Ha egy kislány koraszülöttként jön a világra, csípőficammal, gerincferdüléssel, asztmával születik, amelyhez később autoimmun betegség, veseelégtelenség, vastagbélgyulladás, ciszták, miómák, magas vérnyomás és pajzsmirigy-problémák társulnak, talán mondhatjuk, hogy élete elején több kihívás éri, mint egy átlagos gyermeket. Ha ugyanez a kislány egy bántalmazó családban kénytelen nagylánnyá, majd nővé cseperedni, ahol sohasem lehet tudni, mikor csattan a szíj a háton, akkor bizton állíthatjuk: olyan gyermekkort kapott, amely sokakat összetörne. Ő ennek ellenére egyben maradt, sőt mentsvárként megtanult csendben befelé figyelni.

Lassan járj, tovább érsz!

„Elzártan éltem egy súlyosan beteg testben, olyan családi körülmények között, ahol nem lehetett saját akaratom, nem teljesülhettek a vágyaim, senkire nem támaszkodhattam, és nem reménykedhettem semmiben” − fogalmaz meglepő nyugalommal érzéseiről Balázs Valéria Anamé, az Anamé Program megalkotója, az Anamé Központok alapítója.

Végül 18 éves korában szökött meg otthonról. Fél éven át – amíg nem talált munkát − az utcán tengődött, éhezett, hajléktalanként élt. Soha nem felejtette el, hogy honnan indult, azóta is támogatja a hajléktalanokat, az éhezőket és a családon belüli erőszak áldozatait is.

„Húszéves koromra át kellett élnem, hogy teljesen leépült a testem: tolókocsiba kerültem, félig megvakultam, egy gép tartott életben – meséli Anamé. – A betegségeim gyógyíthatatlanok voltak, és mivel nem volt hova fordulnom, magamon kísérletezgettem. Az energiaáramlás szabályait kezdtem el megismerni a testemen keresztül: voltak olyan területek, melyek élettelenné váltak, nem úgy működtek, ahogyan kellett volna. Megtaláltam, hogy egy-egy ilyen testszelvényen hol van az a pont, amire ha elkezdek koncentrálni kicsi és lágy mozgásokkal, miközben ezt a területet átlélegzem, akkor hatni tudok az egész szelvényre. Azt tapasztaltam, hogy elkezd bizseregni a testem, és megindul benne az élet áramlása, átjárhatóbbá válnak a lezárt, beteg részek, és az egyes területek elkezdenek kommunikálni egymással.”

Önmagán kísérletezve megalkotta a gyakorlatok sorozatát, melyet a megfelelő légzéssel kiegészítve sikeresen alkalmazott, így sikerült meggyógyítania a testét. Munka mellett pedig elvégezte a Buddhista Főiskola jóga szakát, és az ELTE pszichológiaképzését is. Nevét, amelyet programja is visel, ebben az időszakban kapta egy meditáció során belső vezetőjétől. A magányos gyermekkor miatt megvolt a türelme és a képessége, hogy hosszú időn át csakis befelé koncentráljon. Úgy véli, ezek a gyermekkori öntudatlan meditációi segítették abban, hogy objektív és gyakorlatias módon elkezdje figyelni a testét, illetve annak reakcióit a különböző apró mozgásokra, valamint légzésekre.

Gyakorlat teszi a mestert

„Az energiaáramlás pontos szabályait feltérképezve hoztam létre ezt a módszert, amely segít abban, hogy az energiák harmóniába kerüljenek – folytatja Anamé. – Ellazítja ugyanis a testi, lelki és életterületeket, amelyek túlműködésben voltak. Testi szinten ilyen például a gyulladás, lelki szinten pedig a düh. Emellett energiával tölti fel azokat, amelyek alulműködnek, például sorvadás vagy szorongás esetén.”

…

A cikk még nem ért véget, a folytatást a Nők Lapja 2017/7. lapszámában olvashatjátok el.

Szöveg: Széles-Horváth Hajnalka

Fotó: Archív