A Hungarian Animal Rights Corps (HARC) nevű vegán állatvédő szervezet aktivistái három hústálcának tűnő, de emberméretűre szabott, feliratozott „csomagban”, művérrel bekenve, magzatpózban feküdtek a fűben, a fóliák matricái pedig a bolti húskészítmények csomagolását idézték. „Humánus gazdaságból származó”, „tanyasi emberhús”, illetve „akció, 20%”, hirdették a feliratok a sokkoló csomagokon, amik elé az aktivisták egyéb szlogeneket is kiírtak. Többek között arról, miért tartják gyilkosnak a húsipart, és puszta önfelmentésnek a felelős gazdaságokból származó hús fogyasztását is.

„Nem lehet humánusan gyilkolni” illetve a „Képzeld magad az áldozat helyébe!” – lehetett olvasni a transzparenseken, melyek előtt hamar egyetértő fényképezkedők verődtek össze, és ami mellől felháborodott szülők próbálták odébb tessékelni gyerekeiket.

Aktivizmus a zamárdi strandon (Fotó: HARC)

A tevékenységüket a „megzavaró aktivizmus” körébe soroló aktivisták szándékosan választottak olyan helyet az akcióhoz, ahol kontextuson kívül, sokkhatás-szerűen mutathatják be a húsipar kegyetlenségét, melyet a hentespult előtt sétálva rutinszerűen zárunk ki a tudatunkból.

A megdöbbentő akció nem is maradt hatás nélkül:

bár sokan egyetértettek az üzenettel, szintén sokakból nagy felháborodást váltott ki, hasonlóan ahhoz a korábbi akcióhoz, aminek keretében a tej világnapján locsoltak ki ugyanennek a szervezetnek a tagjai több liter tejet az egyik áruházlánc boltjának padlójára. Akkori akciójukkal a tejipar kegyetlenségeire szerették volna felhívni a figyelmet, és szintén ők voltak azok, akik korábban köztéri állatszobrok mellett helyeztek el olyan feliratokat, amivel a hobbiállattartás és a húsfogyasztás – szerintük kibékíthetetlen – ellentéteire mutattak rá.

Jó-e az aktivizmus?

Az utóbbi években szerencsére egyre többet foglalkozunk a legkülönfélébb állatjóléti kérdésekkel, miközben a környezetvédelem is reflektorfénybe hozza például a húsfogyasztás, vagy a takarmánynövények termesztése által okozott környezeti károkat. Az, hogy környezetvédelmi és egészségügyi szempontokból is jó volna kevesebb húst enni, akár le is mondani az állati eredetű termékekről, és az, hogy az állatoknak is vannak érzéseik, sőt személyiséggel is rendelkeznek, egyre többeknek alapvetés. Ugyanakkor sokan vannak azok is, akik az ezeket az ügyeket a megszokottnál harcosabban képviselő aktivizmust túlzónak, sőt kontraproduktívnak tartják. 

Nem csak a vegán aktivizmus esetén merül fel a túlkapás vádja: az elmúlt hónapokban több környezetvédelmi aktivista csoportnak sikerült erősen megosztani a közvéleményt, amikor Monet képre kentek krumplipürét, egy Van Goghra paradicsomlevest, illetve amikor Botticelli legismertebb művéhez ragasztották magukat a fosszilis tüzelőanyagok ellen tiltakozva. Ahogy azt egy korábbi cikkünkben írtuk, az új tiltakozási trend kapcsán közvélemény-kutatást végeztek, és az eredmények megerősítették azt, amit már korábban is sejtettek; az emberek nem szeretik az ilyesmit, mert kellemetlenül érzik magukat tőle. A válaszadók negyvenhat százaléka úgy nyilatkozott, hogy ezek a módszerek csökkentik az éghajlatváltozás kezelésére irányuló erőfeszítések támogatottságát. Izgalmas lett volna megkérdezni erről a zamárdi strand közösségét is, vajon a látottak milyen hatással voltak rájuk, mekkora erővel és főleg milyen irányban befolyásolta a véleményüket a húsfogyasztással kapcsolatban.

A mostani akció keretében művérrel bekent, hús-vér embereket csomagoltak hatalmas hústálcára az aktivisták. (Fotó: HARC)

Kétségtelen, hogy pengeélen táncolnak azok a szervezetek, amelyek radikális eszközökkel igyekeznek felhívni a szélesebb közönség figyelmét számukra fontos ügyekre. Azok, akik harcosan és meggyőződésből kötelezték el magukat egy (egyébként a közösség számára is fontos) ügy mellett, joggal érezhetik úgy, hogy a többség ingerküszöbét ma csak a sokkhatás éri el, ezért csakúgy, mint szerelemben és háborúban, itt is mindent szabad.

Mások viszont úgy vélik (és az ő álláspontjuk is könnyedén védhető), hogy az ennyire radikális akciók nemcsak hogy keveseket térítenek meg a jó ügy mellé, de heves ellenérzést váltanak ki azokból, akik szelídebb módszerek hatására lehet, hogy változtatnának szokásaikon, miközben magukat az aktivistákat inkább bajkeverőnek tekintik.

A mostani akció kapcsán sokan nehezményezték például, hogy az aktivisták miért „pont ilyenkor”, és miért pont egy strandon gondolták ilyen hevesen felkarolni a veganizmus ügyét, és hogy miért kellett a jócskán 18+-os látványnak gyerekeket is kitenniük. Mások viszont úgy vélik, nem sokáig fenntartható az a kényelmes álláspont, miszerint a jó ügyeket elég csak a komfortzónánkon belül, a nekünk alkalmas időpontban képviselni. Ők kiemelik azt is, hogy épp gyerekeink azok, akik miatt nem lehet tovább várni azzal, hogy felelősebben bánjunk a környezetünkkel és valóban humánusan az állatokkal. Hozzáértők szerint ráadásul az aktivizmusnak is megvan saját evolúciója, ami alapján amelyik közösség hagyja magát, előbb szabadul.

Ameddig a döntéshozók a fülük botját sem mozdítják egy-egy sürgető kérdésben, addig csak a szóban forgóhoz hasonló radikális akciókkal érhető el figyelemfelkeltés,

majd ahogy egyre komolyabban vesszük társadalmi szinten is a fontos kérdéseket, egyre nagyobb tere lehet a szelíd meggyőzésnek is, edukációnak is. 

„Annak tudatában, hogy az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége” – mondja ki a Magyar Állatvédelmi Törvény. Arról, hogy ennek alapján például jogos vagy a történelmi tragédiához méltatlan holokausztnak nevezni az állatok leölését, illetve hogy a gyakorlat megváltoztatására alkalmas eszköz-e a sokkhatásra alapozó aktivizmus, a következő években biztosan nagyon sokat fogunk még beszélni. 

Kiemelt kép: Getty Images