1888 augusztusa és novembere között öt nőt gyilkoltak meg Londonban. Hogy ki ölte meg őket, az a történelem egyik legnagyobb rejtélye. Eddig azonban senki nem foglalkozott azzal, kik is voltak az áldozatai. Annyit mondtak csak róluk: prostituáltak. Ez azonban tévedés.

Több ezer könyvet írtak, és sok filmet forgattak már arról, vajon ki lehetett Hasfelmetsző Jack. Volt aki egy festő képein kereste a rejtély kulcsát, mások egy író regényében. A vágások tisztasága alapján egyesek biztosak voltak benne, hogy egy orvos vagy mészáros a tettes, de gyanúba került még Viktória királynő unokája, sőt, van olyan elmélet is, miszerint női elkövetőt kellene keresni. Bár a rejtély megoldását ma sem tudjuk, a Hasfelmetszőről írt könyvek mind hozzájárultak ahhoz, hogy alakja legendássá váljon. Olyannyira, hogy a nagy rejtvényfejtésben a legtöbben el is felejtették, hogy valójában nem egy hősről beszélünk, hanem egy kegyetlen gyilkosról, akinek az áldozatai valódi emberek voltak, akik gyászoló gyerekeket, családot, barátokat hagytak maguk után.

Néhány a több ezer könyv, tanulmány, sorozat és film közül, ami a kegyetlen gyilkosságokról született

Kiszolgáltatott nők

A hivatalos közlemények szerint mind prostituáltak voltak. Hallie Rubenhold magyarul még nem olvasható, 2019-es könyve, The Five (Az öt) azonban leszámolt ezzel a legendával. Boncolási jegyzőkönyvekre, dologházi feljegyzésekre, népszámlálási adatokra és rendőri jelentésekre támaszkodva felkutatta a Hasfelmetsző öt áldozatának a múltját, és kiderítette, hogy egy kivételével egyik sem volt prostituált.

Könyvében arra mutat rá, hogy Hasfelmetsző Jack valójában nem valamiféle fantasztikus képességekkel rendelkező sorozatgyilkos volt, aki azért kerülte el a leleplezést, mert olyan körültekintően megtervezte a gyilkosságokat, és alaposan megfigyelte az áldozatait. Azért választotta ezeket a nőket, mert könnyű célpontot jelentettek. Többségük 40-es éveiben járt, súlyos alkoholizmussal küzdött, és azért támadta meg őket a gyilkos, mert hajléktalanként az utcán aludtak. Ezért nem kiáltottak segítségért, ezért nem tudtak védekezni és ezért tudott gyilkosuk olyan könnyen elmenekülni.

Ezeknek a nőknek az élete azonban nem csak azért érdekes, mert a világ leghíresebb sorozatgyilkosának lettek az áldozatai, hanem azért, mert

sorsuk tökéletesen példázza, hogy a 19. században a nők milyen elképesztően kiszolgáltatott helyzetben voltak.

Nem rendelkezhettek saját tulajdonnal, és ha felbomlott a házasságuk, nem kaphattak munkát, mert elvált nőként automatikusan bukottnak számítottak, még akkor is, ha a férjük hűtlensége vagy agresszív viselkedése elől menekültek. Ez a megbélyegzés lehetetlenné tette, hogy tisztességes kétkezi munkát vállalhassanak, és eltarthassák önmaguk, így fokozatosan egyre mélyebbre süllyedtek.

Néhány hajléktalan nő halála azonban nem volt elég szenzációs, a szexmunkások élete azonban mindig is izgatta az emberek fantáziáját, ezért a korabeli újságok kicsit felturbózták az eseményeket, és ez a bélyeg az áldozatokon maradt. 135 éve, 1888. augusztus 31-án halt meg Hasfelmetsző első áldozata. Ennek a szomorú évfordulónak az alkalmából idéztük fel neki és sorstársainak igaz történetét.

Mary Anne „Pollie” Nichols

Mary Ann Nichols, vagyis „Polly” ahogy mindenki hívta, viszonylag jó nevelést kapott. Tizenöt éves koráig járt iskolába, és nem csak olvasni, de írni is megtanult, ami ritkaságnak számított akkoriban. 18 éves volt, amikor férjhez ment egy nyomdászgépészhez, William Nicholshoz, de boldogságuk nem tartott sokáig. Elsőszülött fiuk másfél évesen meghalt, és Polly alkoholba fojtotta a bánatát. A párnak öt további gyermeke született, és egy darabig olyan jól ment a dolguk, hogy még egy részmunkaidős háztartási alkalmazottat is fel tudtak venni, hogy segítsen Pollynak legkisebb gyermeke ellátásában.

A „Bucks sor” vagyis a Durward utca a kelet-londoni Whitechapelben 1888-ban – itt gyilkolták meg Mary Ann Nicholst (Fotó: Hulton Archive/Getty Images) / Fortune Louis Meaulle metszete 1888-ból (Kép: Stefano Bianchetti/Corbis via Getty Images)

A házaspár közti veszekedések azonban egyre gyakoribbá váltak és hangosabbak lettek. Polly férje, William azt állította, hogy a gond a nő alkoholizmusa volt – Polly apja szerint azonban a férj hűtlensége volt a veszekedések kirobbantója. Tény, hogy miután William kidobta a feleségét, összeköltözött a feleségénél jóval fiatalabb cselédlánnyal, és közös gyermekük is született. Bár a férjnek a törvény szerint kötelessége volt gondoskodnia felesége eltartásáról, akkor is, ha nem élnek együtt, volt egy kiskapu. Ez csak addig volt érvényes, míg a nő méltatlannak nem bizonyult erre. William kezdetben heti öt shillinget fizetett a feleségének, de mivel sokallotta ezt az összeget, magánnyomozót fogadott fel, hogy bebizonyítsa, Polly prostituáltként dolgozik, tehát el tudja tartani magát.

Bár a bíróság előtt csak azt tudták bizonyítani, hogy viszonya volt egy másik férfival (és ezt manapság nem hívnánk prostitúciónak), elég volt ahhoz, hogy a szégyenbélyeg rákerüljön Pollyra,

és anyagi támogatás nélkül maradjon. A nő ezután alkalmi takarításból és templomi adományokból tartotta fenn magát. Amikor elfogyott a pénze az utcán aludt. 1888. augusztus 31-én, 43 éves korában ez az életébe került.

Annie Chapman

Annie Eliza Smith és öt testvére sokkal jobb oktatásban részesült, mint sok korabeli munkásosztálybeli gyerek, köszönhetően apjuk katonai beosztásának. 1844-ben azonban skarlát járvány söpört végig Londonon, és Annie szülei három hét alatt hat gyermekükből négyet elveszítettek. Édesapja nem bírta elviselni a megrázkódtatást, és öngyilkos lett. Annie ekkor kezdett el inni. Aggódó édesanyja kérésére még egy elvonókúrára is bevonult, de sajnos újra és újra visszaesett. 27 évesen ment férjhez egy John James Chapman nevű lovászhoz, aki kocsisként dolgozott. Ez egy viszonylag jól fizető munka volt, aminek köszönhetően meglehetősen kényelmesen éltek – ám

nyolc gyermekükből hat fejlődési rendellenességgel jött világra.

Miután súlyosan fogyatékos fiúkat intézetbe adták, Annie ismét inni kezdett. Miután 12 éves lányuk is meghalt, a férje is vele tartott.

Korabeli újságcikkek a Whitechapel szörnyetegéről (képek: Universal History Archive/Universal Images Group via Getty Image)

Férjének azonban sikerült új munkát keresnie, és Windsorban lett lovász egy parlamenti képviselő kastélyában. A munkához egy kis vidéki ház is járt, ami lehetővé tette a családnak, hogy új életet kezdjenek, de sajnos Annie nem tudta letenni a poharat. Amikor kiderült alkoholfüggősége, a férje ultimátumot kapott munkaadóitól: vagy felmond, vagy elküldi a feleségét. Ő az utóbbit választotta. Mivel nem váltak el, John heti járandóságot fizetett a felesége részére, miután azonban meghalt, Annie bevétel nélkül maradt. Horgolásból és művirág készítésből tartotta fenn magát, illetve volt egy rendszeres férfi látogatója, aki minden hétvégét nála töltött. Ezt a férfit később kihallgatták, ő tagadta, hogy a nő prostituáltként dolgozott volna, mondván, nem lett volna vele, ha más férfi is van az életében. 1888. szeptember 8-án Annie minden pénzét italra költötte, ezért nem tudta kifizetni az aznapi szállását. 48 éves volt, amikor meggyilkolták.

Elizabeth Stride

Elizabeth Stride, Hasfelmetsző Jack harmadik áldozata, Svédországban született és cselédként dolgozott. Miután a ház ura teherbe ejtette, elbocsátották. A gyermek halva született, és az ekkor elvégzett orvosi vizsgálat derítette ki, hogy gazdája szifilisszel fertőzte meg. Ez okozta Elizabeth későbbi meddőségét is. Mivel a betegség gyógyíthatatlan volt, ez bekerült a cselédkönyvébe, és ezzel örök bélyeg ragadt rá, hiszen a szifilisz gyógyíthatatlan betegség volt akkoriban, ráadásul súlyos szövődményekkel járt, ezek egyike az agy sorvadása volt. Ez volt a felelős Elizabeth később egyre romló mentális állapotáért.

A Dutfield’s Yard bejárata, itt találták meg Elizabeth Stride-ot (Fotó: Universal History Archive/ Universal Images Group via Getty Images).

Mivel Svédországban ezután nem kapott munkát, 22 évesen Londonba utazott. Először szobalányként helyezkedett el, majd hozzáment egy kétszer annyi idős ácshoz, John Stride-hoz. A házaspár hamarosan megnyitotta saját kávéházát Poplarban, ám az hat év után tönkrement. Ez, valamint a tény, hogy Elizabeth több alkalommal is elvetélt, tönkretette a házasságukat, így különváltak. Keveset tudunk arról, hogy a következő években miből élt, de fennmaradt egy kérvény, amit a helyi egyházmegyéhez adott be, azt állítva, hogy a Princess Alice gőzhajó elsüllyedésekor, 1878-ben odaveszett a férje és a gyermekei is. Mivel férje ekkor még élt, és gyermekei soha nem voltak, gyaníthatóan ebben az időszakban ehhez hasonló szélhámoskodásból tartotta fenn magát.

Halála idején egy nála hét évvel fiatalabb férfival élt viharos kapcsolatban, aki többször megverte, így egyre többet ivott.

1888 nyarának végére az asszonyt négy alkalommal tartóztatták le ittasság és rendbontás miatt – de ismerősei kedves, jólelkű emberként írták le. 1888. szeptember 30-át takarítással töltötte. Padlástól a pincéig kitakarította a házat, aminek egyik szobáját bérelte az előző hat évben. A kocsmából hazafelé támadta meg gyilkosa. 45 éves volt. Volt, aki szerint nem a Hasfelmetsző áldozata volt, hiszen hasán nem, csak nyaki artériáján volt vágás, emiatt halt meg – de a közvélekedés szerint megzavarták a gyilkost, munkája befejezetlen maradt, ezért ölt még egyszer is aznap éjjel…

Catherine „Kate” Eddowes

Kate a negyedik áldozat, akit a gyilkos ugyanazon az éjszakán ölt meg: 45 perccel Elizabeth Stride után találtak rá. Kate-nek nem kellett volna az utcán lennie. Aznap este bevitték a rendőrségre ittas viselkedés miatt, ám öt órával később, hajnali egykor úgy döntöttek, elég józan ahhoz, hogy hazasétáljon.Bár afféle félvilági nőként beszéltek róla az újságok, ebből csak annyi igaz, hogy házasságon kívül élt együtt egy férfival, és szült neki két gyereket. Párjával vándor-költők, színészek voltak, akik balladákat adtak elő. Vidéki sikereiken felbuzdulva költöztek a fővárosba, de a londoni élet nehezebbnek és drágábbnak bizonyult mint gondolták.

Olyan sokat nélkülöztek, hogy harmadik gyermekük éhen halt, mert nem tudták etetni.

Miután egyre többet veszekedtek, Kate kilátástalanságában inni kezdett, és a rendőrség többször is letartóztatta ittas viselkedés miatt. Halála éjszakáján is ez történt, 46 éves volt. Temetésére több mint ötszázan mentek el.

A Dear Boss, vagyis Kedves főnök (ez volt a megszólítás) néven elhíresült kétoldalas levél, amelyet piros tintával írtak. Számos helyesírási és központozási hibát tartalmazott. A szerző motivációja nyilvánvalóan az volt, hogy gúnyt űzzön a nyomozásból, és jövőbeli gyilkosságokra utal benne (Kép: Wikimedia Commons)

Mary Jane Kelly

Halála nagyon sok szempontból kilóg a sorból, ezért sokan a mai napig kétségbe vonják, hogy valóban a Hasfelmetsző áldozata lett volna. Ő a legfiatalabb az öt áldozat közül, és az egyetlen, akit saját otthonában, és nem az utcán öltek meg. Ráadásul az ő halála volt a legbrutálisabb, mert a gyilkos sok időt tölthetett vele. Ő az egyetlen, akiről biztosan tudjuk, hogy prostituáltként dolgozott a halála időpontjában.

Mary Jane tizenhat évesen ment férjhez egy szénbányászhoz, aki meghalt egy robbanásban, így a fiatal lány Londonba költözött, és munkát keresett. Mivel feltűnően szép lány volt, a West End egyik luxusbordélyházába került. Népszerű volt a vendégek között, akik nemcsak pénzzel, de ajándékokkal és ruhákkal kényeztették, sőt gyakran vacsorázni és színházba is elvitték. Pár hónappal halála előtt egy kliense elvitte magával Párizsba.

A Pokolból című levél 1888 októberbéből: ezt egy vese társaságában küldte a gyilkos George Lusknak, a Whitechapel polgárőrség elnökének. Azt írja benne igen rossz helyesírással, hogy a másik vesét megette, az igen finom volt, illetve hogy a kést is elküldheti, ha várnak. (Kép: Wikimedia Commons) / Metszet Mary Jane Kellyről (Universal History Archive/Universal Images Group via Getty Images)

Nem tudjuk, hogy pontosan mi történt ott vele, de az biztos, hogy két hét múlva meglehetősen feldúltan tért vissza, és sokan úgy vélik, emberkereskedők elől menekülhetet. Annyi bizonyos, hogy visszatérése után azonnal átköltözött Kelet-Londonba, ahol jobban el tudott rejtőzni – ám ez egy sokkal veszélyesebb hely volt. Nem csak azért, mert ekkorra már közismert volt, hogy Hasfelmetsző Jack arrafelé szedi az áldozatait, de általánosságban véve is jóval nagyobb volt arrafelé a bűnözés.

Mary Jane, aki maga is aggódott a gyilkos jelenléte miatt,

több, szintén prostituáltként dolgozó barátnőjének felajánlotta, hogy ha nincs hol aludniuk, bátran töltsék nála az éjszakát. A férfinak azonban, akivel akkoriban viszonya volt, nem tetszett, hogy idegenek lakjanak náluk, ezért szakított vele. Ezért volt halála éjszakáján egyedül, védelem nélkül. 1888. november 9-én reggel ért csak haza. Csendben bebújt az ágyba, és aludni készült. Egyik szomszédja sem hallotta, hogy segítségért kiáltott volna. 25 éves volt.

Kiemelt kép: Getty Images/Wikimedia Commons/nőklapja.hu