Az ősi, többnyire tengeri salátákban használatos csemege fel nem használt halrészek pépesített őrleményéből állt (ahogyan a ketchup őse is), amit kezdetben sózással és zselésítéssel tartósítottak – míg a ’60-as években egy japán vegyész rá nem jött arra, hogy a módszer cukor hozzáadásával is tökéletesen működik, sőt, az édesség még ízfokozóként sem utolsó. Az Egyesül Államokban Tyre Lanier élelmiszermérnök közreműködésével terjedt el a ’80-as években (ahol gyakran „tengeri hot dog” néven szokás emlegetni). Lanier az Alaska Public Media kérdésére elmondta, hogy Amerika azért vált fogékonyabbá az alapvetően megosztó harapnivaló iránt, mert könnyedén helyettesíthető vele a királyrák, ami amellett, hogy nehezen beszerezhető, kifejezetten drága is. 

Dr. Jae Park, az OSU élelmiszerkutatója szerint mi sem bizonyítja jobban a surimi (ami magyarra fordítva pürésített húst jelent) népszerűségét, minthogy évente körülbelül 200 000 tonna kerül feldolgozásra. Sikere részben pedig annak is köszönhető, hogy megfizethetőbb, mint a tengeri herkentyűk, illetve a homárhús, így egyfajta rákhelyettesítőként is funkcionál, hiszen ízre szinte olyan, mintha rákot fogyasztanánk. Japánban, Dél-Koreában, Franciaországban, Thaiföldön és Spanyolországban ma már a tengeri konyha népszerű összetevője, amit nemcsak ízesíteni és formázni, de párosítani is könnyű a mediterrán étrend alapanyagaival.

Ha valaki szereti a sushit és a rákot, és evett már kaliforniai tekercset, az minden bizonnyal találkozott vele – és jó eséllyel észre is vette, hogy ugyan rákszerű íze van, mégsem ugyanaz.

„A rákot könnyebb meghamisítani, mint tenyészteni”

– vélekedik Paul Greenberg amerikai halász és író, aki a tengerbiológia, a modern technológia és a környezetpolitika összefüggéseit vizsgálja könyveiben.   

És vajon jó a hamisítvány nekünk, illetve szervezetünknek?

Dr. Park szerint számos egészségügyi előnnyel jár, tekintve, hogy magas fehérje, illetve ómega-3 zsírsav-tartalommal bíró alaszkai fehér tőkehalból és/vagy csendes óceáni fehér tőkehalból készül. De nem mindenki vélekedik így, hiszen míg a tenger gyümölcsei nem számítanak feldolgozott élelmiszernek, addig maga a halhúsból előállított surimi igen, ami a feldolgozási folyamat során sokat veszíthet a halakban természetes módon megtalálható ómega-3 zsírtartalomból.

Fotó: Getty Images

És mint tudjuk, a feldolgozott élelmiszerek károsak az egészségünkre nézve, hiszen olyan összetevőket tartalmaznak, mint a nátrium, a cukor, a mesterséges aromák, a tartósítószerek, illetve a rák színét kölcsönző színezékek. Ráadásul a surimi kalóriatartalma is magasabb, tápanyagtartalma pedig alacsonyabb, mint a feldolgozatlan élelmiszereké. Bár márkánként eltérő lehet a feldolgozottság mértéke, a rákutánzatok túlnyomó többsége bőven tartalmaz hozzáadott cukrot és nátriumot hazánkban is (előbbi súlygyarapodáshoz, szívbetegségekhez és diabéteszhez vezethet, utóbbi pedig a magas vérnyomás, a stroke, a vesebetegségek, a csontritkulás és a gyomorrák kockázatát növelheti – derül ki a kutatásokból). És fontos azt is leszögezni, hogy hiába utánzat,

a hal- és rákallergiában szenvedők számára továbbra is tiltott gyümölcs a surimi, hiszen javarészt pépesített halból készül, és jó eséllyel az aromák is tartalmazhatnak rákféléket.     

A valódi rákhúst tartalmazó surimi azonban prémium terméknek számít. A kiváló minőségű rudacskák jellemzően 30-50%-ban tartalmaznak alaszkai tőkehalat és homárhúst, a természetes aromákat pedig garnélarákból és Szent Jakab-kagylóból (vagyis fésűkagylóból) nyerik. A boltok polcain lévő termékek azonban már kevésbé „tiszták”, amit nem nehéz megkülönböztetni az igazitól. Elég csak ránézni az árára, hiszen az utánzat lényegesen olcsóbb – itthon nagyjából 600-800 forint körül mozog jelenleg.    

De létezik ám rákutánzat-utánzat is

Bizony. A kenyérfa termése, vagyis az egzotikus jackfruit a vegetáriánus, illetve a vegán konyha közkedvelt húspótlója. A gyümölcsöt sűrű textúrája teszi hússzerűvé, ami a megfelelő aromákkal ízesítve nemcsak tépett húsra, de akár még rákhúsra is emlékeztethet. 

Így néz ki nyersen a közkedvelt húspótló gyümölcs, a jackfruit (Fotó: Getty Images)

Pró és kontra

De feldolgozottság ide vagy oda, a surimi nem egy ördögtől való dolog, hiszen lényegesen kevesebb egészségtelen összetevőt tartalmaz, mint mondjuk egy zacskó silányabb minőségű virsli vagy párizsi, a tartósítás célja pedig az, hogy jutányos áron juthassanak halhúshoz azok is, akik tengertől távolabbi részeken élnek.

A WWF (World Wide Fund for Nature, magyarul Természetvédelmi Világalap) előrejelzései szerint 2050-re jóval kevesebben engedhetik meg maguknak a halat, mint manapság. Hiszen

a túlhalászás soha nem jelentett még akkora ökológia veszélyt, mint mostanában, tekintve a globális felmelegedés következtében egyre csökkenő hal- és rákpopulációk számát.

És ugyan van némi hátránya, a surimi viszonylag olcsó, fenntartható módon előállítható halkészítmény, ami talán hatékony köztes megoldás lehet a nehezebb időkben.

Kiemelt kép: Getty Images