése. De megközelíteni csak busszal vagy autóval lehet, és a buszközlekedés nagyon sokat romlott az utóbbi években. Nekem az egyetem miatt, ahol a munkahelyem van, egy héten kétszer-háromszor be kell utaznom a fővárosba. Sokféle alternatívát kipróbáltam, végső megoldásként az autózást is, de arról hamar letettem, mert pont ellentétes azzal, ami miatt új lakóhelyet kerestünk. Általában tehát busszal megyek a közeli kisvárosig, onnan vonattal a Nyugati pályaudvarig, majd elektromos rollerrel az egyetemig. Elmondva is sok, a valóságban pedig másfél óra, de csúcsidőben autóval sem sokkal rövidebb, a környezethasználatunk pedig így összehasonlíthatatlanul alacsonyabb. Ráadásul gyakorlatban tanulhatjuk meg megbecsülni a környezeti értékeinket, és ez semmivel sem pótolható.”
Okos megoldásokkal a hétköznapi energiahasználat és a szén-dioxid-kibocsátás csökkenése nem befolyásolja negatívan az életminőséget, sőt a komfortérzetünket is növelheti! Vagyis a cél nem az, hogy lemondjunk valamiről, hanem sokkal inkább az, hogy – a ténylegesen fölösleges kibocsátásokat elhagyva – nap mint nap csökkentsük az ártalmakat és a környezeti terhelést, és mindeközben hatékonyan járuljunk hozzá ahhoz, hogy az életünk környezeti és gazdasági értelemben is fenntarthatóbb legyen.
A környezeti terhelés problémája a városban élve a legszembetűnőbb, hiszen a kényelmes városi életmódunkhoz számos magas károsanyag-kibocsátással járó tevékenység kapcsolódik. Jó hír, hogy a városi élet legtöbb területén van lehetőségünk arra, hogy csökkentsük a károsanyag-kibocsátást. Például egy olyan káros szokás, mint a dohányzás esetében is mérsékelhető a kibocsátás mértéke, hiszen a füstmentes technológiák lényegesen kevesebb káros anyagot bocsátanak ki, mint az égéssel és füsttel járó hagyományos dohánytermékek. A leszokásnál persze soha nincs jobb megoldás, de a le nem szokó felnőtt dohányzók számára kulcsfontosságú lehet a hiteles forrásból történő tájékozódás, hiszen minden apró lépés számít az ártalomcsökkentés felé vezető úton!
