A történelem során az emberiség gyógyulásra és jólétre irányuló törekvései hívták életre az orvostudomány innovációit, ám sok próbálkozás ezek közül napjainkban már kifejezetten megdöbbentőnek tűnik. Miközben bővültek a szakértők ismeretei, és elmélyültek a tudományos újítások, egy idő után ezekről a rendkívüli – és nem egyszer kegyetlennek ható – orvosi kezelésekről kiderült, valójában hatástalanok, ráadásul még veszélyesek is. (Tanulás nélkül azonban nem létezne fejlődés, ezt a Kudarcok Múzeumában is jól tudják.)
Élükön az alábbi furcsábbnál-furcsább beavatkozásokkal, amelyek mai fejjel még rossz tréfaként sem állnák meg a helyüket, ám egykor valóban úgy hitték, megmenthetik a páciens életét – persze csak ha az illető hajlandó volt alávetni magát többek között a dohányfüst-beöntésnek vagy a vizeletterápiának.
Tejátömlesztés a test megfiatalítására
Kapcsolódó
A plasztikai sebészet lenyűgöző története
Mondhatnánk, hogy Kleopátra után szabadon, és akkor nem is tévednénk olyan nagyot, ugyanis a tejtranszfúzió története egészen az ókorig nyúlik vissza, amikor a különböző kultúrák a hagyományostól eltérő orvosi megoldásokkal kísérleteztek. Egyiptomban történt az az eset, melyről a legkorábbi feljegyzés áll rendelkezésre. Miután úgy vélték, a tej misztikus gyógyító tulajdonságokkal bír, a rituáléikban is előszeretettel használták bizonyos betegségek kezelésére, a test megfiatalítására – az anekdoták szerint Kleopátra sem hiába fürdött benne.
A 17-18. században már Európába is betört ez az elsősorban tuberkulózisra és más légúti betegségekre javasolt kezelés, ami általában nemkívánatos reakciókhoz vezetett a tej vérrel való érintkezése miatt. A modern tudományos kutatások azóta bebizonyították, a tej olyan fehérjéket és egyéb összetevőket tartalmaz, amelyek közvetlenül a véráramba kerülve súlyos allergiás reakciókat, sőt, akár sokkos állapotot is előidézhetnek.
A dohányfüst-beöntés terápiás előnyei
Talán innen ered a köznyelvben gyakran használt humoros megjegyzés, miszerint a füst tartósít, mindenesetre a dohányfüst-beöntés valós orvosi gyakorlat volt a 18. században. A technika magában foglalta a dohányfüst befújását a páciens végbelébe, melyet egy speciálisan kialakított készülék segítségével hajtottak végre.
A bizarr művelettől azt remélték, a dohányfüstben található nikotin és más vegyi anyagok a végbél nyálkahártyáján keresztül bejutnak a véráramba, és ott kifejtik sokrétű gyógyító (?) hatásukat.
A legkorábbi ilyen eljárás az őslakos amerikai törzsekhez vezethető vissza, akik a fejfájásra, a megfázásra, de még a fulladásos problémák kezelésére is ezt a módszert alkalmazták. A 19. századra már elterjedt a nyugati orvoslásban, azonban idővel nyilvánvalóvá vált, a dohányfüst-beöntés egyáltalán nem hatékony, sőt, súlyos égési sérüléseket és fertőzéseket okoz.
Szöveti elváltozásokra radioaktív víz
Ezt a módszert valóban igaznak hitték a 20. század elején, amikor a radioaktivitás és vele együtt a radioaktív víz felfedezése forradalmasította az orvostudományt. Miután olyan úttörő tudósok, mint például Marie Curie, feltárták a radioaktív anyagok terápiás alkalmazási lehetőségeit, a sugárzó vizet megszámlálhatatlan panasz kezelési módjaként kezdték el alkalmazni, főleg a daganatok és a szöveti elváltozások célzott gyógyítására.
Az 1920-as és 1930-as évekre már ízületi gyulladásokra, rákra és más krónikus betegségekre is javasolták, az orvosi ismeretek előrehaladtával azonban egyre nőtt az aggodalom a sugárveszély szövődményeit illetően. A radioaktív víz használatát szigorú ellenőrzéshez kötötték, főleg a megbízhatóbb sugárterápiás technikák megjelenése után, mikor is kiderült, folyamatosan nő a súlyos mellékhatások és a sugárzás okozta betegségek kockázata.
Uroterápia, avagy vizelet orvosi célra
Legutóbbi történelmi kitekintőnkből kiderült, a vizelet már a higiéniai trükköket tekintve is megkerülhetetlen csodaszernek bizonyult, nem volt ez másként az egészségügyi beavatkozások terén sem. Mai napig hangos szóváltások folynak arról, hogy az úgynevezett uroterápia valóban hatásos-e, ám azt senki nem vitatja, hogy a saját vizelet felhasználása évszázados múltra visszatekintő orvosi gyakorlat.
Fotó: Wikimedia Commons
Olyan ősi civilizációk vallották jótékony hatásait, mint India, Kína és Egyiptom, ahol
eredményes gyógymódnak tekintették, mely enyhítette a bőrbetegségek, belgyógyászati panaszok, de még a sebek kiváltotta tüneteket is.
Idő kérdése volt, hogy a vizeletterápia eljusson Európába és az Egyesült Államokba, ahol úgy vélték, a vizelet immunerősítő vitaminokat, hormonokat és antitesteket tartalmaz, melyek elengedhetetlenek a gyógyuláshoz. Az uroterápia hitelessége megkérdőjeleződött a modern orvosi kutatásoknak hála. Bizonyították, a vizelet orvosi használatával káros méreganyagokat juttatunk a szervezetbe, melyek komoly fertőzéseket okoznak.
Fogvágás fogfájdalomra? Igen!
Ami az idő távlatában kegyetlen beavatkozásnak minősül, azt a Szumátrán található Mentawai-szigetek őslakosai ma is felnőtté avatási ceremóniaként értelmezik. A fogvágás évszázadokkal ezelőtt ugyanakkor még inkább a csecsemők és kisgyermekek fogzásából eredő fájdalmak enyhítésére szolgált, és azon a meggyőződésen alapult, hogy a fogzás különböző betegségeket, viselkedési problémákat okoz a gyermekeknél. A bemetszésekkel – vagy ínyszúrással– végzett beavatkozás hatására a fogak eltörtek, ezzel úgymond orvosolták a rossz kedélyállapotot, melyről úgy vélték, a gyermek szorongását okozza.
A fogak bevágása gyakran fertőzéseket és nagy fájdalmakat okozott a gyermekeknek, ám a tudomány csak a 20. század elején jutott el odáig, hogy megkérdőjelezze a módszert, ami se nem hatásos, se nem biztonságos. A gyakorlat betiltása új lendületet adott a gyermekgyógyászatnak, és mára jól tudjuk, a fogzás folyamata a gyermekek természetes fejlődésének egyik mérföldköve, melyet – ha szükség is van egészségügyi ellátásra – csupán támogatni kell.
Kiemelt kép: Getty Images/nőklapja.hu
